𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

6.13

- Ez mi volt?

- Láttam én mit akart. Na induljunk!

- Hihetetlen vagy! – nevettem el magam és beindítottam a kocsit.

/////

A búvóhelyünkhöz érve, levettem a sí maszkot és pénz számlálóval kezdtünk neki összegezni mennyi pénzt hozhattunk el. Egy penészes, sötét lepukkant pince volt az, ami olyan volt, mint egy albérlet amit senki soha nem venne ki.

Kivéve olyan idiótákat, mint én vagy Calum.

- Ugye ezeken nincs nyom követő?

- Nem lesz – feleltem ridegen.

- Mi a bajod?

- Az a pasi.. Akit püföltél..

- Lelőtt, ja – jegyezte meg sértődötten – mi van vele?

- Azt kérdezgették, ki küldött..

- És?

- Ebből azt következtettem, hogy őket küldték.

- Nem értem.

- Azt mondta Bobby, mikor kérdeztem, hogy ki küldte.

- Az a Bobby? – állt fel hirtelen.

- Talán..

- Tudod te miket tett az a srác?

- Ártalmatlan.

Calum úgy pillantott rám, mint még soha.

Teljesen ledöbbent.

- Az a gyerek nem normális!

- Mondod te.

- Komolyan. Élve nyúzott meg embereket és élvezte.

- Kivágtam a nyelvét, hallgatni azt tud. Tűrte, hogy csináljam.

- Mi? Miért vágtad ki a nyelvét?

- Mert a zsaruknak akart beszélni..

- Elbaszott egy faszfej. Mit gondolsz, lesz dolgunk még ezzel a Bobby-val?

- Akárki az, biztosan.

Felálltam, hogy elindulhassak wc-re, de éreztem egy óriási fájdalmat a mellkasomban.

Földre terültem és éreztem az égető fájdalmat átáramlani testemben. Alig kaptam levegőt.

- June! – kiáltozott Calum.

Ez volt az utolsó, amire emlékeztem.

///

Később magamhoz tértem.Calum a büdös kanapé melletti széken üldögélt.

- Jól vagy baby?

- Azt hiszem – ültem fel.

- Biztos? A frászt hoztad rám.

- Igen.

- El kell mennem. De visszajövök. Vagy maradjak?

- Menj csak – legyintettem egyet kezemmel.

Adott egy gyors csókot és lelépett. Felálltam a kanapéról és a fürdőbe mentem arcot mosni. Utána a koszos tükörben bámultam magam, mikor hangokat hallottam a szobából. Visszamentem oda.

- Calum? Visszajöttél valamiért? – kérdeztem.

Válasz nem jött.

Hátulról valaki elkapta egy szíjjal nyakamat és fojtogatni kezdett vele. Tapogattam összevissza, ahogy elkaptam kezét, lesokkoltam s elengedett. Fulladozni kezdtem, de levegőt kapni sem volt időm, egyből elém ugrott sí maszkban, fekete öltözetben. Behúzott egyet, ami szinte sokként ért, hisz nem számítottam rá. Kiegyenesedtem és ökölbe szorítottam kezem.

- Na gyere! – kiáltottam rá.

Rég verekedtem már puszta kézzel, de nem azt jelenti, hogy már nem is tudok. Nem csinált semmit, így gondoltam majd kezdeményezek én. Kaptam az alkalmon és teljes erőmmel sarkon rúgtam, mire a földre terült. Ráültem és elnevettem magam.

- Ennyire egyszerű dolgom lett volna? – mosolyogtam rá.

Abban a pillanatban maga alá gyűrt, rákönyökölt kezemre ezzel leszorítva engem, és csak úgy osztotta a pofonokat.

Kezdett elhagyni az erőm. Nem ellenkeztem.

Elővett egy kést és a torkomhoz szorította.

Nos, ekkor bepipultam és amennyi erő volt bennem, megráztam. Lerúgtam magamról, feltápászkodtam, majd tarkójánál fogva megemeltem és a falba verdestem a fejét, majd a dohányzó asztalra repítettem ami szanaszét tört alatta.

Odamentem hozzá és lehúztam a maszkját.

Azt a pillanatot nem tudnám leírni, ahogy azt sem mit éreztem, mikor megláttam ki van a maszk mögött.

Heeey!

Jujjjj, vajon ki lesz a maszk alatt?😱🤓😳