𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

2•11

Megforgattam a szemeim.

- Ez nem egy spanyol sorozat, hogy a káosz közepén drámázz. Gyerünk! - mondtam s megfogtam pólóját majd húzni kezdtem. Összevissza kapálózott és ellenkezett, na meg toporzékolt. Megfordultam és pofon vágtam.

- Kislány, nem vagyok jó kedvembe! Hazajössz velem apádhoz, ha tetszik ha nem!

- Fel fogunk robbanni!

- Egy frászt!

- Öt perced van.

Öt? Úristen! Felrángattam a vonat tetejére. Magam sem tudtam miért, abban a pillanatban az volt a legjobb ötlet. Ashton is ott volt és fedezett. Odarohant hozzánk, mikor tisztává vált a terep és nem fenyegetett veszély. Azon kívül persze, hogy felrobbanhatunk.

- Le kell szednünk ezt a szart róla Ashton!

- Mi a.. Úristen.

- Három perc. Gyerünk Ashton!

Ashton nyelt egy nagyot, elővett egy kést és próbálta elvágni a megfelelő színű drótot, hogy hatástalanítsa. Elvágta a pirosat, viszont nem állt le a számláló.

- Vedd le róla! - utasított!

- Mi?

Helyettem lerángatta a lányról és eldobta.

Calum és Zoe közelebb jöttek a kocsihoz, amin voltunk. Ashton ráugrott Zoe kocsijára.

- Gyerünk! - szóltam a lányra miközben szorítottam a karját.

- Ne.. Nem!

- Vagy mész, vagy löklek!

Nem akart ugrani így seggbe rúgtam és rázuhant a motorháztetőre. Calum megfogta és behúzta maga mellé nagy nehezen. Mikor hallották a robbanást, hirtelen mindenki eltűnt én pedig még mindig a kurva vonat kocsi tetején száguldoztam. Míg nem megláttam Luke kocsiját.

- Gyere! - kiáltott.

Bólintottam s kocsijára zuhantam. Bevallom fájt. Feljebb kapálóztam, míg végül nagy nehezen betessékeltem magam az ablakon Luke mellé.

- Többiek? - kérdeztem nagy zihálás közepette.

- Megyünk utánuk.

- Miért léptek le?

- Mert sietnünk kell, mielőtt rájönnek arra mi történt itt.

- Van fegyvered, Lukey?

- Persze.

- Michael?

Rám nézett egy pillanatra könnyes szemekkel.

Arckifejezése nem sugallt semmi jót.

- Michael meghalt, June.

- Mi? - fakadtam ki.

- Lelőtték. Ráadásul valaki belement hátulról. Ashton leszedte őket, de nem időben.

Torkomban akkora gombóc nőtt, hogy megmagyarázni sem tudtam. Michael meghalt?! Könnyeim megindultak és az egyetlen, amit éreztem abban a pillanatban a düh és bosszúvágy.

Elértünk az autópályára ahol már láttam a többieket. Csak hogy az utópálya felett volt egy híd, ami felrobbant. Luke begyorsított és éppen hogy átcsusszantunk a romok alatt. Amint láttam mindenki bejátszotta ezt, kivéve Zoe-t és Ashton-t. Láttam, ahogy Calum-ra tapad egy furgon és próbálják kihúzni a lányt.

- Vigyél közelebb Luke! - mondtam s kinéztem az ablakon.

Először a kocsi kereküket lőttem meg, amitől ide-oda kanyargott a furgon, majd lelőttem nagy nehezen a benne lévő embereket.

Fellélegeztem. Sajnos túl korán.

Mögöttünk újabb kocsi jött. Csattanást hallottunk, ami arra utalt, hogy valamit a kocsinkra lőttek.

- Ez mi volt?

- Semmi jó, Hemmings - vágtam rá.

Egy pillanatba telt, mire a kocsi egyre gyorsabb lett.

- Fékezz, bazdmeg! - kiáltottam rá.

- Nem tudok! - mondta kétségbeesetten.

- Ki kell ugranunk, most - parancsoltam rá.

- De, de..

- Vegyél egy fegyvert és légy kurva férfi, Luke! - ordítottam szinte.

Szót fogadott és kiugrottunk. A bőrkabátom ujja meg sem volt, annyira felszedte az aszfalt. Láttam, hogy közeledik a furgon. Fájt mindenem ugyan, de kiegyenesedtem és felemeltem fegyverem. Lövöldözni kezdtem rájuk, de még messze voltak így nem találtam el őket. Remegő kezekkel kabátom belső zsebébe nyúltam, elővettem egy gránátot, kihúztam a kanócot s a kocsi felé hajítottam, ami felrobbant. A robbanás hozzám is elért, így arrébb is repített. Földön fekve, vért köhécselve szerencsétlenkedtem. Próbáltam felállni, de nem tudtam. Az utolsó, amire emlékszem, hogy valaki felkarol és elvisz onnét.