Itt vagyok | ✓

67.fejezet

- Fogadd el. Én is ezt tettem.

- Apád? – utaltam az asztalon heverő üres üvegekre.

- Mindenki a maga módján dolgozza fel. Nem nincs egy Andrew Frewenem. Engem senki sem ment meg.

- Mentsd meg magadat. Ha én valaha is arra vártam volna, hogy megmentsenek már halott lennék. – erőt vettem magamon, és szembe fordultam vele. Letakarítottam az asztalt, és leültem vele szemben. Csendben csipegettük a felszeletelt almát egy tányérból.

- Apám alkoholista. Gyenge szellemileg. Nem tudom mi lesz vele, ha én meghalok. – törte meg a csendet. Rápillantottam, de ő csak az asztalt bámulta. Sebezhető volt.

- Szörnyű túlélni a családtagjaidat.

- Te hogy csinálod? Azok után, ami veled történt...

- Talpra kell állni. Már régen megtanultam a világ törvényét: Ölsz, vagy megölnek. A gyengék eltűnnek, az erősek talpon maradnak. Az anyám, míg élt... - nagyon koncentrálnom kellett, hogy a sós, és csípő könnyimet lenyeljem. – élvezte az életet. Minden pillanatát. És én is azt kérdeztem: Hogy csinálod? Miért vagy ennyire gyerekes? És most jöttem rá. Azért élte meg úgy a minden napjait, mert tudta, hogy egyszer csak vége lesz. Senki sem tudja, hogy pontosan mikor és hogyan...de egy biztos: vége lesz. Igen. Többé nem láthatom őket. Nem hallhatom a hangjukat. Nem ölelhetem meg őket. De élhetek helyettük. Mert nekem van még egy esélyem.

- Nekem nincs több esélyem.

- Ezért hülyeség, amit kértél tőlünk. Meg kell élned azokat a dolgokat, amiket még meg akarsz. Neked nem lesz több lehetőséged rá. Olyan dolgokat kell csinálnod, ami boldoggá tesz.

- Nem vagyunk egyformák.

- A te döntésed.

Megcsörrent a telefonom. Drew hívott.

- Bocsáss meg, ezt felveszem. – szóltam Jessicának, aki csak bólintott. – Szia. – szóltam bele.

- Val, nagy gáz van. Be kell jönnöd a kórházba. Apának balesete volt. – hallottam Drew remegő hangját, de egyszerűen nem tudtam felfogni. A világ megfordult velem, felálltam a székből, de egy hangot nem tudtam mondani, annyira megdöbbentem.

- Melyik kórház?

- A Szép Magdaléna kórházban vagyunk. Gerard is itt dolgozik.

- Oké, indulok. – letettem a telefont, és ismét megszédültem. Hogy történhetett ez?

- Hé, mi történt?

- Mennem kell Jessica. – érintettem meg a vállát, majd kifutottam a lakásából, egészen a buszmegállóig. Éreztem valamit. Mintha tudat alatt tudtam volna, hogy ez volt az utolsó beszélgetésem vele, de nem mentem vissza. Nem törődtem a megérzésemmel, mert most Drewnak szüksége volt rám. És csak ez járt a fejemben. Ott kell lennem mellette bármi is történjék.

Míg eljutottam a kórházig, ami egy kicsivel a városon kívül volt, éreztem, azt a rettegést, amit hónapokkal ez előtt éreztem Flintben. Többet nem akarok ilyesmit átélni. Többé nem akarok elveszíteni senkit. Vagy várni arra, hogy meghal-e, vagy sem. Leszaladtam a buszról, be a kórházba, egyenesen a recepcióhoz.

- Gareth Frewent keresem. Baleset volt.

- Kérem hölgyem ez...

- Gareth Frewent keresem, balesete volt! – ismételtem, és rácsaptam a recepciós pultra. A nő összerezzent.