Itt vagyok | ✓

58.fejezet

Drew:

Lesújtva, és lesokkolva mentem vissza Valery szobájába, ahol legnagyobb meglepetésemre Jessicával találkoztam. Ügyetlenül elköszöntem tőle, mert épp indult, majd lefeküdtem a kórházi ágyra Valery mellett. Persze, mint mindig, ügyeltem a megszámlálhatatlan csőre, ami a testéhez volt rögzítve.

Nem telt el sok idő, és Val már el is pilledt. Én pedig még mindég úgy éreztem a kórházi kávézó, vagy büfé –nevezzük, ahogy tetszik- asztalkájánál ülök tátott szájjal. Még mindég visszhangzik a fülemben az a beszélgetés, ami alig tarthatott fél óráig, mégis azt éreztem órákig beszéltünk.

- Michael életben van. – hallottam Gerard hangját és, újra, meg újra végig játszottam a fejemben a beszélgetést.

- H-hogy érted azt, hogy életben van? – kérdeztem vissza lassan.

- Orvosilag azt mondanám, hogy lehetetlen. Két olyan merényletet élt túl, amit egyébként senki nem szokott. Először is irdatlan szerencséje volt annak a szemétládának. A nyakában van egy rög, ami megakadályozta, hogy a levegő, amit Evelin a nyakába fecskendezett megölje.

- Oké, oké...és a fejlövés? – kérdi Mark. Biztos voltam benne, hogy ezt már tucatszor megkérdezte, de századszorra is olyan hihetetlenül hangzik, mint elsőre.

- A fejlövést túl lehet élni. Mikor a testet elkezdték elcsomagolni egy gyakornokunk vette észre, hogy Michaelnek még van pulzusa. Azonnal megvizsgálták.

- És...és akkor most mi lesz? – kérdeztem, mert ez egyszerűen olyan súlyos téma volt, amihez egyáltalán nem tudtam semmi értelmeset hozzáfűzni.

- Igazából nem oszt, nem szoroz sokat. Michael csak pár órát nyert ezzel. A levegő miatt a nyaka feldagadt, vagy egyszerűen lerobban a feje a nyakáról, vagy a dagadás elszorítja a véreret, ami az agyába szállítja a vért, ezáltal leállnak a szervei és meghal. Már halott ember. Csak meghosszabbítottuk a szenvedését. – adta halkan a magyarázatot Gerard.

- Helyes. Szenvedjen csak az a rohadék. – suttogta Mark, és olyan erővel szorította az asztalkát, hogy arra számítottam az bármelyik pillanatban ketté törhet.

- Valerynek tudnia kéne erről.

- Nem. – mondta Mark azonnal. – És megígérted, hogy nem is szólsz róla.

- Joga lenne tudni. De abban igazat adok neked, hogy a jelenlegi állapotában...nem biztos, hogy egy ilyen információt elviselne.

- Ezért marad ez a mi titkunk. Tekintve, hogy Michael így is úgy is meghal, teljesen mindegy, és Evelinnek jobb lesz így. Jobb, ha megmarad abban a tudatban, hogy vége van. – helyeselt Gerard.

- Miért mondtátok el nekem mindezt? – kérdeztem tőlük.

- Mert te már hozzá tartozol. És ha tetszik, ha nem ezáltal a mi világunk része lettél. Hazugságok. Sötétség. Fájdalom. Lopások. Gyilkosságok. Ez a mi világunk. Abban a pillanatban, hogy Evit választottad...ebbe a világba kezdtél el tartozni. – magyarázta Mark.

- Tiszteletben tartunk titeket. És ha Evelinnek ez egy kegyes hazugság is lesz, amivel megvédjük...mostantól te is részese vagy ennek, mert őt választottad. Bár én reménykedem benne, hogy ki tudod szaggatni őt ebből a világból. Veled esélye lehet egy jobb jövőre. – szorította meg bizalmasan a vállamat Gerard. Valóban közelebb éreztem magamat Valeryhez. Ezek után mindenképp.