Itt vagyok | ✓

34.fejezet

B.U.É.K!! 💜

Drew:

Kiléptem a kórház büdös gyógyszerillatú folyosójára és megálltam Jessica előtt, aki azonnal felpattant a kényelmetlen műanyag székről.

- Na? Mi volt?

- Enyhe agyrázkódásom van, pihenek egy hetet és semmi baj nem lesz.

- Basszus. – ült vissza a székre. – Na jó haza viszlek. – pattant fel újra, majd előhalászta a dzsekijéből a slusszkulcsot. Én egy szó nélkül engedelmeskedtem, ugyanis nem lett volna rossz tényleg pihenni, mert kezdtem szédülni. Beültem az anyósülésre és becsatoltam magam. Hirtelen olyan kótyagos állapotba kerültem, hogy szerintem az utcán is simán bevágtam volna a szunyát.

- Figyelj. – kezdte pár perc múlva mikor megállt egy piros lámpánál. Kinyitottam szemeimet és próbáltam felébredni. – Mondtad, hogy van egy lány akit szeretsz. – egyenesbe hoztam magam. Ez fájdalmas lesz. Már is Valery arcát láttam magam előtt. Majdnem elbőgtem magam. A mellkasom összeszorult. – Valery Cox az?

- Igen. – válaszoltam fojtott hangon. Leengedtem az üveget, mert úgy éreztem nem kapok levegőt. Még a hideg decemberi levegő sem segített túl sokat, hiába vágott bele kegyetlenül az arcomba a menetszél. Mikor érzékeltem, hogy Jessica vacogni kezdett vissza csuktam.

- És ő hol van? Mert egy hónapig csak nem nyaral. – vonta össze a szemöldökét. Igaz is. Már egy hónapja, hogy elment. Az emberek lassan gyanakodni kezdenek. Az elején Cortez, Zoe és Chris megbeszélték, hogy a sztori a nyaralás. Engem ez nem érdekelt, mert épp süllyedtem az önsajnálat tengerének feneke felé. Bár azt hiszem ez azóta se változott. A lényeg, hogy a népek örökké nem fogják elhinni, a mesét, miszerint Valery nyaral.

- Lelépett.

- Hogy érted, hogy lelépett? Valery? A jókislány? – nevette el magát Jessica hitetlenül, majd leállította a kocsit. Úgy vélem Jessica gyökeres változása és őszintesége megelőlegez neki egy esélyt. Basszus elmondta, hogy rákos. Nem tudom hányan tudják még rajtam kívül, de gyanítom, hogy nem sokan, mert a suliban erről egy szót nem hallottam. Ha ő egy ilyen kaliberű dolgot csak úgy megosztott velem akkor úgy gondolom megérdemli, hogy hallja a történetemet.

- Gyere fel. Ez hosszú. – szálltam ki a kocsiból. Jessica bezárta azt és a kezembe adta a kulcsot. Szótlanul követett. Kíváncsi. Mondjuk erre a sztorira ki nem lenne az? A drogos -aki valójában nem is az- és a jókislány... – Amúgy is be akartalak mutatni Corteznek.

- Együtt laktok? Huh. Akkor nem kell aggódnom a szülők előtti első benyomás miatt.

- Pff. Szülők. Hagyjuk már. – nevettem el magam kényszeredetten.

- Szóval Cortez...

- Ja gondoltam ideje lenne megismernetek egymást, ha már így haverkodunk. Tuti megsértődne, ha továbbra se mutatnálak be.

- Mint egy házisárkány. – mosolygott az orra alatt Jessica.

- Jó megfogalmazás. – nem tudom, hogy feltett szándéka volt-e oldani a feszült hangulatot, ami hirtelen létre jött, vagy nem, de sikerült, amiért hálás voltam. Benyitottam a lakásba és meglepetten néztem a kanapéra. Cortez pötyögött a telefonján mosolyogva. Már megint az az arckifejezés. De ami ennél is meglepőbb, hogy itthon volt és normálisan tudott ülni a kanapén. Nem volt tajrészeg, vagy kiütött állapotban.

- Szia! Sziasztok. – helyesbített, mikor meglátta Jessicát is.

- Cortez ő Jessica, Jessica ő Cortez a legjobb haverom.