Itt vagyok | ✓

54. fejezet

Sziasztok! 

Sikeresen levizsgáztam, köszönöm a türelmet. :) 

Jó szórakozást! ;D 

Drew:

Egy hét telt el, mióta részese voltam annak az éjszakának. Valery-t és az édesanyját, ahogy ígértem átszállítattam egy jobb kórházba. Ideiglenesen apám azt is elintézte, hogy ez a Gerard nevezetű orvos kövesse Valeryt.

Most is épp hozzá tartok. Cortezt és Jessicát megkértem, hogy Zoénak egyenlőre ne szóljanak.

Persze semmi kifogásom a szöszi ellen, akinek egyébként én nem vagyok a kedvence, de előbb én akarok mindent még egyszer tisztázni Valeryvel mindent.

Beléptem a szobájába, és halkan becsuktam magam mögött az ajtót. Hiába a Flinti kórházhoz képest ez egy steril mennyország. Megnyugodtam, hogy Valery a legjobb helyen, a legkiválóbb ellátást kapja. Neki csakis a legjobb jár.

Halkan letettem az édességet a kényelmes kanapéra, majd halkan az ágyhoz sétáltam. Aludt. Az arckifejezése olyan békés, mégis kimerült volt.

Nagyon fáradt lehetett. A sérülései ugyan szépen gyógyulnak, de hirtelen sok minden szakadt a nyakába. Ott van az anyja. A borzalmas múltjának felelevenedése, és lezárásának súlya.

Aztán valahogy a sajtó kiszagolta hová mentem és a rendőrséget is észre vették, ezért most találgatják, hogy mi lehet. Az egyik pofátlan újságíró még Valeryhez is bejutott, aki nem tudta mit mondjon. Mindenesetre ráfér a pihenés és a nyugalom.

Rápillantottam és elmosolyodtam. Számomra nincs ennél szebb látvány.

A hó még mindég szakadt odakint. Ma van szenteste. Karácsony, a család ünnepe. Tekintve, hogy apám el van havazva a munkával –micsoda szóvicc, túl sokat lógtam Cortezzel-, ezért Valeryhez jöttem, aki a legfontosabb a számomra. Rápillantottam, de most a szokásosnál is sápadtabb volt.

Nem tudok nem aggódni érte. Leültem az ágy szélére, mely sokkal szélesebb, és kényelmesebb volt, mint más kórházakban, majd a kezeimbe vettem az övét. Gyengéden megsimogattam, mire felém fordította a fejét és lassan kinyitotta a szemeit. Megijedt és azonnal összehúzta magát.

- Nyugi, nyugi csak én vagyok. – suttogtam. Pár pillanat múlva bólintott és mély levegőt vett. Olyan törékeny. Meg akarom védeni őt.

- Minden rendben?

- Persze. Hogy érzed magad?

- Hát. Reggel nagyon fájt a fejem, meg a sebeim is...de most már jobban vagyok. Az alvás és a pihenés jót tesz.

- Helyes. Gyógyulgass. – mosolyodtam el, és kézen csókoltam, mire ő is elmosolyodott. Olyan rég láttam ezt az arckifejezést. És annyira hiányzott.

- Ma bent volt nálam Mark. Azt mondta nem sokára tárgyalás lesz.

- Ne aggódj. Apám munkatársa segít az ügyben. Garantáltan tudom mondani, hogy nem lesz semmi baj.

- Tudom, de úgy féltem őt. Ha börtönbe kerül, nem él sokáig. Végtére is ő a zsarukhoz tartozik. Egy kalap alá veszik. Ha bekerül...- könnyek gyűltek a szemeibe. Lassan mozdultam, nehogy megijedjen, letöröltem könnyeit, utáltam ha sír. Fájt látnom.

- De nem fog dutyiba kerülni. Gondoskodunk róla. Ja és még valami.

- Mi az? – nézett fel rám.