Itt vagyok | ✓

5.fejezet

Valery:

El akarom mondani Zoenak, hogy mi történt péntek este. Tudom, hogy nem fog örülni, hogy pont Andrew Frewennek adtam oda a szüzességemet, de ez van. Ami megtörtént az megtörtént. És én egyáltalán nem bántam meg. Sőt! Ha lehetne megismételném azt az éjszakát. Azóta kétszer láttam suliban. Egyszer a folyosón, másszor vele volt törim. Törin alig lehetett minket leállítani. Egész órán egymást néztük és néha el is nevettük magunkat. Mikor megláttam egyszerűen kivirultam. Mint mikor egy kitikkadt növénynek vizet adnak. Ha akartam volna se tudtam volna levenni róla a szememet, mert szemben ültem vele. A padok a teremben U alakban voltak berendezve. Annyira szerettem volna oda menni hozzá és beszélgetni. Valamiről. Akármiről, csak halljam a hangját. Még az időjárás változása is érdekes témának bizonyult, ha belegondoltam, hogy vele beszélgetek erről. Épp oda mentem volna hozzá óra után mikor Zoe lépett be a terembe és karon ragadott, majd kiráncigált a teremből. Esélyem sem volt.

- Hé ne rángass! Mi van veled?

- Hallottad?

- Mit?

- Jessica azt terjeszti lefeküdt Chrissel és már Frewen is megvolt neki! – grimaszolt és kék szemeivel a folyosót pásztázta kíváncsi fülek után kémkedve. Befordultunk a szekrényeink felé és kinyitottuk azokat.

- Mi van? Lefeküdt Dre...Andrewwel? – vált hisztérikusan magassá a hangom. Megfordult velem a folyosó. Mikor? Azután, hogy engem megdöntött? Vagy előttem? Miért vagyok ezen fenn akadva? Egyértelmű, hogy köztünk egyszeri szex kapcsolat volt és valószínűleg, sőt biztos, hogy annak is vége van. Akkor miért érzem úgy, hogy a legszívesebben most megtépném azt a hülye szőke kurvát és beleverném a padba a fejét?

- Kit érdekel az a drogos? – fordult felém gyanakodva Zoe. – Halihó! Nem hallottad mit mondtam? Chrissel! Vele volt!

- Zoe. Engem nem érdekel Chris. – szögeztem le.

- Valery. Ha igaza a pletyka és tényleg lefeküdt Jessica-val akkor azt azért tette, mert már nem bírt rád tovább várni. – fordult velem szembe. Én is felé fordultam és hitetlenkedve néztem rá.

- Te hibáztatsz engem azért, mert nem vagyok belé szerelmes?

- Nem csak azt mondom lehetne több eszed is. Chris Ford a legjobb és semmit nem kellene tenned érte! – sziszegte, de úgy, hogy senki ne hallja meg az intim beszélgetést. Nem hittem a fülemnek.

- Én nem az eszemmel akarok párt választani magamnak. – hőköltem hátra. – Én a szívemet akarom követni. Nézd nem szólok bele te melyik pasit választod, csak elmondom a véleményemet. De sose mondtam meg neked kit válassz! – csaptam be a szekrényem ajtaját és dühtől fűtve elviharzottam megdöbbent barátnőm mellől.

- Szia Valery...

- Ne most! – intettem le Chris-t, aki szinte végszóra érkezett és kikerültem, majd mentem az utolsó órámra. Értem én, hogy Zoe szeret és azt hiszi egy nyámnyila vagyok, aki nem tud magának pasit keresni, és csak a legjobbat akarja nekem, de nekem ez így nem jó. Tudok magamnak pasit szerezni, csak nem akarok! Mert a szerelem a legveszélyesebb dolog a világon. Elveszi az ember eszét és nem látja a rút valóságot. Zoe tud a múltamról. Nem érti miért nem viselem el az érintést de tiszteletben tartja. Akkor ezt a döntésemet miért nem tartja tiszteletben? Mindig őszintén elmondtam a véleményemet neki és ő is nekem az övét. De ő szó szerint rám akarja tukmálni Christ. Értem én, hogy van pénze meg sármja de ez nem minden. Én nem vagyok szerelmes belé. Még csak nem is vonzódok hozzá, az isten szerelmére! Tudom, hogy olyan ember mellett kell megállapodni, aki el tudja tartani a családot, de tizenévesek vagyunk, nem sokára elérjük a húszat. De még messze van a családalapítás. Könyörgöm én úgy se fogok kikötni senki mellett. Ahhoz én túlságosan is össze vagyok törve. Még egy roncstelepen is ócskaságnak számítanék. Senki nem fogja elviselni a bajaimat és a hisztijeimet. Nem értik meg. És nem is akarom, hogy megértsék. Az ellenségemnek sem kívánnám azt a sorsot, ami nekem jutott. Meg kell értessem Zoeval, hogy egyedül én döntök az életemről. Én. Csak én. Még egyszer senkitől nem fogok függeni! Bármennyire is szeretem ezt még neki sem engedem. Melankolikus hangulatomból a csengő éles hangja zökkentett ki. Összeszedtem az asztalra kiterített tancuccaimat és kiléptem a teremből, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Kíváncsian hátra fordultam és egy sráccal találtam magam szembe, akivel még soha egy büdös árva szót sem váltottam. Természetesen tudtam ki ő. Felismertem borostás arcát, szép mandula alakú fekete szemeit. Mint általában, most is tiszta kóc volt a haja.