Itt vagyok | ✓

30.fejezet

Drew:

Beültünk a kocsiba. Ránéztem Jessicara, aki vissza bámult rám. Várakozón néztem rá. Valery már rég megértette volna a problémámat. Azonban mikor rájöttem, hogy ez a szöszinél nem fog működni megforgattam szemeimet és hanyagul odaszóltam neki.

- Az öv. Kapcsold be magad.

- Most komolyan? – nézett rám hitetlenül.

- Addig nem megyünk.

- Eddig se volt beleszólásom... – fújtatott és pár másodperc múlva megadta magát és bekapcsolta az övet. Ebben a pillanatban elfordítottam a kulcsot és elindultam. Miután nagy nehezen kitolattam a két kocsi közül, ahol álltam megindultam egy hosszú úton, mely kivezetett a piciny kis városunkból. Körbe vett minket a nappal is sötét erdő elmosódott panorámája. Jessica mocorogni kezdett, végül bekapcsolta a rádiót. Valami nyávogó kis tini énekelhetett. Összevont szemöldökkel váltottam csatornát, és ellazultam mikor valami normális, popnak nevezhető zene következett.

- Komoly? – kérdezte megint.

- Aha. – mosolyodtam el.

- Tudod ez bizarr.

- Micsoda?

- Mikor a legnagyobb ribanc voltam és nyomultam rád le se szartál. Most meg te nyomulsz?

- Szögezzünk le valamit. Több valamit. 1: nem vagy az estem. 2: mást szeretek. 3: amikor nyomulok az nem így néz ki.

- Hű. Ma van a meglepetések világnapja?

- Miért?

- Totál másnak hittelek. És ezek csak apróságok. – hangjából kihallottam a bizonytalanságot és a hitetlenséget.

- Sokan mondják ezt. – és gratulálok magamnak megint Valeryre gondoltam. Ő is másnak hitt és meglepődött. Újra és újra. Bár a meglepetésekben azt hiszem ő a világbajnok. Sosem hittem volna, hogy hagy majd hátra. Megint elvonultam a saját kis világomba és elfelejtettem, hogy társaságban vagyok. Egy pillanatra a szőke lányra pillantottam, aki most az ablakon bámult ki, arca kifejezéstelen volt.

- Tudod miért nem kezdtem veled? – pontosan tudtam, hogy Jessica szerelmes belém. És mégis visszautasítottam. De a röhej az, hogy ma sincs semmi hátsó szándékom. Egyszerűen nem megy. Rá se nézek más csajokra. A szőkék nem jönnek be, a barnákról meg csak Ő jut eszembe. Miért? Utálom, hogy még mindég a fejemben jár.

- Már mondtad. Nem vagyok az eseted.

- Igen ez is közre játszott.

- Akkor mert mást szeretsz.

- Többek közt.

- Na most már kíváncsi vagyok.

- Ezt azért mondom el neked, mert tudom, hogy nem szeretsz pletykálni. – leállítottam a motort és a lányra néztem, aki épp kikapcsolta a biztonsági övet. – Nem akartam még több látszatot. Komoly kapcsolatot akartam. Persze addig nem jöttem rá erre ameddig bele nem csöppentem. – mosolyodtam el, majd a lányra nézzem.

- Megértelek. És igazat adok neked. Eddig csak egy nagy hazugság voltam. A helyedben én is visszautasítottam volna magamat. – szomorú mosoly ült ki az arcára és kiszállt a kocsiból. Követtem a példáját. – Minek is hoztál ide? – nézett körbe, de csak a fákat látta. Sejtelmesen elmosolyodtam, majd biccentettem neki.

- Gyere. Nem látod a fától az erdőt. – elindultam egy kis ösvényen, majd egy betonkorlát jelent meg. Odasétáltam és elégedetten végig néztem a csodálatos tájon.