Itt vagyok | ✓

50.fejezet

Jó szórakozást! ;D

/Következő héten versenyen leszek szóval nem lesz rész, de kárpótlom a társaságot, nem kell megijedni. :) /

Drew:

Szédültem a hangoktól és a látványtól. Én csak egy gazdag ficsúr vagyok, aki soha nem nézett szembe ilyen dolgokkal. Küzdeni az életedért. Mások életéért. Gyilkolni is a szeretteidért. Sose hittem, hogy ezek a dolgok valóságosak. Azt hittem a szegények és a filmek túloznak, vagy aki ilyet tesz az egyszerűen pszichopata. Sosem gondoltam volna, hogy mindez...valóságos. Az utca törvénye valóban létezik, nem csak egy elriasztás a magam fajtáknak. Ölsz vagy megölnek. Most éreztem csak igazán ennek a mondatnak a súlyát. Ez itt nem játék. Nem egy akciófilm. Hanem a valóság. Kézzel fogható.

Feleszméltem mikor Valeryt hordágyon vitték el, mellette volt az a magas orvos és megint az a srác. Hirtelen úgy éreztem rám itt nincs szükség. Ha az ellenkezője lett volna igaz, Valery megkért volna, hogy jöjjek vele. De egyedül jött. Ehhez a sráchoz jött segítségért. Nem szállhatok harcba azzal a sráccal. Én nem vagyok ebbe a világba való.

Lassan követni kezdtem amerre mentek, de minden önbizalmam és elhatározásom hamuvá lett, amit a szél könnyen elfújhat.

- Evi! – hallottam a kiabálást. A hang irányába fordultam. A srác a csukott ajtó melletti falnak támaszkodott, és ...sírt. Meglepetten álltam ott és néztem őt. Egy olyan erős fickó, mint ő...sír. Egyre jobban úrrá lett rajta a kétségbeesés. Mi történt? Valery? Hol van?

Az előbbi szőke nő –észre se vettem, hogy itt van- gyengéden megérintette a hátát.

- Nem lesz semmi baj.

- Nem tudhatod! – fordult meg idegesen. – Evelin nem halhat meg! Mondtam neki, hogy menjen, élje az életét azzal a gazdag sráccal és majd én ezt elintézem, de maradt! Mert olyan átkozottul makacs és mindig azt hiszi, hogy neki kell megmenteni a világot! Pedig csak bíznia kéne a családjában! Én még itt vagyok! Vele vagyok és segítek! – kiabált. Minden érzelmét, arra a kis szőke nőre zúdította, aki legnagyobb meglepetésemre higgadtan hallgatta végig, és amikor a srácnak nem volt már mit mondani és csak sírt, megszólalt.

- Evelin pontosan tudja, hogy itt vagy. Ezért akart harcolni. Érted. Az anyjáért. Gerardért. Mert már csak ti vagytok neki. Michael, ha igaz, amit mondtál mindent elvett tőle. Hogy is mehetett volna vissza élni a nyugodt kis életét, ha a családja veszélyben van? Hülye vagy? Nem körülötted forog a világ! Gondolj bele, ő mit érez. Most pedig lenyugodsz és bízol Evelinben. Elég erős ahhoz, hogy ezt túlélje.

Úgy gondoltam itt az ideje „színre lépnem".

- Khm...Valery...vagyis Evelin. Mi van vele? Milyen az állapota? – siettem oda hozzájuk. A srác meglepetten nézett rám, mintha körülbelül ufót látna.

- Ah! Te vagy az a gazdag srác! – eszmélt fel végre. Imádom, amikor az emberek csak úgy felcímkéznek.

- Jól lesz, bár a sérülései úgy láttam elég súlyosak. – mondta a nő.

- Felszakadt a varrata a vállán, valószínűleg néhány bordája is eltört, a csuklója biztosan, és a nyaka is sérült. – nyelt nagyot a srác és megmasszírozta az orrnyergét. – Mi a fenét képzelt már megint? – motyogta magának gondterhelten.