Itt vagyok | ✓

35.fejezet

Valery:

Anya leugrott vásárolni munka előtt szóval egyedül voltam a lakásban. Kiültem a kis kerek asztalhoz a konyhába és meredten kibámultam az ablakon. December van. Az embernek elég volt kinézni a lakásból és már fázott. Szállingózott valami fehér odakinn, de annyira kicsi volt, hogy még abban is kételkedtem hó-e. Addig szeretem a hóesést amíg nem nekem kell ellapátolnom. Nagyot sóhajtottam. Nem akartam depressziós állapotba kerülni, de egyből elfogott az a szívbe markoló fájdalom, ha arra gondoltam nem sokára itt a hatodika. Az a bizonyos hatodika. És utána a karácsony. Sosem voltam oda az ünnepekért, de azóta, hogy nincs Ben végképp utálom azokat. Az ajtó hangosan felsikított ahogy anya kinyitotta azt. Oda pillantottam, majd a csomagokra tévedt a tekintetem, amiktől gyorsan megszabadult.

- Hoztál valami finomat?

- De még mennyit! És mind akciós volt. – kacsintott mire én forgattam a szemeimet. Ha valami nem kell, de akciós anya azt tuti megveszi.

- Szuper.

- És elintéztem a magántanulós cuccot. Havi egyszer a helyi gimiben meg kell jelenned és letenni a vizsgákat, de egyébként itthon leszel. A tananyagot elméletileg a régi sulidból megkapod emailben.

- Köszi. – a régi suli említésekor elment az étvágyam. Hiányzott Zoe temperamentuma...és Drew. Utálom ezt.

- Akkor. Hoztam fánkot meg palacsinta alapanyagot.

- Fánkot? – csillant fel a szemem. Lehet, hogy nem volt étvágyam de az egy pillanat alatt visszatért. Ráugrottam anya csomagjára míg ő betuszkolta a hűtőbe az alapanyagokat és kibontottam a csoda csomagot. Beleharaptam a puha édességbe és már is boldogan nyammogtam.

- Ízlik?

- A fánk mindig. – bólogattam. Az ajtón valaki kopogott.

- Vársz valakit?

- Nem. – kinyitottam az ajtót és Markkal találtam szembe magam.

- Hello.

- Szia. – köszöntünk egyszerre anyuval.

- Az fánk? – nyalta meg a száját és kinézte ajkaim közül a kedvenc édességemet.

- Az és bármekkora fánkpajtások is vagyunk a nutellás mogyorósat nem adom!

- Kegyetlen vagy, mint mindig.

- Tudom. – mosolyodtam el kárörvendően, majd beengedtem. Még emlékszem, amikor Markkal az összes zsebpénzünket fánkra költöttük. Mikor rossz napunk volt fánkozóba hívtuk a másikat. Tekintve, hogy öt évvel idősebb nálam, de én ugyanolyan érettségi szinten vagyok, mindig is ilyen „felnőttes" dolgokat csináltunk. Leült és elvett egy fánkot. Jólesően beleharapott és elismerően bólogatott.

- Na jó fiatalok én elmentem dolgozni, vigyázzatok a házra és egymásra.

- Oké. Szia.

- Szia Jasmine.

- Sziasztok. – lépett ki mosolyogva a lakásból.

- Hagyod, hogy egyedül menjen el?

- Nem szívesen. A közeli étteremben pultos. Italokat kever és vendégeket kísér asztalhoz. Jobban fizetnek neki, mint a pincéreknek. Muszáj dolgozni. Én is keresek majd valamit.

- Tudod merre van Michael?

- Nem. De gyanítom, hogy nem sokára ránk talál. – feszülten vettem el még egy fánkot.