Itt vagyok | ✓

6.fejezet

- Hallgatlak.

- Szerintem traumája van, ami miatt képtelen dolgokra. Mikor kezet nyújtottam neki, hogy bemutatkozzak úgy remegett a csaj, mint a kocsonya. Mintha félt volna hozzám érni. És hazafelé ugrott be. Hányszor láttuk, hogy bárki is megérinti a suliban?

- Egyszer sem...- suttogtam halkan.

- Ez az. Magyarán történhetett vele valami, ami miatt nem viseli el, ha megérintik.

- De akkor nekem miért engedte?

- Nekem azt mondta nem sokat jelentett neki az éjszaka és arra hivatkozott két éve jó köztetek a kémia, ami igaz...de szerintem e mögött több van. Haver én szeretnék neked tanácsot adni, de kétfélét mond az agyam.

- Mit gondolsz?

- Az egyik énem azt mondja, hagyd a francba a csajt mert valami nagyon nagy gáz van vele, másfelől szerintem te meg tudnád gyógyítani. Végül is neked engedte, hogy megérintsd. Miért ha nem azért, mert többet jelentesz neki?

- És mi van, ha ebből semmi nem igaz és csak te gondolod így? Mi van ha csak rossz napja van? – kérdeztem és idegesen felálltam.

- Mondtam, hogy fura. Drew. A saját családod épp elég bonyolult nem kellene magadra venned egy másik ember szenvedését is, ha igaz, amit gondolok.

- Felkaptam a kocsi kulcsot és kiviharzottam a lakásból. Cortez utánam jött a lépcsőházig.

- Hová mész?

- Majd jövök. – válaszoltam és gyorsan lenyargaltam a lépcsőn. Annyi minden kavargott a fejemben. Akkor most mi van? Cortez nagyon jó emberismerő. Valószínűleg igaza van. De akkor miért én? Miért csak nekem engedi, hogy megérintsem? Nem értem őt. És tudom, hogy Cortez-nek igaza van. Elég bajom van így is nem kellene bonyolítani. De látni akarom. Megálltam a háza előtt és már éppen szálltam volna ki, mikor Zoe rohant be a házba. Zaklatott volt. Elővett egy kulcsot és nagy nehezen bejutott. Gyorsan bezárta az ajtót. Mi a fene? Azt hiszem nem most van itt az ideje annak, hogy meglátogassam Valery-t. Zabosan csettintettem egyet a nyelvemmel és beindítottam a motort. Legalább egy óráig kocsikáztam csak úgy random utcákon és nagyjából megnyugodtam. Feltérképeztem a Valery háza körüli környéket. Miért nem lehet egyszer valami könnyű az életben? Miért nem lehet valami normális? Lehet, hogy Corteznek azt mondtam ez csak egy kaland volt. De igaz ez? Tényleg csak egy éjszaka volt? Tényleg csak egy a „sok" közül? Még magam sem hittem ezt el. Miért vonzódom egy lányhoz, akit nem is ismerek. Leállítottam a házunk előtt a motort és épp szálltam volna ki mikor megcsörrent a telefonom. Megnéztem a kijelzőjét és majdnem eldobtam. Ezt a számot soha a büdös éltben nem akartam látni! Miért most? Még ez is. Mintha Cortez szavának a megerősítése lenne. „Van elég bajod így is." Igen a bajom épp most hívott fel telefonon. Leszartam mindent. Csak ültem ott a kormánynál és kezdtem elsüllyedni az önsajnálatban. Beindítottam a kocsit és épp akkor álltam meg a ház előtt, mikor Zoe kilépett Valery otthonából. Megvártam míg elment és bekopogtam az ajtón.

- Itt hagytál....valamit... - pillantott meg és döbbenten állt az ajtóban. Sápadt volt és kimerült. – Drew – lehelte a nevemet, de szemei kissé felragyogtak, majd jeges rémületbe csaptak át. Nem értem. Most akkor akar engem, vagy fél tőlem? Gombóc nőtt a torkomban. Nem akartam a saját démonaimmal foglalkozni. Elgyengültem, ahogy ott állt előttem. Beléptem a házba és megöleltem. Ráborultam, betakartam kis testét. Beleszagoltam a hajába és szorosan magamhoz öleltem. Kellett, hogy érezzem őt. Kellett, hogy Valery elűzze a sötétségemet. Becsapta az ajtót és viszonozta az ölelést. Zihált és remegett a karjaimban. Azt akartam, hogy megnyugodjon. Meg akartam nyugtatni, ahogy ő engem. Belemarkolt a pólómba és kétségbeesetten a vállamba fúrta fejét. Csak álltunk ott és egymásra támaszkodtunk. Mocorgott, majd a mellkasomhoz nyomta a fülét én pedig a vállára hajtottam a fejemet. A jázmin illat megnyugtatott. Lebegtem és a gondjaimat kizártam a lakásból. Mikor bajom volt vagy inni, vagy drogozni mentem. Bár a piát jobban kultiváltam, mert azzal jobban mértéket lehet tartani...de most itt voltam. Vele. És ennyi elég volt, hogy megnyugodjak. Lassan Valery is kezdett megnyugodni. A remegés, ami az egész testét rázta abba maradt. Vállai ellazultak és a gondjaimra bízta magát. Talán Cortez-nek igaza volt? Tényleg átélt egy traumát? Ha igen...mi történhetett vele? Felemeltem a fejemet és körbe néztem a lakásban. Csend van. Túlságosan is. Valery...megint egyedül van? Hol vannak a szülei? Most komolyan...