Drew:
Mentem haza felé, amikor megtorpantam a tömött folyosón. Hirtelen nem tudtam hova tenni ezt a képet. Miért beszélget Cortez és Valery? Ez nincs rendjén. Soha a büdös életben nem beszélgettek. Valery kereste fel vajon Cortez-t? Hogy keressen engem? Vagy fordítva? Cortez akar valamit tőle? Mindenesetre elég békés volt a kép amit nyújtottak. Valery elmosolyodott azzal a ragyogó szemeivel pedig Cortezre nézett. Mi folyik ott? Hallani akarom. – közelebb araszoltam, de hirtelen elindultak. Cortez valamiért extra kedves volt vele. Mi a fene? Talán le akarja csapni a kezemről? Na azt nem! Nem is kerestem őt. Nem is hajtok rá. Miket beszélek? Cortez meg a legjobb haverom. Sose tenne velem ilyet. Akkor mi a fenéről beszélgetnek? Tudni akarom. Öntudatlanul csikorgatni kezdtem a fogaimat. Annyira idegesít, hogy nem tudom most mi van. Átnéztem a másik oldalra a szekrényekhez. Zoe állt épp ott a sajátjánál és figyelte Cortez-t meg Valery-t. Láttam a meglepettséget és a sértettséget az arcán. Mikor azok ketten eltűntek – isten tudja hova indultak... - Zoe dühösen bevágta a szekrényajtót és elment. Oké...világos, hogy a szőke pipi nem csak engem nem szívlel. Azt pedig kifejezetten utálja, ha Cortez van a közelébe. Mit reagálna rám? Tüzet hányna, mint egy házi sárkány? Beültem a kocsiba és hazáig ezen gondolkoztam. Sőt, még otthon is. Mi a fenéért beszélgettek azok ketten? És miről? Rólam? Valószínűleg. Más közös témájuk nem nagyon van, hacsak titokban nem öri barik. Na jó kezdek átmenni szarkasztikus flegma bunkóba, szóval most kell leállítanom magam. Ha Cortez haza jön megkérdezem. Tudnom kell. Végszóra be is toppant. Levert volt és ráncolta a homlokát, mint amikor valamin nagyon töri a fejét. Hanyagul ledobta a kulcsot és levette a vékony, őszi barna dzsekijét. Leült mellém a kanapéra és sóhajtott egy nagyot. Nem voltam hozzá szokva ehhez a lehangolt Cortez-hez. Mi a fene folyik itt?
- Beszéltél vele.
- Igen.
- Mit mondott?
- Olyan...furcsa.
- Hogy érted, hogy furcsa? – ráncoltam a homlokom és szembe fordultam vele, ahogy ő velem.
- Elkezdtünk beszélgetni, hogy mi volt kettőtök közt. Elmondta, hogy nem bántottad meg a viselkedéseddel és ő is csak egy egyéjszakás kalandot akart. Aztán odaadtam neki a te, és az én számomat.
- MIT CSINÁLTÁL? – guvadtak ki a szemeim.
- Ő is megadta a számát. – kotorászott a farmerjében és végül elő húzott egy pasztell zöld kis papír fecnit. Elvettem tőle és kinyitottam. Tényleg benne volt egy telefonszám. Szép kerek és kissé dőlt számokkal.
- Mi volt még? – bámultam a papírt.
- Itt jön a furcsaság. – ráncolta a homlokát én pedig felnéztem a papírból és pattanó idegekkel vártam, hogy mit fog mondani.
- Elmondtam neki nem akarom, hogy elcseszd az életed, mire azt reagálta, ha vele lennél csak rosszabb lenne. Hogy ő nem az a Valery, akinek mindenki hiszi. Azt mondta képtelen egy normális komoly kapcsolatra. És nem veled...bárkivel. Aztán tulajdonképpen megkért, hogy tartsalak távol tőle. Megkérdeztem, hogy ezt akarja-e. És azt mondta nem. De a beszélgetés végére teljesen elsápadt és...rémült volt. Valami eszébe juthatott vagy nem tom...
- Megijedt? – néztem rá hitetlenkedve. Mitől félhet Valery?
- Aha. De nekem van egy teóriám. – simogatta az állát gondolkozva.
- Hallgatlak.
- Szerintem traumája van, ami miatt képtelen dolgokra. Mikor kezet nyújtottam neki, hogy bemutatkozzak úgy remegett a csaj, mint a kocsonya. Mintha félt volna hozzám érni. És hazafelé ugrott be. Hányszor láttuk, hogy bárki is megérinti a suliban?
- Egyszer sem...- suttogtam halkan.
- Ez az. Magyarán történhetett vele valami, ami miatt nem viseli el, ha megérintik.
- De akkor nekem miért engedte?
- Nekem azt mondta nem sokat jelentett neki az éjszaka és arra hivatkozott két éve jó köztetek a kémia, ami igaz...de szerintem e mögött több van. Haver én szeretnék neked tanácsot adni, de kétfélét mond az agyam.
- Mit gondolsz?
- Az egyik énem azt mondja, hagyd a francba a csajt mert valami nagyon nagy gáz van vele, másfelől szerintem te meg tudnád gyógyítani. Végül is neked engedte, hogy megérintsd. Miért ha nem azért, mert többet jelentesz neki?
- És mi van, ha ebből semmi nem igaz és csak te gondolod így? Mi van ha csak rossz napja van? – kérdeztem és idegesen felálltam.
- Mondtam, hogy fura. Drew. A saját családod épp elég bonyolult nem kellene magadra venned egy másik ember szenvedését is, ha igaz, amit gondolok.
- Felkaptam a kocsi kulcsot és kiviharzottam a lakásból. Cortez utánam jött a lépcsőházig.
- Hová mész?
- Majd jövök. – válaszoltam és gyorsan lenyargaltam a lépcsőn. Annyi minden kavargott a fejemben. Akkor most mi van? Cortez nagyon jó emberismerő. Valószínűleg igaza van. De akkor miért én? Miért csak nekem engedi, hogy megérintsem? Nem értem őt. És tudom, hogy Cortez-nek igaza van. Elég bajom van így is nem kellene bonyolítani. De látni akarom. Megálltam a háza előtt és már éppen szálltam volna ki, mikor Zoe rohant be a házba. Zaklatott volt. Elővett egy kulcsot és nagy nehezen bejutott. Gyorsan bezárta az ajtót. Mi a fene? Azt hiszem nem most van itt az ideje annak, hogy meglátogassam Valery-t. Zabosan csettintettem egyet a nyelvemmel és beindítottam a motort. Legalább egy óráig kocsikáztam csak úgy random utcákon és nagyjából megnyugodtam. Feltérképeztem a Valery háza körüli környéket. Miért nem lehet egyszer valami könnyű az életben? Miért nem lehet valami normális? Lehet, hogy Corteznek azt mondtam ez csak egy kaland volt. De igaz ez? Tényleg csak egy éjszaka volt? Tényleg csak egy a „sok" közül? Még magam sem hittem ezt el. Miért vonzódom egy lányhoz, akit nem is ismerek. Leállítottam a házunk előtt a motort és épp szálltam volna ki mikor megcsörrent a telefonom. Megnéztem a kijelzőjét és majdnem eldobtam. Ezt a számot soha a büdös éltben nem akartam látni! Miért most? Még ez is. Mintha Cortez szavának a megerősítése lenne. „Van elég bajod így is." Igen a bajom épp most hívott fel telefonon. Leszartam mindent. Csak ültem ott a kormánynál és kezdtem elsüllyedni az önsajnálatban. Beindítottam a kocsit és épp akkor álltam meg a ház előtt, mikor Zoe kilépett Valery otthonából. Megvártam míg elment és bekopogtam az ajtón.
- Itt hagytál....valamit... - pillantott meg és döbbenten állt az ajtóban. Sápadt volt és kimerült. – Drew – lehelte a nevemet, de szemei kissé felragyogtak, majd jeges rémületbe csaptak át. Nem értem. Most akkor akar engem, vagy fél tőlem? Gombóc nőtt a torkomban. Nem akartam a saját démonaimmal foglalkozni. Elgyengültem, ahogy ott állt előttem. Beléptem a házba és megöleltem. Ráborultam, betakartam kis testét. Beleszagoltam a hajába és szorosan magamhoz öleltem. Kellett, hogy érezzem őt. Kellett, hogy Valery elűzze a sötétségemet. Becsapta az ajtót és viszonozta az ölelést. Zihált és remegett a karjaimban. Azt akartam, hogy megnyugodjon. Meg akartam nyugtatni, ahogy ő engem. Belemarkolt a pólómba és kétségbeesetten a vállamba fúrta fejét. Csak álltunk ott és egymásra támaszkodtunk. Mocorgott, majd a mellkasomhoz nyomta a fülét én pedig a vállára hajtottam a fejemet. A jázmin illat megnyugtatott. Lebegtem és a gondjaimat kizártam a lakásból. Mikor bajom volt vagy inni, vagy drogozni mentem. Bár a piát jobban kultiváltam, mert azzal jobban mértéket lehet tartani...de most itt voltam. Vele. És ennyi elég volt, hogy megnyugodjak. Lassan Valery is kezdett megnyugodni. A remegés, ami az egész testét rázta abba maradt. Vállai ellazultak és a gondjaimra bízta magát. Talán Cortez-nek igaza volt? Tényleg átélt egy traumát? Ha igen...mi történhetett vele? Felemeltem a fejemet és körbe néztem a lakásban. Csend van. Túlságosan is. Valery...megint egyedül van? Hol vannak a szülei? Most komolyan...
- Valery...
- Hmm?
- Hol vannak a szüleid? – bukott ki belőlem a kérdés. Megdermedt és éreztem, ahogy újra elterjed testében a feszültség. Talán nem kellett volna rákérdeznem.
- Miért kérdezed? – távolodott el tőlem annyira, hogy lássa az arcomat. Mikor felnézett rám meglepődtem. Szemei vörösek voltak. Sírt...sokat.
- Csak érdekel. – vontam meg a vállaimat.
- Cortez ma megadta a számodat. – váltott gyorsan témát és kibontakozott a karjaimból. Mintha pár másodperc alatt falat épített volna kettőnk közé. Szinte fel sem tűnt mikor. Beljebb ment, elsétált a lépcső mellett és balra fordult. Követtem a boltív alatt és a nappalival összeolvasztott konyhával találtam magam szembe. Kinyitotta a hűtőt és csak állt előtte.
- Tudom. Mondta.
- Kérsz valamit?
- Nem, köszi. – leültem egy magas bárszékre a fehér márványpulthoz és csak néztem őt. Komótosan mozgott. Valahogy annyira más...szomorú és végtelenül...elesett. Kivett a hűtőből egy üveg gyümölcslét és kitöltötte azt egy bögrébe. A konyhaszekrényben meglehetősen kevés pohár volt inkább bögrék foglalták a helyet. Letette az üveget és csak nézett maga elé. Háttal volt nekem így nem tudtam megállapítani milyen érzelem fut át az arcán.
- Itt maradsz éjjelre? – nem célzásként hangzott. Inkább reménykedett, hogy itt maradok.
- Akarod?
- Igen. – ivott pár kortyot és az üveget visszatette a hűtőbe. Rideg és szótlan. Mi történik most?
- Cortez mondott valamit? – megállt a mozdulatban.
- Nem...csak eszembe jutott valami. – tette le végül a poharat. Láttam, hogyha nem akar beszélni úgy sem fog. Mintha elzárná magát.
- Fürdő merre van?
- Gyere. – felmentünk a szobájába és adott nekem egy törölközőt, meg egy melegítő gatyát. Felvont szemöldökkel figyeltem a szürke nadrágot. Férfi méret.
- Anyám exéé. Rossz helyre rakta mikor kimosta. – magyarázta, de hangja totál érzelemmentes volt. Mikor átadta a ruhát megborzongott. Mintha lélekben itt sem lenne. Szó nélkül bementem a fürdőbe és forró víz alá álltam. Szinte már égette a bőrömet. Nem értem. Összegezzük. Nem szereti, ha megérintik, nekem mégis hagyja. Valami a férfiakkal nem stimmel nála. És basszus ezek után el tudom hinni, hogy Corteznek volt igaza. Történt vele valami. Valahogy nem tudom mit kezdjek ezzel a lánnyal. Hol kedves kisangyal, a mintadiák, aztán a szexi kisördög, most pedig egy összetört valaki, akinek szeretetbombára lenne szüksége. Vajon milyen személyiségei vannak még? És most halál komolyan...hol vannak a szülei? Miért nem mond semmit? Halkan kiléptem a fürdőből és egy adag gőz kísért. Valery nem vett észre. Félig háttal állt nekem és a kezeit nézte. Oda tévedt a tekintetem és majdnem hátast dobtam. Egy springfield XD-M volt a kezében. Sóhajtott egyet és a pisztolyt berakta az ágya alá. Oké. Ez egyre bizarrabb. Mi a francért van nála egy pisztoly? Van egyáltalán engedélye rá? Kétlem. Lehet, hogy most kellene kiszállnom míg lehet. De nem tudok lemondani róla. Szükségem van rá, hogy megérintsen. Az egyik felem azt ordítja rohanj, mert itt valami bazi nagy gáz van...de a másik maradni akar és megérteni ezt a lányt. Megismerni Valery-t. Melyik énemre hallgassak? Odamentem hozzá és hátulról átöleltem mire összerezzent. Megijedt. Tőlem. Megfordult és magára erőltetett egy mosolyt. Csak nézett rám és lassan megérintette az arcomat. Olyan óvatosan, mintha attól tartana csak egy álom vagyok, ami szerte foszlik, ha megérint. De nem mentem el. Itt vagyok. Vele.