Drew:
Az emberek elítélik a gazdagokat. „ A pénzesek csak kihasználnak. Rossz emberek. Kerüld őket. Felhasználják a pénzüket, hogy mindent megtehessenek!" meg ilyenek. Nem mondom, tényleg vannak ilyenek. És pont én mondom ezt, akinek ugyanúgy sok a pénze és a legrosszabb a családi háttere. Persze mindig az papol, akinek nem kellene. A gazdagok közt csak hamis kapcsolatok vannak. Például nekem sosem volt egy igaz barátom sem. Mindig figyelnem kellett rá, mit mondok, mennyit tudjon az adott illető a családomról. Pénzesnek lenni egyet jelent azzal, hogy hazudsz és sunyulsz. Hogy egy másik embert hozol létre, annak érdekében, hogy senki ne jöjjön rá ki is vagy valójában. Milyen vagy. Egyetlen barátom van, de szerintem ő azért maradt mellettem, mert kattos. Apám üzleti úton van, az év nagy részében, én pedig úgy döntöttem átcuccolok Cortezhez, aki szó nélkül rá bólintott. A szülei Koreában vannak, és minden hónapban pénzt küldenek neki, hogy tanulhasson. Egy két szobás lakást bérelt, így tökéletesen elférünk. Nem a legnagyobb, de nem is a legkisebb. Nem a legszebb, de nem is a legrondább. Pont megfelel két olyannak, mint amilyenek mi vagyunk. Két komolytalan idiótának.
- Cortez vonszold már ki a beled! – kiabáltam a folyosón, nem messze a visszhangzó lépcsőháztól.
- Cssss! Ha hangos vagy kibasznak minket innen, mint macskát szarni! – sziszegte zabosan és igyekezte összeszedni magát, de nem nagyon ment neki. Nagy volt az a csütörtök esti buli. Csajok, pia és legfőképpen fű. Elmosolyodtam, majd leszaladtam a harmadikról. Nem vagyok az a tipikus „tökéletes pénzes srác". A legtöbben azt hiszik csóró vagyok, aki minden pénzét fűre költi. Egy igazi függő. Lenéznek. Pedig szart se tudnak rólam. Igazából az apám egy nagymenő cég vezetője, és elvárja, ha leérettségiztem és lediplomáztam akkor kövessem őt. Valójában csak egyszer- kétszer füveztem és csak is azért, hogy kipróbáljam, de nem jött be. Nem szeretem, ha nem vagyok a magam ura. Valójában nem fektettem meg az egész iskolát csak néhány lánnyal kavartam, de ők se feltétlen a mi sulinkból voltak. És valójában igen is van szívem. Csak felesleges ezt bárkinek is megmutatni, mert úgy is semmibe venné és a pénzemre hajtana rá. Emellett egyszer már ripityára törték a szívemet. Nem adom csak úgy oda akárkinek. Cortez bement franciára én meg bioszra. Igen. Az első órám AZZAL a csajjal volt. Azzal a lánnyal, akivel két éve szemezek. Akit eddig mindenkinél jobban akarok. És fogadok, hogy ez kölcsönös. Ahányszor rám néz szinte felfal. És tetszik ez a tekintet. Senki másra nem néz rá így. Kihozom belőle az állatot. Valery Cox a tökéletes kiscsaj. De senki nem látja, amit én. Nem tudom, hogy azért mert csak nekem enged belátást a kulisszák mögé, vagy mert titkolja, ami köztünk van. De a vicc az...hogy a két év alatt semmit nem beszéltünk. Maximum egymásra köszöntünk, de az is ritka látványosság volt. Hiába. A köreink túlságosan különböznek. Én a ködös tekintetű, elszállt bandával „füvezek", ő pedig a legmenőbb csili vili, gazdag „kirakat vagyok" bandával lóg. Ég és föld. Nem tudok róla semmit. Csak azt, hogy akarom és ő is engem. Óra vége előtt hátra nézett rám, én pedig nem zavartattam magam és viszonoztam. Mikor megvillantottam felé egy győzedelmes mosolyt ő elmosolyodott és megcsóválta a fejét, majd visszafordult. Mi így kezdünk ki egymással. Szavak nélkül. De ma valami más volt. Ma valahogy bátrabb és rosszabb volt a szokásosnál. Mintha belé szállt volna a kisördög. Mikor elmosolyodtam mindig elvörösödve elfordult. Nem mondom az az énje is cuki de ez...ez dögös és merész. Ez egy másik oldala, amit látni akarok. Pontosabban érezni. Megváltásként vártam a csengőt, mikor kezdtem érezni, hogy a gatyám kezd szűk lenni. Amint kiértem a teremből Cortez lökött meg játékosan és a szemöldökét húzogatta, majd Valery-re pillantott. Elröhögtem magam és megcsóváltam a fejem. Valamiért eddig nem volt valami sok bátorságom elé állni és csak úgy adni a „lazát", de mentségemre szóljon, mikor megpróbáltam közeledni felé vagy a Mr. Gazdag Ficsúr Chris állta az utamat, vagy Valery legjobb barátnője Mrs. Jégkirálynő, Zoe. Van egy olyan érzésem, hogy Valery barátai a pokol bugyrába kívánnak. Fogalmam sincs miért, de így volt. Így az is egyértelmű, hogy Valery az összes kínos pletykáról is tud. Gondolom kapja a jobbnál jobb instrukciókat. „Kerüld el. Nem illetek össze. Ne is gondolj rá. Itt vagyok neked én, ne azzal a lecsúszottal próbálkozz." Nos így nehéz bármilyen kapcsolatot is létesíteni vele, pedig biztos vagyok benne, hogy ő hajlana rá.
- Hallod, haver! Ma lesz Jason-nél egy buli. Benézhetnénk. – nézett az egyik dögös csajra Cortez és fekete szemei csak úgy megvillantak.
- Öregem. – nevettem el magam és már nekem égett a pofám.
- Hagyjál már. Te évek óta csinálod.
- A szemmel baszást? – vontam fel a szemöldököm.
- Jah. Túl látványosan.
- Én legalább nem az összes csajjal.
- Ja, igen, mert mint tudjuk Valery Cox ebben is különleges. – súgta a fülembe és meglökött, majd kiröhögött. Erre nem tudtam kontrázni. Igaza volt. És utáltam, amikor egy olyan hibbantnak, mint amilyen Cortez, igaza van.
- Szóval. Ma este? Buli? – kérdezte felvillanyozva. Felsóhajtottam és innen már tudta, hogy nyert. Valahol ki kell adni a fáradt gőzt. Emlékszem tavaly egész évben sasoltam a csajokat a buliban, hátha valamelyikkőjük Valery, de úgy tűnt a csaj nem az a bulizós fajta szóval most már nem is reménykedek így harmadik év elejére. Szóval a terv, hogy bebaszok. De nagyon csúnyán. Délután beugrottam a közeli autószerelő boltba a kicsikémért.
- Szevasz Andy!
- Szeva, Tom! – pacsiztam le a korombeli sráccal, aki mellékállásban itt dolgozik. Pár napja az életemet adtam a kezébe egy Dodge Charger SRT8 képében. Oda sétáltam a kocsimhoz és leguggolva végig simítottam az oldalán. Tökéletes volt.
- Nem volt nehéz megcsinálni. – lépett mellém. Mikor Cortez odaállt elém és azt mondta ki fogom nyírni nem tudtam elképzelni mit csinált. Részegen haza furikázott három csajt is...az én kocsimmal! És haza felé valaki majdnem belément, de elég csúnyán lehorzsolta a kocsi oldalát. Mikor a legjobb haverom a kulcsokat a kezembe nyomta és kidőlt a kanapéra meg tudtam volna fojtani. De még mielőtt megölhettem volna kidőlt szóval ez elmaradt, de négy napig alig szóltam hozzá, szóval a célzás azt hiszem érthető volt.
- Mennyivel tartozom.
- Kétszáz dolcsi.
- Komoly? – vontam fel a szemöldököm és cinkos mosolyra húztuk szánkat.
- Protekciós vagy. – kacsintott és eltette a pénzt. Ez a nap már is jó. Ügyelve az újonnan fényezett kocsimra kigurultam az ötszemélyes hátsójával a szerelőtől és már repesztettem is haza. Cortez oda meg vissza volt a buli miatt. Tuti találkozik valami extra dögös bigével, mert az összes létező ruhája kint hevert a nappaliban és kétségbeesetten tette magához az ingeket. Rosszabb volt, mint egy első bálozó fruska. Gondolkoztam rajta, hogy később visszajövök és majd felveszem, de túl késő volt. Észrevett és megfordult. Szemei szinte könnyesek voltak és úgy rántott le a kanapéra, hogy segítsek neki. Körülbelül az összesre azt mondtam, hogy jó lesz. Utálok ott ülni és jó pofizni a ruhapróbákon. Bezzeg, ha Valery próbálgatná itt a ruhákat, talán más lenne a véleményem. De ez olyan szürreális kép. Valery ebben a lakásban nekem próbálgat ruhákat? Ember. Le kéne szállni a földre.
- De szerinted a kék vagy a fekete? Vagy a fehér?
- Fekete. – mondtam és legyintve felkeltem a kanapéról.
- De ez fontos.
- Cortez bazmeg fél nyolc van tök mindegy mit veszel fel, ha nem érsz oda a buliba. – világosítottam fel. Elkerekedett szemekkel nézett a fali órára és pánikszerűen felkapott négy inget és elindult félmeztelenül ki a lakásból. Most komolyan? Hihetetlen ez a fazon.
- Na mi van, nem jössz? – kérdezte, mintha ő várt volna rám órákig és nem fordítva. Szarkasztikusan felhorkantottam és bezártam a lakást. Cortez már nyújtotta volna kezeit a kocsi kulcsért, hogy előre menjen, mire én felvontam a szemöldököm és ő forgatni kezdte fekete szemeit. Az fix, hogy szabad akaratomból még egyszer nem adom kezeibe a kulcsokat. Beszálltunk és a körülbelül tíz perces kocsi út azzal telt, hogy Cortez lélekszakadva próbálta eldönteni mit vegyen fel és közben lökdösött engem!, aki mellékesen megjegyzem vezetett. Hálát adva istennek, hogy még élünk kiszálltam a kocsiból és lazán besétáltam a már most üvöltöző haverom után. A házban részegek táncoltak és döglődtek. Aki a tánctéren volt az még nagyjából magánál volt, de aki az asztalon, padlón, vagy a lépcsőn feküdt annak csúnya reggele lesz. Megcéloztam a konyhát, ahonnan a pia származott. Felemeltem egy piros poharat és teli öntöttem sörrel, majd vissza mentem a tánctérhez, de nem csatlakoztam be. Az ajtóra pillantottam és majdnem elejtettem a poharamat. A szám tátva maradt és tuti, hogy bambább voltam egy birkánál. Zoe lépett be egy vörös ruhában, de ő eltörpült Valery mellett a szememben. Sosem jön bulizni. Mit keres itt? A ruhája alig takart valamit. A flitterek úgy ragyogtak, mint maga a lány. Zoe elindult be a konyhába, és a két barátnő külön váltak. Itt az alkalom. Valery egy kis tétovázás után besétált a tánctérre, én pedig csak néztem őt. Szörnyű a ritmus érzéke, de a mozgása nem semmi. Körbe nézett és meglátott engem. A tekintetünk találkozott. Elmosolyodott és csak engem nézett miközben táncolt. Most kikezdett velem? Azt akarja, hogy oda menjek? Letettem a poharat, amiből egy kortyot sem ittam és megindultam felé. Vajon tudja, hogy milyen veszélyes játékot űz?
- Frewen. – mosolyodott el.
- Cox. – biccentettem és felvettem a saját kis ritmusát, ami egyáltalán nem követte a zenét. Közelebb araszoltam hozzá és mikor láttam, hogy egyáltalán nincs ellenvetése teljesen hozzá simultam. Ő megfordult és úgy dörgölődzött hozzám, mint egy kiscica. Épp, hogy nem dorombolt nekem. Egyik kezemet a combjára tettem, másikkal a hasán simítottam végig. A flitterek beleakadtak a kezembe és szúrtak, de határozottan megérte. Álmodom? Reáltalan, hogy itt van. Hogy táncolunk. Hogy megérintem és élvezi. Mi folyik itt? Világ vége lesz és isten megjutalmazott, vagy mi? Tetszik ez a merész oldala. Jázmin illata körbe lengett és egy saját kis világot hozott létre számomra. Beleszagoltam selymes hajába, ő pedig csak mosolygott lehunyt szemmel és félre billentette a fejét, hogy hozzá férjek a nyakához. Kész. Teljesen beindultam. Vége van. Nem tudom mi a célja, de ha most azonnal nem kapom meg őt, akkor én meghalok. Elvesztem.
- Mit csinálsz, Szivi? – kérdeztem, belebeszélve a fülébe.
- Vadulok. – majdnem elnevettem magam. Vadul? Ennyire?
- Nem félsz, hogy túlzásba esel?
- Még csak most kezdek belejönni. – fordult meg és átkarolta a nyakamat. Oké. Hol van az igazi Valery? Vagy talán az igazi pont most áll előttem? Végig simítottam a hátán.
- Nem akarsz lelépni? – kérdeztem és belenéztem vad világosbarna szemeibe. Nem volt kisminkelve, de így is tökéletes volt. Több, mint tökéletes. Tudtam, hogy el fog utasítani, de meg kellett kérdeznem.
- De. Lépjünk le.