Mikor stylistként kezdesz el dolgozni, egyáltalán még csak eszedbe sem jut, hogy egy idollal kezdj kapcsolatot. Sőt, tulajdonképpen kimondottan gyűlölöd a helyzetet, amibe kerültél.
A valódi célod mindig is Amerika és a nyugati pop ipar volt, de aztán végül Szöulban kötsz ki. Még hozzá a Starshipnél, akik még csak kiemelkedő kiadónak sem számítanak. Viszont, ahogy telnek az évek úgy szereted meg az egész kialakult új életedet. Szép lassan, de olthatatlan szerelmed lesz a város, a kultúra, az emberek és minden, ami nap, mint nap körül vesz.
Aztán persze a szó szerinti nagy szerelem sem marad ki az életedből.
Amikor a Monsta X debütálásra készül, téged választ a CEO, hogy a stylistjuk legyél. A te feladatod, hogy egy egységes, mégis teljesen a fiúk egyéniségéhez illő stílust találj, ami mindenkinek megfelel. Nagyjából mindenkinek sikerül is megtalálni az ízlését és azt a hozzáillő stílust, amiben jól érzi magát.
Na jó, igazából egyetlen kivétel van, még pedig Wonho.
A fiú egy ideje igen csak aktívan törekedik arra, hogy minden pillanatodat megkeserítse a cégnél. Piszkál, megjegyzéseket tesz és soha semmi nem elég jó neki, amit csinálsz. Egyszer még odáig is elmegy, hogy egy teljesen más szettben lép a színpadra, mint amit kiválasztottál neki. Pontosan ez az a koncert, ahol minden megváltozik.
- Idefigyelj, elegem van belőled! – lépsz elé mérhetetlenül dühösen, mikor a többiek már lelépnek és csak ketten maradtok az öltözőben.
- Mi bajod van, Édes? – vigyorog rád gunyorosan.
- Hogy merted felülbírálni a döntésem? – kérdezed tőle mérgesen és dühödben szinte letéped róla a testét fedő vékony anyagot.
- Ó, már vetkőztetsz is? – kapja el a kezeid és magához ránt. – Azt hittem, lassabban fogunk haladni, de nekem ez a tempó is megfelel – villant egy önelégült vigyort, majd gondolkodás nélkül tapad az ajkaidra egy szédületes csókot kezdeményezve.
Ez volt az a nap, amikor egy egészen új irányt vett a kettőtök kapcsolata. Azóta Wonho sokkal kevesebbet kötekedik veled és egészen más módszereket választ arra, hogy meggyőzzön a maga igazáról.
- Ugye tudod, hogy úgy is azt kell felvenned, amit én mondok? – nevetsz fel, miközben ő épp a nyakadat csókolgatja annak reményében, hogy sikerül elérnie, amit szeretne.
- Attól még próbálkozhatok, nem? – kacsint rád és egy finom csókot nyom az ajkaidra.
A kapcsolatotok kiegyensúlyozott, jól megvagytok. Nincsenek viták, tökéletesen kiegészítitek egymást. Képesek vagytok egymás hisztijeit is kezelni. Wonho szinte a széltől is óv és nagyon sokáig titokban is tartjátok a dolgot még a fiúk előtt is, amit ugyan kissé sérelmeznek, biztosítanak afelől, hogy mindenben támogatnak titeket, még ha nem is értik a változás okát.
- Mondd, Noona – telepszik melléd a kanapéra egyik nap Changkyun. –, Wonho hyung mivel zsarolt meg? – mereszt rád hatalmas szemeket, mire te csak felnevetve magadhoz öleled az értetlen maknaet.
- Semmivel, Changkyunie. Szeretem őt.
- Hát, te tudod – húzza el a száját édesen, majd egy újabb ölelés után magadra hagy továbbra is maga elé motyogva, hogy nem érti, hogy ez hogy történhetett.
Na igen, amíg ők jobbára csak vicceskednek ezzel kapcsolatban, addig a rajongók egy része nagyon is ki van akadva. Bár ti nem igazán szerettétek volna, a Cég ragaszkodott hozzá, hogy hivatalosan is bejelentsék a kapcsolatotokat. Ami persze jogos volt, csak hát ugye nem őket piszkálják miatta, hanem téged.
Egy ideje már el sem mered hagyni egyedül a lakásod vagy a dormot. Legtöbbször Shownu van veled, ami persze rosszindulatú pletykák egész tengerét indította el és senkit sem érdekelnek a hivatalos cáfolások, képek, interjúk. Semmi. Ebbe pedig lassan belefáradsz. Szereted Wonhot mindennél jobban, de vannak olyanok, akik túl messzire mennek és ezt már nem tudod kezelni.
Most is egy balul elsült bevásárlás után megcélzod az első üres hálót a fiúk lakásában, hogy kisírhasd magad, mielőtt még Wonho visszaérne az edzésből. Nem akarod rázúdítani ezt az egészet. Szereted és nem akarod, hogy azt gondolja, hogy már nem. Tudod, hogy neki sem egyszerű ez a helyzet, hiszen van olyan, aki őt bántja. Persze közel sem annyian, mint téged, de ő is megkapja a maga részét a dologból és te vagy az utolsó, aki még nehezebbé akarja tenni számára a dolgokat. Így hát hallgatsz és csak titokban igyekszel kisírni magadból a szomorúságot vagy ha már nem bírod, Shownuhoz menekülsz, akit szinte már a testvéredként szeretsz, de őt sem terhelheted ezzel mindig,
- T/N – hallod meg Wonho hangját és az ütemes kopogást az ajtón. – Engedj be, kérlek – gyorsan letörlöd a könnyeid és egy nagy levegő után beengeded a szobába. – Mi a baj? – ölel át azonnal, mire hozzá bújva igyekszel visszatartani a kitörni készülő könnyeid.
- Semmi – fúrod a fejed a mellkasába.
- Akkor miért szaladtál be sírva a Kihyun szobájába? – kérdezi érdeklődve, miközben a hajadat cirógatja.
- Shownu mondta? – pillantasz fel rá.
- Csak aggódik – mosolyog rád és egy puszit nyom a homlokodra. – Szóval, mi történt? – húz magával az egyik fotel felé, amire leül, majd az ölébe véve bátorít egy aranyos mosollyal.
- Semmi – sóhajtod. – Csak...
- Csak? – emeli fel az arcod, hogy ránézz. – Ugye tudod, hogy engem minden érdekel, ami veled kapcsolatos? – cirógatja finoman a bőröd.
- Tudom – törnek utat a könnyeid. – Csak a fanok – sóhajtod és elfordítod róla tekinteted. Tudod jól, hogy mennyire szereti a Monbebéket, így nehéz erről neki beszélni.
- Szerelmem – sóhajt ezúttal ő egy hatalmasat, majd szorosan magához ölelve ringat csendesen. Hosszú csendes percek telnek el, miközben egyikőtök sem szól egyetlen szót sem, csak elmerültök a magatok kis gondolataiban. – Szeretlek – töri meg ő a csendet végül. – És nem érdekel, hogy ehhez ők mit szólnak. Akik tényleg szeretnek minket, azok elfogadnak minket, együtt – törli le a könnyeid. – Aki pedig nem, az ennél jóval kevesebbért is elfordulna tőlünk, így nem is akarok neki megfelelni. Sokkal fontosabb vagy nekem, mint ahogy azt bárki ezen a világon el tudná képzelni. Csöpögősen hangzik, de tényleg nem tudnék már nélküled élni és nem is akarok. Mindig mellettem vagy, mindenben támogatsz, szeretsz engem és nekem ennél több soha nem fog kelleni. Ettől vagyok én én. Tőled. Veled. Miattad. Miattad, a te kitartásod és támogatásod miatt vagyok képes elviselni minden rosszat, ami ezzel az egész idol-léttel jár. Azért, hogy a legboldogabbá tehesselek ezen a világon, hogy meghálálhassak majd mindent, amit értem teszel már hosszú ideje. És senki sem tántoríthat el ettől. Se a fanok, se a pletykák. Még te magad sem. Ha egy nap úgy döntenél, hogy mégsem én kellek neked, addig küzdenék, amíg be nem bizonyítom, hogy de. Te vagy a mindenem és ez sosem fog változni – határozottan csengő szavai mérhetetlen boldogsággal töltik meg a szívedet és egy könnyektől kissé sós, ám annál őszintébb csókkal hálálod meg neki, amiért ennyire őszinte veled és szeret téged.
