Mikor az ember kikerül a középiskolából meglepve tapasztalaja, hogy bizony nagyon nehéz több embernek egy közös időpontot találni. Azok az emberek, akik régen ugyanabban a ritmusban éltek, mint mi, most hirtelen szinte elérhetetlenné válnak.
„Órám van!"
„Dolgozom!"
„Beadandót kell írnom!"
„Pont ezen a hétvégén megyek haza!"
„Jövőhéten vizsgám lesz, muszáj rá tanulni!"
És még mennyi-mennyi más program. Minél nagyobb társaságot szeretnénk összeszedni, annál nehezebb a dolgunk. Főleg, ha mindenki mást tanul, esetleg még másik városokban is.
Ez a ti esetetekben sincs másképp.
Az öt fős, még az általános iskolában összeállt kis társaságotokat igyekeztek összetartani, így a középiskola végeztével. Hát nem egyszerű. Persze általában ketten-hárman mindig sikerül találkozni pár hetente, de teljes létszámban már rég voltatok jelen egyszerre valahol.
Ám most egy szerencsés véletlen miatt mindannyian ugyanabban a városban tartózkodtok, így lecsapva a nem mindennapi lehetőségre, azonnal szerveztetek egy kis közös, laza estét az egyik kedvenc pubotokba. Már a gimi alatt is ez a kissé lepukkant, de totál feelinges kis kocsma volt a törzshelyetek, ismeritek a tulajt, a pultos srácot, de még a takarító néni is tudja a neveteket, így semmi nem lehetne ennél jobb hely egy boldog újraegyesülésnek.
Kis társaságotok három fiút számlál; Felix, Seungmin és Jeongin. És rajtad kívül egy lányt, Yorint. Felix, Seungmin és te már az általános iskola első osztályába is együtt jártatok, aztán felső tagozatban csapódott hozzátok Yorin és a gimi első évében Jeongin.
Már az elején megtetszett az édes mosolyú, bohókás srác. Felix és Seungmin olyanok, mintha a testvéreid lennének, de Jeonginra mindig is egy kicsit másképp néztél. De sosem láttad, hogy ő többnek tekintene, mint egy egyszerű barát, így évek óta igyekszel elnyomni magadban ezeket az érzéseket. És ha látsz pozitívat abban, hogy különböző városban jártok egyetemre, akkor az az, hogy így legalább nem kell végig nézned, ahogy a szerelmed mással jön össze. Vagy, ami még rosszabb, nem kell benne segíteni vagy épp az összetört szívét ápolni.
Jeongintől és az érzelmeidtől függetlenül azért nagyon várod már, hogy találkozzatok. Hiányoztak már a többiek és jó lesz végre élőben is hallani a hülyeségeiket nem csak a neten keresztül üzengetve.
Gyorsan kapod magad össze és igyekszel a megbeszélt helyre, ahol Felix és Yorin már helyet foglaltak.
- T/N – ölel magához a fiú, ő a másik melletted, aki nem a városban tanul, így vele találkoztál a legrégebben, valahogy mindig sikerült eddig elkerülni egymást. – Istenem, de rég láttalak – szorongat meg, te pedig nevetve bújsz a karjaidba.
- Én is örülök neked, Felix – nyomsz egy puszit az arcára.
- Na – érkezik egy jó kedvű Seungmin és kissé borús arcú Jeongin. – Ilyet mi is kérünk – kapcsolódik be az idősebb az ölelésbe és addig piszkál, amíg ő is meg nem kapja a puszit.
- Szia, T/N! – lép eléd a legfiatalabb fiú mosolyogva. Arcán már nyoma sincs a pillanatokkal ezelőtti sötét fellegeknek. Karjait szorosan fonja a derekad köré, te pedig mélyen a mellkasába fúrod a fejed magadba szívva a kellemes illatot, ami belőle árad. Hosszú pillanatokig álltok így összeölelkezve. – Én is kérem a puszim – suttogja a füledbe, mire te felkapod a fejed, ami már a füledig vörösödött, majd egy apró puszit nyomsz az arcára, amit csak mosolyogva élvez.
Egész este el sem mozdul mellőled, ami bármennyire is esik jól, kissé feszélyez. Nem az, hogy melletted van, hiszen nem ez az első alkalom, de olykor a combodra kalandozó ujjai vagy a derekadat érő érintései, az arcodról soha el nem tűnő pillantása és azok a megmagyarázhatatlan mosolyok újak, nagyon-nagyon-nagyon újak. És mivel a mögöttük rejlő okokat sem ismered, kissé ijesztőek is.
Az este persze fergeteges. A fiúk hozzák a szokásos formájukat, aminek hála a végére már szinte fáj a hasad a nevetéstől. Szinte egész este nevetve borulsz a Jeongin vállára, amit ő a már említett érintésekkel hálál meg. Egy idő után a karja szinte már a derekadra olvad, ami egyszerre bizsergető, izgalmas, nyújt biztonságot, zavar össze és töri apró darabokra a szívedet, hiszen ő csak egy barátot lát benned.
Az este vége felé közeledve előkerülnek természetesen a párkapcsolati témák is, mert miért ne.
- T/N – fordul feléd Felix jó kedvűen. –, mi újság Chan hyunggal? Együtt vagytok még? – érdeklődik, mire érzed, hogy Jeongin megfeszül melletted.
- Öhm... – reagálsz bénán azonnal Jeonginra nézve, akinek a tekintete szinte már dühös. – Hát, öhm... – a folytatás sem túl meggyőző, mire Jeongin csak felpattan mellőled, majd egy köszönést elvakkantva szabályosan kirohan a kocsmából.
- Ennek meg mi baja? – kérdezi Felix a fiú után bámulva.
- Menj már utána! – érkezik a parancs Felix mondatával egyszerre a Yorin-Seungmin kórustól.
- De most mi...? – nézel rájuk nem értve a helyzetet.
- Menj már! – mondja Yorin határozottan, mire hallgatva rá a fiú után indulsz.
- Jeongin! – kiáltasz utána, de nem fordul feléd. – Jeongin! – éred utol és elkapva a kezét fordítod maga felé. – Mi a bajod?! Miért rohantál el?!
- Nem mindegy? Menjél Chanhoz – vágja hozzád és megpróbál elmenni, de nem hagyod.
- Nincs köztem és Chan között semmi – mondod neki.
- Nincs? – fordul vissza hirtelen egy heves mozdulattal magához rántva.
- Nincs – suttogod a hirtelen közelség miatt.
- De volt? – válik kissé szorosabbra az ölelése.
- Párszor randiztunk, de ennyi. Nem ő az, akivel lenni szeretnék – vallod be csendesen direkt kerülve a tekintetét.
- Miért, ki az? – emeli fel a fejed, hogy ránézz. A szemeiben huncut fény csillog az ajkain pedig egy halvány mosoly játszik. – Hmm? – hajol közelebb hozzád, ami miatt szinte levegőt is elfelejtesz venni.
- Én... öhm... én – dadogod gyakorlatilag már remegve a karjaiban.
- Mondd ki – cirógatja az arcod finoman. – Kérlek!
- Te tudod?! – lepődsz meg, és el akarod magadtól tolni.
- Seungmin elmondta – dönti a homlokát a tiédnek. – De tőled is hallani akarom.
- Seungmin a legpletykásabb ember ezen a világon, soha többé nem mond... – csattansz fel hisztisen, de hirtelen egy puha csók hallgattat el. Jeongin finoman mozgatja az ajkait nem hagyva, hogy elszakadj tőlük. Szorosan öleli át a derekad, miközben te a hajába vezeted a kezeid. Csókotok édes és lassú, míg a szívetek szinte majd kiugrik, olyan gyorsan ver. A világ egy pillanat alatt áll a feje tetejére, ahogy megérzed nyelvét végigszántani az alsó ajkadon engedélyt kérve a bejutásra. Percekig faljátok egymást nem foglalkozva senkivel és semmivel.
- Kimondod végre? – kérdezi egy pimasz mosollyal az ajkain, miközben pihegve dönti a homlokát a tiédnek.
- Mit is? – húzod az agyát egy kicsit.
- T/N – markol a csípődbe.
- Szeretlek! – húzod le magadhoz és az ajkaira suttogod, amire mar annyira várt.
- Én is téged, T/N – zárja be az aprócska távolságot mosolyogva, hogy újra a kettőtök közös világába vonjon.
