A kapcsolatod Jiyonggal mindig is vitatéma volt.
Mivel sokkal idősebb nálad, szinte mindenki ellenezte, hogy egy pár legyetek. Úgy gondolták, hogy nincs rád jó hatással a fiú és csak kihasználni akar. Hogy majd jól elszórakozik veled és a szíved összetörve tovább is áll.
Rengeteg időbe telt, mire bebizonyítottátok a rosszakaróitoknak, hogy korkülönbség ide vagy oda, működik a dolog. És amúgy is, miért számítana a kor egy kapcsolatban addig, amíg jól megértik egymást a felek?
Mindig is kissé érettebb voltál a korodnál, így szinte szánalmasnak gondolod a korodbeli fiúk gyerekes próbálkozásait arra nézve, hogy menőnek tűnjenek.
Jinyongban viszont megtaláltad azt, amit egy férfiban, amit egy kapcsolatban keresel.
Határozott, vannak céljai, szeret és tisztel téged. A tenyerén hordoz, akár egy hercegnőt és nagyon is támogat minden tervedben. Emellett viszont két lábbal a földön is tart és igenis megmondja, ha valamiben tévedsz vagy valamit nem jól csinálsz. Mindezt olyan stílusban teszi, hogy tudd, nem piszkálni akar csak vigyázni rád. Persze egyszer-kétszer nem éppen úgy sül el a dolog és makacs is vagy ezek mellett, de a felmerülő problémákat is képes normálisan kezelni. Egy-egy félreértés nem rögtön szakítással és hisztivel végződik, hanem felnőttként kezeli a vitás helyzeteket és erre tanít téged is.
Akad persze olyan helyzet is, amikor belőle is előbújik a felelőtlen fiatal és nem épp egy megbízható, komoly felnőtt férfi képét mutatja sem a külvilágnak sem neked. Pontosan ilyen helyzet a mostani is.
Kissé stresszesek voltak az elmúlt hetek számára is és számodra is. Amíg te az iskolában szenvedtél, addig neki leaderi kötelességeit ellátva volt muszáj ugrálnia össze-vissza. Szinte alig láttad. Vagy nem is járt haza vagy - ha haza is ment - szinte a küszöbről zuhant egyenesen az ágyba és még talán le sem érkezett a puha fekhelyre, már aludt is, hogy aztán reggel nagyon korán újra elinduljon teljesíteni a kötelességét.
Így hát kitaláltátok, hogy ma este lazítotok. Csak ti ketten. Nem mentek sehova, nem hívtok át senkit, csak egymással foglalkoztok. A délutáni elfoglaltságából néhány üveg minőségi borral érkezett haza, hogy kellemesen teljen az este. Ritkán iszol, sőt mi több, ritkán hagyja, hogy igyál, de egy-egy alkalom belefér és ez most pontosan egy olyan alkalom.
Már másfél üvegen túl vagytok és épp valami idióta műsort bámultok a tévében összebújva. Kissé kótyagos a fejed már és szinte azt sem tudod min kacarászol. Nem vagy részeg, de az, hogy ritkán jutsz alkoholhoz, megteszi a hatását. Épp vihorászva nyúlnál az üvegért, hogy újra töltsd a kiürült poharad, mikor Jiyong a kezed után nyúl.
- Szerintem nem kell már neked több, Kislány – villant rád egy pimasz mosolyt. – Már így is szép piros az arcod – simít végig az említett részen.
- Na de, Oppa! – csattansz fel. A megnevezésből is látszik, hogy lazult a magad feletti fegyelmed. Nagyon-nagyon ritkán hívod így, aminek megvan az oka, de az egy egészen más történet. – Nem vagyok részeg – fújod fel az arcod gyerekesen, mire felnevetve ölel magához, így jó messzire húzva az alkoholos üvegtől.
- Nem is szeretném, hogy az legyél – csókol finoman a homlokodra. – Hidd el, nem kellemes a másnap – mondja, mire felkuncogsz. – Az egész részegség nem ér annyit.
- Tapasztalat? – pillantasz rá egy kissé kárörvendő vigyorral az arcodon.
- Méghozzá fájdalmas – kacsint rád és újra magához szorít.
