Vajon mennyi idő kell még az embereknek, hogy megtanulják a külső nem minden?
Hogy a ruhái, az autója vagy épp a foglalkozása nem mondd el mindent egy emberről. Hogy attól, hogy valaki orvos, még lehet emberileg egy nulla. Attól, hogy valaki tanár, még nem biztos, hogy ért is ahhoz, amit tanít. Vagy épp, hogy egy modell nem mindig egy buta liba.
Nem ma kezdted a modell szakmát, így már nem egyszer futottál bele olyan emberekbe, akik hajlamosak azt hinni, hogy buta is vagy csak azért, mert modellkedsz. Úgy vannak vele, ha már a testedből élsz, okos nem lehetsz.
Ami talán a legkiábrándítóbb az egészben, hogy a háttér munkások egy része is így gondolkozik. Sok olyan fodrász, sminkes, de még fotós is van, aki lenézi a modelleket. Akik úgy bánnak az emberrel, mintha legalább is embert öltek volna. Gorombák, türelmetlenek, beszólnak és sokszor csak azért van meg az állásuk, mert valakinek a valakijük. Elérhetetlenek, így azt hiszik bármit megtehetnek és bárkin keresztül gázolhatnak. De az ember egy idő után megszokja és megtanulja kezelni a szituációkat.
Egy nap hatalmas lehetőség pottyan az öledbe hirtelen. Egy ideje már unod az Államokat és New Yorkot, valamilyen levegő változásra vágysz, szóval éppen jól jön a Céci megkeresése. Címlap fotózásra kértek fel, így Szöulba kell repülnöd. Persze nem partner nélkül készülnének a fotók. Ahogy említették is, egy Younghwa nevű fiú lesz a partnered, aki az egyik híres idolbanda tagja. Nem sokat tudsz a koreai zenéről, a fiú bandákról meg végképp nem, de egy kis kutatómunka után felfedezed, hogy egy nagyon helyes fiúról van szó. Ettől a dologtól függetlenül mondasz igent a felkérésre. Kell is az új, nem mellesleg az első európai modell vagy, akit címlap fotózásra kérnek fel, így még megtisztelő is.
Persze mielőtt átrepülöd a fél világot az Ügynökséged pontosítja a részleteket, így derül fény a fotós kilétére is.
- Jackson Wang– sóhajt egyet a menedzsered, mikor már úton vagytok a reptér felé – Kemény dió, vigyázz vele – figyelmeztet mosolyogva. – Piszok jó abban amit csinál, de a modora elég... khm... érdekes. És akkor még finoman fogalmaztam. Hozzá képest a múltkori Cosmo fotós egy két lábon járó tünemény.
- Remek – grimaszolsz. – Úgy tűnik, vonzom az ilyen embereket. De nem baj, lesz miről majd szakdolgozatot írnom – nevetsz fel. Csak, hogy megtörd a modellekről alkotott képet, Amerika egyik elit egyetemére felvételiztél sikeresen. Nem kérkedsz vele, de egy pillanatig sem hagyod, hogy lenézzenek csak azért, mert modell vagy, így titkot sem csinálsz a dologból. Amikor kell, akinek kell, megemlíted, hogy azért az alapténnyel tisztában legyen az, aki akadékoskodik.
- Imádom, hogy mindennek tudod a jó oldalát nézni, de azért féltelek – néz rád a férfi.
- Cseppet se aggódj, nagy lány vagyok – mosolyogsz rá. – Inkább kívánj szerencsét – öleled meg. Nagyon szereted őt. Viccesen meg is szoktad jegyezni, hogy ő a te mindened. Az apád, az anyád, a bátyád, a sminkesed, a fodrászod, a legjobb barátod, a testőröd, a személyi edződ, a szakácsod, mikor épp melyikre van szükség. Tagadhatatlanul nagy kincsre leltél a személyében és ezt igyekszel is meghálálni neki.
- Profi leszel, mint mindig – húz magához szorosan – Aztán el ne csavard ennek a Younghwa fiúnak a fejét – kacsint rád. – Vissza akarlak kapni.
- Visszajövök – kacagsz fel, majd elindulsz a a kapu felé, hogy becsekkolhass.
Az út hosszú, nagyon hosszú. És nagyon nagyon boldog vagy, amikor végre földet érsz. Az Ügynökséged mindent elrendezett így a reptéren már várnak rád. Egy vidám, kedves lányt, név szerint Eunhát küldték el érted, ami kifelezetten jól esik a lelkednek. Nem kezel úgy, mintha a Marsról érkeztél volna éppen. Kedvesen érdeklődik, mesél a városról, viccelődik veled, igazán jól kijöttök már az első percektől.
