Mindenkit vonz a tilos. Az, amit nem szabad. Legyen az egy álom, egy pasi vagy épp egy illegális autóverseny.
Már egészen fiatalon belecsöppensz az autóversenyek világába. Édesapád profi versenyző, a bátyád, Hojung pedig él-hal az autótuningért.
Természetesen az utóbbi tehet az illegális gyorsulási versenyek iránt érzett rajongásodról is. Egy idő után már nem volt elég neki, hogy a garázsban bütyköli az autókat, a gyakorlatban is látni akarta, hogy hogyan működnek az ő kicsikéi, ahogyan nevezte őket. Így kerültetek a városi bandába, annak is leginkább az élére. Nem hiába ezt a dolgot is a pénz és a kapcsolatok irányítják. Ebből a kettőből pedig nektek elég sok van.
Kiskorúként a volán mögött viszonylag ritkán hagynak érvényesülni, de egyetlen versenyt sem hagynál ki, Hojung bármennyire is szeretné.
- Ma itthon maradsz – lép be a szobádba.
- Álmaidban! Jung, ez az év legnagyobb versenye – pattansz fel harciasan – Veled megyek.
- Nem jössz! – mondja határozottan.
- Akkor megyek nélküled!
- Mondom, hogy nem – zárja le a vitát és képes bezárni a szobádba, sőt ahogy hallod, a kulcsot is magával viszi.
- Hojung! – püfölöd a szobád ajtaját. – Hojung!! – válasz természetesen semmi. – Hát ezt nem hiszem el! – rúgsz bele a falapba dühösen. Hojung tipikusan a védelmező nagy tesó, de néha, mint most is, kissé túltolja ezt a dolgot.
Duzzogva ülsz az ágy szélére azon gondolkozva, hogy hogy is juss ki a versenyre. Végül is az ablak mellett döntesz. Óvatosan kimászva egy merész ugrással teremsz a hátsó udvaron, ahonnan már gyerekjáték kijutni. Egészen az utcátok végéig nincs is probléma, de fogalmad sincs, hogy onnan hogyan tovább. Végül magadat szidva, hogy ez hamarabb nem jutott eszedbe, visszaszaladsz a biciklidért, amire felpattanva kezdesz tekerni.
Végül két eltévedés után megérkezel a verseny helyszínére.
A futamnak, mint mindig, most is a város szélén lévő régi gyártelep ad otthont. Már messziről hallani a felbúgó motorok kellemes zaját, ahogyan a kopott gumik égett szaga is messze elterjed a levegőben. Nem tehetsz róla, de a szíved hatalmasat dobban, ahogy az egész hely simogatja az érzékeidet. Ez egy kívülállónak érthetetlen, de te az életedet nem tudnád elképzelni már enélkül. A feldübörgő motorok, a hangos szurkolás zaja, a reflektorok olykor égető fénye, a por nehéz és az olaj jellegzetes szaga, egyszerűen elvarázsol minden alkalommal.
És ez most sincs másképp.
A biciklidet magad mellett tolva közeledsz az autók felé. Igyekszel Hojung látóköréből kimaradni, mert ha meglát, biztos, hogy kiakad. Még az sem lenne meglepő, ha nemes egyszerűséggel hazavinne. De nem azért tekertél ennyit.
- Komolyan? – hallasz meg magad mögött egy ismerős, nevető hangot.
- Parancsolsz? – fordulsz hátra felvont szemöldökkel, hogy szembetaláld magad a leghelyesebb fiúval, akivel valaha találkoztál. Lee Junyoung. Mindenki ismeri a fiút. Kellően nagy nevet szerzett magának azzal, hogy az utóbbi három futam óta gyakorlatilag kanyar nélkül nyomja le a legjobbakat újra és újra. Nem egyszer tett már keresztbe a Bátyádnak is. Ettől függetlenül a te szíved is igen csak gyorsan kalapál, ha a közeledben van annak ellenére, is hogy szemtől szemben még sosem találkoztatok.
- Ezzel akarsz indulni a versenyen? – dől a mellette lévő fekete autónak és szórakozottan vezeti végig a tekintetét először a bicikliden, aztán rajtad.
