Vajon az gond, ha valaki túlságosan is megszokja a párját?
Tényleg elkezdünk egy idő után másra vágyni még akkor is, amikor alapvetően szinte már tökéletes az az összhang, amiben élünk valakivel?
Évek óta vagytok egypár Lucasszal és szinte minden tökéletes. Boldogok vagytok, jól megértitek egymást, csak épp az elmúlt napokban valami furcsa körülötte. Szinte kerüli azt, hogy találkozzatok, ha pedig mégsem tudja elkerülni, hideg és nemtörődöm veled. Alig beszél, ha kérdezed épphogy válaszol. Napok, majd hetek telnek el így, amit végül megunsz.
A kanapén üldögélve várod, hogy Lucas hazaérjen a próbáról. Eldöntötted, hogy ma kérdőre vonod, hogy ugyan mégis mi a problémája és eszed ágában sincs annyiban hagyni a problémát addig, amíg ki nem nyög valami elfogadható választ.
- Hát te? – kérdezi meglepetten, amikor belép az ajtón.
- Téged vártalak, beszélnünk kell.
- Nincs kedvem beszélgetni. Fáradt vagyok – próbálja kikerülni a problémát.
- Nem érdekel – mondod neki keményen. – Tudni akarom, hogy miért viselkedsz velem így már lassan hetek óta.
- Hogy? – néz rád.
- Alig beszélsz velem, szinte már kerülsz. Pedig egy ekkora lakásban azért az elég nehéz. Pláne, hogy egy ágyban alszunk.
- Nincs semmi bajom – vágja rá és elsétál melletted.
- Hát jó – mondod neki és a szobátokba indulsz. Amíg zuhanyzik összepakolod a cuccaid egy részét egy bőröndbe és leviszed a nappaliba.
- Hova mész? – lepődik meg.
- El. Amíg nem vagy képes velem megbeszélni a dolgaidat, amik engem is érintenek, addig nem vagyok hajlandó veled egy lakásban élni. Ha összeszedted magad, keress meg – csapod az orrára az ajtót és a saját lakásod felé indulsz.
Pedig annyira szépen indult ez a egész kapcsolat. Mikor megismerkedtetek Lucas új volt a városban. Hamar összebarátkoztatok és kerültetek közel egymáshoz. A kapcsolatotok mégis lassan alakult át szerelemmé, évek alatt csiszolódtatok egymáshoz. Szinte már egymás gondolataiban olvastatok, valamit most mégsem veszel észre. Az pedig, hogy benne még csak a hajlandóság sincs arra, hogy megoldjátok ezt a problémát, fáj.
Talán rád unt? Vagy talált mást? Megcsalt? Megbántottad? Folyton ezek a kérdések cikáznak az agyadban, de te is jól tudod, hogy ezekre te magad sosem találod meg a választ. Talán csak egy kis idő és távolság kell, hogy meg tudjátok ezt beszélni.
Két hét telt el, mióta ott hagytad Lucast. Azóta nem keresett, még csak üzenetet sem hagyott. A barátaid már nem bírják nézni a kínlódásod, így mára egy kis esti iszogatós bulira invitálnak. Először le akartad mondani, de aztán rájössz, hogy ha egyetlen üzenetet sem érsz Lucasnak, akkor miért szomorkodnál miatta otthon.
Ideje felejteni.
Habár úgy érzed az életed darabokra hullott, nem adod meg magad a fájdalomnak, igent mondasz a meghívásra.
Végül egy hangos szórakozóhelyre mentek, ahol nyugodtan kieresztheted a gőzt. Nem hagyod, hogy a talaj kicsússzon a lábad alól, de kellően elengeded magad. Több fiúval is táncolsz és nem utasítasz vissza minden meghívást. Akad viszont egy fiú, akivel kissé közelebbi kapcsolatba is kerülsz. Táncoltok, beszélgettek és már épp megcsókolna, mikor egyszer csak valaki elrántja előled.
