𝙆-𝙥𝙤𝙥 𝙄𝙢𝙖𝙜𝙞𝙣𝙚𝙨 𝙄. |✔

𝐇𝐀𝐍𝐆𝐘𝐔𝐋

Nem létezik szép szakítás. 

Így vagy úgy, de valaki mindig sérül még akkor is, amikor közös az akarat. Sokszor bánjuk meg a szakítást, meredekebb esetben az egész kapcsolatot úgy, ahogy volt. Mindig idő kell, hogy az ember összeszedje magát. Ahhoz pedig, hogy új kapcsolatba kezdjen még bátorságra is szükség van. Egy-egy pofára esés után nagyon nehéz újra megbízni valakiben.

És ez veled sincs másképp.

Ha lenne csúnya szakítások világ-ranglétrája, az előző kapcsolatod vége igen előkelő helyen szerepelne rajta. Valljuk be, nem kellemes arra hazaérni egy fárasztó, átdolgozott nap után, hogy a vőlegényed a legjobb barátjának húgával hentereg a közös ágyatokban. Nem csak a belé vetett bizalmad, de a saját önértékelésed is csúnya csorbát szenvedett, így senki sem csodálkozott azon, mikor kijelentetted, hogy jó ideig egyetlen férfit sem akarsz az életed százötven kilométeres körzetébe se. 

Csak ugyebár ember tervez, a sors meg röhögve húzza keresztül a számításait.

És épp a sors beteges humorának köszönhető, hogy nem sokkal a szakítás után megismered Hangyult. 

Miután meguntad, hogy a tönkrement kapcsolatod fölött siránkozz, új hobbi után nézel. Az új hobbi pedig valami megmagyarázhatatlan okból a taekwondo.

Magad sem tudod, hogy hogyan is keveredtél le az első edzésre, de ennek a sportnak hála kerül Hangyul az életedbe. A magas, jóképű és igen kellemes személyiséggel megáldott férfi tartja ugyanis a kezdő órákat. Természetesen minden tanítványa egytől-egyig el van tőle ájulva. Gyakorlatilag te vagy az egyetlen, aki ránézni sem képes.

Azt te is elismered, hogy valóban egy vonzó férfi, de férfi. És velük most óvatos vagy. Kissé talán túlságosan is, de egyszerűen nem vagy képes bízni bennük. Hiába,... ha az ember egyszer megégeti magát a tűzzel, inkább fázik, mintsem, hogy újra a lángokhoz köze sétáljon.

Időközben persze kiderül, hogy nagyon is jó döntés volt beiratkozni, ugyanis az exed kissé nehezen tűri, hogy ki lett dobva. Nem egyszer kaptad már rajta, ahogy a lakásod körül ólálkodik és nem egy fenyegetést is kaptál már tőle. Így, bár nem ismered be hangosan senkinek, félsz tőle. Az óráknak hála legalább meg tudod majd magad védeni vagy legalábbis szeretnél ebben hinni.

Az edzések egyébként remek hangulatban telnek a töménytelen mennyiségű bénázás ellenére is. Amiket Hangyul - becsületére legyen mondva - a legtöbbször kibír röhögés nélkül. Türelmesen magyarázza és mutatja meg a fogásokat újra és újra, ha kell tízszer egymás után. Emellett pedig egy meglehetősen bolondos, jó kedélyű társaság verődött össze, akikkel az edzésen kívül is szívesen töltöd az időd. A sors fura, ám ezúttal meglehetősen kegyes fintora, hogy Hangyult leszámítva minden társad nő nemű, így még kényelmetlenül sem érzed magad, sőt mi több, ahogy telik az idő úgy lesz a fiú társasága is egyre természetesebb. Sőt, mikor valami miatt elmarad egy-egy edzés, még rendesen hiányzik a helyes srác édes mosolya.

Ez a mai nap is épp olyan, amikor kénytelen vagy nélkülözni a mozgást. Már azt sem tudod megmondani, hogy a munkát hogyan is élted túl. Lázas vagy, fáj mindened és élni is épphogy csak van kedved. Hazaérve rögtön otthoni ruhákra váltasz, majd egy jó meleg takaró alá fészkeled be magad egy bögre forró tea kellemes társaságában. Éppen valami bugyuta műsort nézel, amikor csengetnek. Lassan csoszogsz el a bejárati ajtóhoz magadban imádkozva, hogy csak ne az exed legyen. Ám amikor feltárul az ajtó egy mosolygós Hangyul áll veled szemben.

- Hát te? – kérdezed tőle rekedten, miközben igyekszel kissé rendezettebb külsőt varázsolni magadra pár mozdulattal.

- A többiek mondták, hogy beteg vagy, gondoltam benézek – mosolyodik el édesen. Közben a szemeid megakadnak egy nagyon is ismerős alakon, aki folyosó végén lévő fal mögül bámul rád kissé sem kedves szemekkel. A rémület azonnal átveszi a hatalmat feletted és egy rántással húzod be a meglepett szőke srácot a lakásodba, hogy aztán határozottan becsapd az ajtót. – T/N – kapja el Hangyul a karod –, minden oké? – nézi az arcod.

- Ah-aham – mondod neki, de gyakorlatilag remegsz, ami neki is feltűnik.

- Akkor miért remegsz úgy, mint aki szellemet látott? – kérdezi, de mielőtt válaszolhatnál valaki idegesen kezdi verni az ajtót, mire szinte azonnal a Hangyul karjaiba menekülsz. Füleidet befogva temeted az arcod a mellkasába, hogy ne kelljen hallanod semmit, miközben ő a derekadat öleli át szorosan. – T/N – emeli fel a fejed, hogy a szemedbe nézhessen –, mi a baj?

- Ő – veszel egy nagy levegőt, hogy leküzd a sírást. – Ő az exem. Négy évig voltunk együtt, több, mint féléve szakítottunk, mert megcsalt és azóta folyamatosan zaklat. Állandóan lakásom körül mászkál, leveleket hagy, egyszer még a munkahelyemre is eljött. Én... én félek tőle – motyogod halkan, mire Hangyul csak a hajadba csókol.

- Majd én elintézem, menj a szobádba és ne gyere ki! – mondja, majd finoman a szobád felé terelget.

Bent a szobában aztán fel-alá járkálva várod, hogy kimehess végre. Telnek a percek, de nem történik semmi, miközben majd' megőrülsz. Sírva kuporodsz le az ágyad elé és befogod a füled, hogy a kinti zajok se jussanak el hozzád. Hosszú percek telnek el, mikor egy finom érintést érzel meg a fejeden, ami felhúzott térdeiden pihen. Hirtelen kapod fel a fejed és egy mosolygó, kissé felrepedt szájú Hangyul pislog rád.

- Mi történt veled? – simítasz óvatosan az arcára, mire felszisszen. – Bocsánat – húzod el azonnal a kezed.

- Semmi baj – kap utána és visszahúzza az arcára. – És semmi sem történt.

- Vérzel – érsz hozzá a sebhez nagyon óvatosan.

- Csak megmutattam neki, hogy hol a helye – mosolyodik el, de fel is szisszen a fájdalomtól.

- Gyere, lefertőtlenítem – fogod meg a kezét és a fürdőszoba felé húzod. Leülteted a kád szélére és előkeresed a fertőtlenítőt a szekrényből. Egy vatta korongra csepegtetve közelítesz az arca felé, mikor elkapja a kezed.

- Csípni fog! – kezd nyafogni, amin felnevetsz.

- A nagy és erős Hangyul, aki mostantól hivatalosan is az én hősöm, fél egy kis fertőtlenítőtől? – vigyorogsz rá incselkedve.

- De csípni fog! – dünnyögi, mint egy elveszett ötéves.

- Kibírod – mondod neki, miközben próbálod kiszabadítani a kezed.

- Mi érte a jutalom? – néz rád pimaszul csillogó szemekkel.

- Hogy nem hagyom, hogy elfertőződjön a sebed? – kérdezed felhúzott szemöldökkel.

- Egy randi?

- Tessék? – illetődsz meg egy pillanatra.

- Tudod, minden hősnek van egy nője, aki miatt megéri keménykednie – kapja el a derekad mosolyogva és az ölébe húz. – Bár köpenyem nincs, de, mint te is mondtad, a hősöd vagyok. Szóval hivatalosan is kell, hogy a csajom legyél. Ahhoz meg jár a randi. Szóval? – hajol közel hozzád, miközben te nem tudod, hogy mit mondj. Te is érzed, hogy épp itt az ideje újra esélyt adni valakinek és erre ő tökéletesen rászolgált.

- Még a köpenyed is megvarrom, Superman – mosolyogsz rá, majd kihasználva a figyelmetlenségét gyorsan a szája sarkára nyomod a vattát.

- Auu! Gonosz vagy – mereszt rád szomorú szemeket, mire csak felnevetsz és egy finom puszit nyomsz az ajkaira. – Na-na, ennyivel nem érem be – vigyorodik el és visszahúz magához egy óvatos, lassú csókra.