Valljuk be, egy fiú testvérrel sosem könnyű az élet.
Akkor sem, amikor fiatalabb nálunk, akkor meg pláne nem, amikor idősebb. Valahogy épp te is így vagy ezzel. Imádod Kihyunt, de mióta te is abba a korba kerültél, hogy érdekelnek a fiúk és ez kölcsönös is, a bátyád gyakorlatilag elviselhetetlen. Egyszerűen nem tűr meg senkit sem a közeledben. Mindenkivel van valami baja. Túl kicsi, túl nagy, túl fiatal, túl öreg, túl balhés, nem elég vagány, túl komoly, túl kelekótya, de olyan, hogy pont jó, na, olyan nincs.
- Egyszerűen nem hiszlek el – állsz mérgesen a szobája közepén. – Vele éppenséggel mi bajod volt?! – kérdezed tőle, miután kiderült, hogy ő kergette el azt a Hyungwon nevű fiút, akivel mostanában ismerkedsz. Vagyis ismerkedtél, merthogy ezután nem fog veled szóba állni, az egészen biztos.
- Egyszerűen csak nem szimpatikus – rántja meg a vállát, amitől te csak dühös leszel.
- Kihyun! – sziszeged mérgesen. – Nem hiszem el, hogy neked senki se jó!
- Nem érdekel, nem – néz rád. – Keress magadnak valami normális fiút! – mondja, majd kitol a szobájából és nemes egyszerűséggel az orrodra csapja az ajtót.
- De hát neked senki se normális! – kiabálsz be. – Az eszem megáll – meredsz döbbenten a zárt, barnára festett falapra –, egyszerűen megáll.
Újabb hetek telnek el, Hyungwon természetesen nemhogy nem áll veled szóba, de még rád sem néz. Esélyt sem ad arra, hogy megmagyarázd, hogy mi történt. Bár az is igaz, hogy nem nagyon tudnál neki mit mondani, ugyanis fogalmad sincs, hogy Kihyun mit mondott neki.
Egyszerűen már nem tudod mihez kezdhetnél. Hiába jár Kihyun feletted egy évvel, mindenről tud hála a barátainak, akik mindenhol ott vannak. Shownu a vezér és egyben Kihyun legjobb barátja, Minhyuk, Wonho, Jooheon és Changkyun. Az utóbbi a te osztálytársad. Ők hatan alkotják a suli nagymenőit és ezzel azt is hiszik, hogy beleszólhatnak a te életedbe is. Mikor pedig meglátod a második legfiatalabbat Hyungwonnal társalogni, elpattan az agyad.
- Lee Jooheon! – csattansz fel, mire Hyungwon egy szó nélkül lelép, a megszólított pedig csak vigyorog.
- Mondjad – sétál feléd lazán, majd előtted megállva támaszkodik meg a fejed mellett. Sajnos szokásává vált, hogy így viselkedjen veled azért, hogy senki se menjen a közeledbe. Talán még édesnek is találnád, ha nem lennél nyakig belezúgva a fiúba és nem tudnád, hogy a részéről ez csak egy játék.
- Te mondtad el Kihyunnak, hogy Hyungwonnal randizom? – meredsz rá mérgesen.
- És ha igen? – lép közelebb hozzád. – Édes vagy, mikor morgolódsz – vigyorog továbbra is.
- Hagyjatok békén – tolod el a mellkasánál és a sírással küszködve sétálsz el mellette.
Napok telnek egy a Jooheonnal történt összezördülésed óta és bár a fiú próbálkozik a béküléssel, eszedben sincs engedni neki. Nem mellesleg Kihyunnal sem vagy hajlandó szóba állni.
Épp az egyik osztálytársad bulijára készülődsz, amikor ő tudomást sem véve arról, hogy nem engedted meg, belép az ajtón.
- Hova mész? – kérdezi végig nézve rajtad.
- Minseo bulijába – válaszolod, miközben épp sminkelsz.
- Így? – döbben meg.
- Mi bajod vele? – kérdezed, de továbbra sem fordulsz felé. Egy rövid bőrhatású szoknya és egy fehér felső van rajtad egy fekete bakanccsal kiegészülve.
- Kint van a feneked! – háborodik fel.
- Nincs kint belőle semmim, és most ha megbocsátasz... – tolod arrébb és elsétálsz mellette. A buliba odaérve kissé meggondolatlanul egyből az alkoholos asztal felé veszed az irányt és pár kör után kezd enyhülni a benned tomboló düh. Egy újabb pohárral a kezedbe lépsz ki a teraszra, ahol senki sincs rajtad kívül, amit egy cseppet sem bánsz most. Kell egy kis nyugi. Azonban, mikor újra az ajkaidhoz emeled a poharat, valaki elveszi tőled.
- Erre szerintem már nincs szükséged – hallod meg Jooheon hangját, mire az elpárolgott dühöd háromszorosa tér vissza egyetlen pillanat alatt.
- A te tanácsaidra nincs szükségem – fordítasz neki hátat és hagynád magára, de nem engedi.
- Miért nem hagyod, hogy megvédjelek? – kérdezi, miközben átöleli a csípőd. Hátadon érzed izmos mellkasát, amíg karjai bilincsként fonódnak köréd.
- Nem kell engem megvédeni! – csattansz fel. – És amúgy is, mindenkit csak elűzöl mellőlem. Mire jó ez neked?! Te is és Kihyun is azt akarjátok, hogy egyedül haljak meg?! – fordulsz vele szembe sírva és eltolod magadtól.
- Én azt akarom, hogy mellettem legyél a fenébe is már – emeli fel a hangját ő is, mire te csak megdermedsz.
- Tessék?!
- Jól hallottad! – ránt magához. – Képtelen vagyok elviselni, ha más is a közeledbe megy.
- És a bátyám? – kérdezed még mindig sokkosan.
- Ő is tudja ezt, bár azt nem mondanám, hogy örült neki – mosolyodik el kínosan. – Csak nem akartam, hogy elmondja, mert az úgy milyen ciki már – magyaráz két kis vörös folttal az arcán, ami megmosolyogtat.
- Ezért volt ilyen mindenkivel?
- Hát, igen – vigyorog édesen, amitől egyből meg van neki bocsájtva minden. – Arra azért megkértem, hogy ha lehet, mást se engedjen a közeledbe, ne csak engem akarjon elkergetni – mondja, mire felnevetsz. Tagadhatatlan, imádod a Bátyád. – Na de, most, hogy ezt így megtárgyaltuk – hajol az ajkaidra és azokat birtokba véve ad nyomatékot a szavainak.
A buli után kézen fogva indultok hozzátok hivatalosan is egy párként.
- Izgulsz? – kérdezed Jooheont, aki meglehetősen csendesen sétál melletted.
- Nem mondanám, hogy nyugodt vagyok – vallja be, mire te csak felkuncogsz.
- Kihyun ártalmatlan – nevetsz fel.
- De Shownu nem – morogja az orra alatt, mire csak a fejedet megrázva mosolyogsz.
Otthon aztán egy karba tett kezű, végtelenül dühös Kihyun vár rátok.
- Soha többé nem teheted ki a lábad így a lakásból – ront neked azonnal, majd tekintete az összekulcsolt kezeitekre vándorol. – Jooheon?!
- Hello, Bátyus – vigyorogsz rá, miközben ő csak tátogni képes. De nem tudod eldönteni, hogy a dühtől vagy a döbbenettől vörösödik a feje.
- Ez... most... de... hogy? – látszik, hogy nem tud mit mondani.
- Tudok mindent – mondod neki és elengedve Jooheon kezét magadhoz öleled a döbbent fiút.
- De Ő sem szimpatikus – bök Jooheon felé.
- Kösz Hyung, kösz – nyújtja rá a nyelvét a fiatalabb.
- Nekem szimpi – sasszézol vissza a szőkéhez és egy apró csókot nyomsz az ajkaira.
- Legalább ne előttem – méltatlankodik. – És Heon – fordul komoly képpel a fiatalabb felé –, ha a Húgom egyetlen szál haja is meggörbül, ha összetöröd a szívét és, ha egyetlen szívás nyomot meglátok a nyakán, Shownut küldöm rád – terül el egy aljas vigyor a képén, mikor Jooheon felnyikkan a magas, izmos fiú nevének hallatára.
- Csak Shownut ne – tiltakozik. – De akkor majd nem a nyakát szívom ki – mosolyodik el perverzen és a szemöldökeit húzogatja, mire te felnevetsz, Kihyun meg csak elborzad.
- Hol van Hyungwon?! – néz szét kétségbeesetten, mire ti csak felnevettek.
