Minden kislány arról álmodik, hogy a Herceg fehér lovon jön el érte.
Persze egy idő után rájövünk, hogy a mesék nem mindig válnak valóra úgy, ahogyan azt előre elterveztük. Így szépen beletörődünk a valóságba és annak is örülünk, ha gyalog jön el a Királyfink.
Ám, amikor Jaebum az életedbe lép elhiszed, hogy talán mégis léteznek a tündérmesék.
Szinte az első pillanatban vett le a lábadról egyetlen mosolyával. Bár a kapcsolatotok nem indult könnyen, hiszen mégis csak egy híres emberről van szó, most mégis boldogabb vagy vele, mint valaha.
Kezdetben sokan óvtak tőle. Vagyis nem egészen tőle, hanem attól, hogy vele sosem lesz normális kapcsolatod. Nem fog tudni úgy bánni veled, mint ahogyan azt megérdemelnéd. Sokat lesz távol a munkája miatt. Rengetegen bántanak majd, ha megtudják, hogy veled van. Persze minden ilyen óvó mondatnak van igazságalapja, hisz ez minden a munkájával jár, de ezt tudtad, mikor igent mondtál neki, így nem érnek meglepetésként. Persze ez nem azt jelenti, hogy könnyű, de igyekeztek minden nehézségen átjutni, együtt. Bár nem tart régóta a kapcsolatotok, bízol abban, hogy minél tovább lesztek együtt, annál egyszerűbb lesz leküzdeni a felmerülő problémákat.
Tudod jól, hogy bízhatsz benne, mindent elmondhatsz neki. Figyel rád, igyekszik mindentől megvédeni és próbál minden külön töltött pillanatért tízszeresen kárpótolni téged.
Ez a hétvége is épp egy kárpótló kirándulás. Most, hogy véget ért a comaback-kel járó kötelezettségek sorozata, a fiúk szabadságot kaptak, amit a Szerelmed igyekszik produktívan eltölteni veled. Így most épp kettesben tartotok egy édes kis városkába nem messze Szöultól. Miközben kifelé bámulsz az ablakon, megérzed Jaebum kezét a térdeden végig simítani, mire mosolyogva fordulsz felé, ő pedig a tekintetét le sem véve az útról cirógatja tovább a bőröd. Imádod nézni, amikor vezet. Ilyenkor annyira férfias, hogy képes vagy újra meg újra beleszeretni.
- Mi az? – fordul feléd mosolyogva egyetlen kósza pillanatra.
- Semmi – nevetsz fel. – Nem nézhetlek? – döntöd fejed az ülésre.
- Nem ezt mondtam – nevet ő is.
- Amúgy is néznélek – nyújtod rá a nyelved, majd a keze után nyúlva kulcsolod össze az ujjaitokat.
Az utatok csendesen telik és nem sokára meg is érkeztek a kisvárosba, ahol némi kóborlás után meg is találjátok az apró apartmant, amit Jaebum bérelt ki néhány napra kettőtöknek. Sokkal privátabb ember ő, mint ahogy azt gondolják róla az emberek. A ti kapcsolatotokról sem beszél szívesen. Ámbár köztudott tény, a nagy felvállalás még nem történt meg, ő maga pedig nem is igazán szorgalmazza.
- Szeretném, ha ezek az idők még egy ideig csak a mieink lennének – mondja mindig, amikor szóba kerül a téma.
Boldogan nézelődsz körül a kicsi házacskában, miután berendezkedtetek és mindketten lefürödtetek. Hiába nem utaztatok sokat, hosszú hetek állnak mögöttetek és már épp rátok fér egy kis nyugi.
- Min agyalsz? – simul neked egy vizes mellkas, miközben két erős kar öleli körbe a derekad.
- Azon, hogy vajon mikor tanulod meg használni a törölközőt – nevetsz fel és fordulsz meg Jaebum karjaiban.
- Ó, na – ölel magához még jobban, mire a pólód teljesen átvizesedik.
- Jaebum, vizes vagyok – mutatsz végig magadon.
