Ez a nap pocsék.
Így egyszerűen csak pocsék.
Mark sehol, pedig a megbeszélt időpont már rég elmúlt. Van értelme így ennek? Hogy mindig te vagy a második? Olykor a harmadik vagy a negyedik?
Persze egyetlen kapcsolat sem tökéletes, máshol is vannak viták, de vajon máshol is vannak kétségek? Máshol is megfordul valamelyik fél fejében, hogy a másik már nem szeret?
Markkal a kapcsolatotok nem egyszerű. És akkor még finoman fogalmazunk. Sosem voltak tévképzeteid vele kapcsolatban. Mark egy idol, pontosan tudtad mit vállalsz vele, amikor belementél abba, hogy egy pár legyetek. Bár kívülről csendes és visszahúzódó, van egy másik oldala is. Egy sokkal szenvedélyesebb, lobbanékonyabb... féltékenyebb. Ez pedig nem kevés vitát és veszekedést eredményez. Nem szereti, sőt egyenesen gyűlöli, amikor más fiúk vannak a közeledben vagy más valakivel érzed magad jól. Ellenben te csak ne szólj, ha valakivel ő kerül a kelleténél közelebbi kontaktusba, hiszen ez a dolga. Hónapok óta gyötörnek a kérdések és sehol sem kapsz rá válaszokat.
Pontosan ezért kérted ma, hogy jöjjön el hozzád. Hetek óta nem láttad a sűrű beosztása miatt. Jól esett egy kicsit távol lenni tőle, de már hiányoznak az érintései, a csókjai. Létezik, hogy képtelenek vagyunk valaki nélkül élni? És úgy sóvárgunk a csókja után, hogy az már elképzelhetetlen?
Gondolataidból az ajtó nyitódása ránt ki.
- Ne haragudj! – hallod meg Mark hangját. – Feltartottak.
- Biztos csinos volt! – vágod oda nem gondolkozva. – Megszoktam, hogy legjobb esetben is csak második vagyok – nem egészen így gondoltad a viszontlátás örömét, de nem tudod magad visszafogni.
- Ne kezd megint! – sóhajt fel.
- Hát persze! Legyek megint én a hibás – pattansz fel és néztek farkas szemet.
- Nem ezt mondtam! – csattan fel. – Igazságtalan vagy velem.
- Én vagyok igazságtalan?! – nevetsz fel gúnyosan. – Én legalább nem hazudok a képedbe minden egyes nap!
- Mikor hazudtam neked? – emeli fel a hangját és lép hozzád közelebb.
- Hány szeretlek volt teljesen őszinte, Mark? – kérdezed már halkabban.
- Az összes – vágja rá és a szemeidbe néz, de képtelen vagy viszonozni ezt a gesztust.
- Igen? Nem érzem – mondod csendesen.
- Bizonyítsam be? – lép egy lépéssel közelebb és fejedet álladnál megemelve késztet, hogy ránézz. Szemeiben vágy ég és szinte egy pillantással felperzsel.
Ez az a Mark!
Ajkai annyira hívogatóak számodra, mint már megannyi alkalomkor. És ezzel ő sem lehet másképp. Mikor ráharapsz alsó ajkadra, elborul az agya, elkapja a csuklód, magához ránt és végre megteszi azt, ami után már annyira vágyakoztatok mindketten. Ajkait hevesen tapasztja a tiéidre, kezeit a derekadra csúsztatja és még közelebb húz magához, miközben szinte felfal. Annyira vágytál már erre a csókra. Kezeidet a nyaka köré fonod és a hajába túrsz, miközben elnyílnak az ajkaid. Nyelvével végig simít alsó ajkadon, mire a szájába nyögsz, minek hatására csak még szorosabban öleli át a derekad.
A kanapé és Mark közé préselődsz, faljátok egymás ajkait és egyáltalán nem szándékoztok elengedni egymást.
Elhúzódsz tőle és levegő után kapkodtok mindketten, miközben ő továbbra is apró csókokat nyom az ajkaidra. Lazít a szorításon, majd egyszerűen átölel. Újra csókba hív ezúttal egy sokkal lassabba és szenvedélyesebbe. A szíved még mindig hevesen ver és majdnem kitör a mellkasodból. Lassan újra magához húz és óvatosan megfordulva kezd finoman terelgetni valamerre egyetlen pillanatra sem megszakítva a csókot. Mikor a hálószobába értek, vigyázva dönt hanyatt az ágyon és föléd mászik. Mosolyogva néz a szemedbe, miközben egy tincset igazít el a szemed elől.
