A történet alapja:
2PM: A(ll) D(ay) T(hink) O(f) Y(ou) MV
Az ember egész életében játszik.
Sőt, maga az élet egy hatalmas színjáték. Csak épp az eszközök és a körülmények változnak.
Amikor kicsik vagyunk jobban szeretünk tárgyakkal játszani; babákkal, kisautókkal, olykor egy egyszerű fadarabbal attól függően, hogy mikor mit hoz elénk a helyzet vagy, hogy mennyire engedjük szárnyalni a fantáziánk. Vagy, hogy mennyire hagyják nekünk, hogy a képzeletünk szülte színes világban elmerüljünk.
Ahogy növünk, úgy cserélődnek az eszközeink és a szokásaink. A játékautót felváltják az igaziak, a faágakat pedig jóval bonyolultabb és modernebb eszközök.
De az ember kedvenc játékszere mindig is egy másik ember lesz.
Lehet aljas módon játszani törött szíveket és sok keserűséget hagyva magunk után. De valljuk be, ha az ember megtalálja a tökéletes játszótársat magának élete folyamán, igenis kellemes, olykor édesen kegyetlen játszmák főszereplője is lehet.
A határvonalak hajszál vékonyak, de épp ettől olyan izgalmas és épp emiatt olyan nehéz leállni. Van, amikor nyeregben vagyunk és van, amikor áldozatok leszünk. De az adrenalin és tilos utáni vágy mégis mindig arra készteti az embert, hogy ne szálljon ki... csak még egy kis idő... csak még egy kör.
Neked, Junsu személyében, sikerült megtalálnod a tökéletes játszótársad ehhez az igencsak édes játékhoz.
Ő is olykor legalább annyira aljasul és kegyetlenül játszik, akárcsak te magad. Ez pedig veszélyesen vonzóvá teszi számodra. Képtelen vagy szabadulni tőle, legyen ez bármennyire is káros a lelkedre nézve.
Szerelem?
Talán.
Függőség?
Egész biztosan.
Junsu nem az a fajta férfi, akin könnyű kiigazodni. Az egyik pillanatban édes, akár egy ártatlan kis kölyök kutya, a következőben pedig mint egy vadállat esik neked, hogy megkaphassa a jutalmát vagy a nyereményét. De pontosan ez a kettősség az, amivel eléri, hogy ne tudj tőle szabadulni... és ha teljesen őszinték akarunk lenni, ne is akarj. A kiszámíthatatlansága, az ereje, a szavai, minden, ami ő csak még izgalmasabbá teszi ezt az egészet. Sosem tudod, hogy mi lesz a reakciója a tetteidre. Elképzelésed sincs, hogy mi járhat a fejébe, így minden lépése meglepetés. Meglepetés, ami olykor a szívedet is elolvasztja, máskor pedig szinte porrá éget vele. Izgalmas, túl izgalmas ahhoz, hogy csak úgy lemondj róla.
Félni nem félsz tőle, hiszen legyen bármennyire durva, fájdalmat sosem okoz. Sosem tesz olyat, amit te ne akarnál és épp emiatt ötlik fel benned a gondolat, hogy talán ez már kicsit komolyabb. Talán már nem játék. De, amíg nem dől el, hogy mik is a szándékai, tovább játszod ezt a szabályok nélküli, ámde édes játékot.
A mai napon pedig egy különösen kegyetlen tervvel a fejedben ébredsz fel. Hosszú napot tervezel a férfinak és egy pillanatra sem fogod hagyni, hogy ne te járj az eszébe. A szokásostól eltérően Junsunak ma semmilyen elfoglaltsága sincs, így az egész napot együtt töltitek. Ritka alkalom, de igencsak kellemes időtöltésnek szokott bizonyulni. Óvatosan kelsz ki mellőle az ágyból, hogy aztán a székről elvett ingében csendesen a konyhába osonj, hogy véghez vidd a terved első részét. Halk zenét kapcsolva állsz neki reggelit készíteni. Gyorsan kisütsz pár palacsintát, majd a hűtőben elmerülve kutakodsz a tegnap vásárolt eper után. Már épp egyenesednél fel, amikor egy lágynak nem mondható, de kellemes érintés érzel meg a fenekeden, minek hatására képtelen vagy elfojtani egy kaján vigyort. Bár ez nem volt tervezett, de ha már erre így reagál... jóval izgalmasabb lesz ez a nap, mint amilyenre gondoltál.
