Milyen érzés egy idol barátnőjének lenni? Első körben valószínűleg szívás. De még a másodikban is minimum kellemetlen. Hiszen az embernek megszűnik a magánélete. Próbálj meg csak egyszer melegítőgatyában elcsattogni a kisboltba, máris cikk lesz belőled.
Milyen érzés Euijin barátnőjének lenni? Csodálatos és vicces. Próbálja kompenzálni az életével járó kellemetlenséget és édes gesztusokban van részed minden egyes nap. Igyekszik a lehető legjobban megóvni a bántó szavaktól, de emellett az összes jó kívánságot tolmácsolja feléd, hogy lásd, igenis sokan szeretnek téged mellette.
A mai nap különleges számotokra. Amellett, hogy egy hosszú turnéról érkezik haza, ma ünneplitek az ötödik évfordulótokat is. Bár próbáltad lebeszélni az ünneplésről, hogy ma pihenjen és holnap megünneplitek, hajthatatlan volt. Sms-eken keresztül megbeszéltétek a mai randit, amire lassan készülni kezdesz. Euijin semmit sem árult el a mai napról, csak annyit kért, hogy kényelmesen öltözz. Így hát egy szimpla kék farmert és egy egyszerű pólót veszel magadra, az egyik ingét pedig a derekadra kötöd. Fekete cipőd mellé egy azonos színű hátizsákba pakolsz és várod Euijin érkezését.
- Megjöttem! – hallatszik pár perc múlva, te pedig nevetve száguldasz le a lépcsőn és a szőke fiú nyakába veted magad.
- Annyira hiányoztál – öleled szorosan.
- Te is nekem, Jagi – puszil a nyakadba. – Na de! Vár még ma ránk valami – mosolyog sejtelmesen.
- Micsoda?
- Titok! – nyújtja rád játékosan a nyelvét. – Fordulj meg! – amint megfordulsz egy puha kendőt köt a szemed elé. – Nem látsz ugye? – érkezik mögüled a hang.
- Nem – kalimpálsz össze-vissza, aminek következtében véletlenül fejbe vered Euijint. – Bocsi! – fordulsz meg hirtelen, így pedig még orrba is fejeled ráadásképp.
- Oké, tudod mit? – nevet. – Inkább induljunk,mert még a végén agyonversz – karol át és az autóhoz vezet.
- Nem mondod el hova megyünk? – fordulsz felé az autóban.
- Nem hát – simítja meg az arcod, amitől hirtelen összerezzensz. – Bocsi, nem akartalak megijeszteni.
- Semmi gond – mosolyogsz rá. – Hülye reflexek.
Az út vidáman telik még úgy is, hogy semmit sem látsz és ötleted sincs, hogy merre mentek. Viszonylag hosszú ideig kocsikáztok, mielőtt megérkeznétek. Euijin segít kiszállni az autóból, de még mindig nem veszi le a kendőt. Hangos zsibongás vesz körül, de még mindig elképzelésed sincs, hogy merre lehettek.
- Levehetem már? – fordulsz a szerelmed felé vagy legalábbis amerre sejted, hogy van.
- Még nem – érkezik a válasz. – Gyere – fogja meg a kezed néhány perc múlva és vezetni kezd. Ahogy haladtok a cél felé, úgy csendesedik körülöttetek a helyszín. Néhány lépcsőn lépkedtek fel, majd egy apró szakaszon lejt az út, végül pedig ismerős illat csapja meg az orrod, de nem tudsz rájönni, hogy mi az, csak abban vagy biztos, hogy már érezted ezt az illatot valamikor. Végül egy kényelmes fotelszerűségbe segít leülni.
- Euijin! Ez egy repülő? – világosodsz meg hirtelen.
- Igen – oldja ki a kendőt így a szemed elé tárul egy repülőgép utastere. – Meglepetés! – nevet fel édesen. – Ez az évfordulós ajándékom – mosolyog rád. – Tudom, hogy milyen régóta el szeretnél menni Párizsba, így most megszöktetem magunkat néhány napra.
