Sátán.
Ördögfajzat.
Isten csapása.
Te ezen nevek valamelyikén hívod, a barátai Kentának.
Te utálsz még csak a környezetében is lenni, más lányok a fél életüket odaadnák egyetlen mosolyáért.
Arrogáns, beképzelt, helyes, bunkó, édes mosolyú, nagypofájú...
És a mostoha testvéred.
Egy évvel idősebb, mint te, de néha úgy viselkedik, mint egy óvodás. Mindennek úgy kell lennie, ahogyan ő akarja, te pedig ezt előszeretettel húzod keresztbe a terveit már csak azért is. Így a kapcsolatotok nem egészen felhőtlen.
Apukád és Kenta Anyukája évek óta alkotnak egy boldog párt és évek óta küzdenek azért, hogy kedves csemetéik képesek legyenek legalább egy családi vacsorát kibírni veszekedés nélkül. Kenta anyja egy csodálatos nő, aki nagy-nagy erőfeszítések árán húzta fel a mélyből Édesapádat, mikor az anyád elhagyott titeket. Kedves, szeretet teljes asszony, aki sosem akarta pótolni az anyukádat, de biztosított afelől, hogy mindig, mindenben számíthatsz rá. Ez pedig mindennél többet jelent neked. Nehéz volt megemészteni, hogy a saját anyád hagyott ott, de ma már boldog vagy, hogy Apukád megtalálta ezt a nőt, aki sosem akart téged kitúrni a családból, hanem saját lányaként szeret.
Miután összeházasodtak és hozzátok költöztek egy iskolába kerültél Kentával. Előtte egész jóban voltatok, na de utána. Amíg te inkább szarkasztikus és kissé csendesebb ember vagy, addig ő harsány, menő és irányító típus. Pár hét alatt a lábai előtt hevert az iskola és a lányok csapatostul járkálnak naponta hozzád azóta is a telefonszámáért, amit természetesen senkinek sem adsz oda.
- Kezdem unni a nőügyeidet, Kenta! – trappolsz be a baráti társasága közepére, miután egy újabb adag lány bandát rázol le magadról. – Ideje lenne magad kezelni.
- Ugyan már, Húgi, valld be, hogy igenis élvezed a velem járó figyelmet – kacsint rád.
- Hogyne – forgatod a szemeid –, minden álmom az volt, hogy affektáló buta libák loholjanak a sarkamban a telefonszámodért nyivákolva – nézel rá szúrósan.
- Inkább élvezd, hogy neked megvan – mosolyog önelégülten.
- Ha nem állítod le őket, legközelebb megadom az egyiknek. Meglátjuk, akkor milyen nagy lesz a szád – hajolsz az arcába centiméterekről bámulva a szemeibe.
- Ne vadulj, Cicus – röhög fel Hyunbin, Kenta egyik haverja.
- Ha még egyszer lecicusozod, beverem a képed – fordul felé Kenta gyilkos tekintettel, mielőtt te még bármit is reagálhattál volna.
- Engem nem érdekel, de állítsd le őket – mondod még egyszer és a többiekről tudomást sem véve elsétálsz.
Egyik nap lassan sétálsz hazafelé az iskolából. Hosszú nap volt és fárasztó, de legalább a lányok kezdenek lekopni rólad, lehet mégis van némi agy a koponyájukban. Ahogy ezen gondolkodsz, hirtelen eléd vág egy négy fős lánycsapat.
- Kellett nekem elkiabálni – mormogod az orrod alatt. – Mit szeretnétek? – kérdezed kissé harapósan.
- A Kenta számát – mondja a vezér vagy legalább is ő néz ki a legműbbnek.
- Már mondtam, hogy nem adom oda – sóhajtod frusztráltan. Tényleg az agyadra mennek ezzel.
- De nekem kell! – toppant a lány.
