Mi lehet a legrosszabb, ami nyár vége felé történhet az ember lányával?
Az, hogy unatkozik!
A barátaid épp nyaralnak vagy - a szerencsétlenjei - pedig tanulnak a közelgő pótvizsgákra, így senki sem ér rá gyakorlatilag semmire. Olvasni nincs kedved, az internet előtt nem ülhetsz egész nap, egyedül moziba vagy bárhova menni pedig kissé lehangoló dolog, valljuk be.
Ennek ellenére nagy nehezen összeszeded magad és a közeli pláza felé indulsz. Attól, hogy szerinted gáz egyedül beülni egy filmre, a moziműsort még megnézheted egyedül. A küldetés sikeres is, szóval a kis programfüzetet megszerezve telepedsz le az egyik kávézó kényelmes fotelébe és ha már ott vagy, egy jegeskávéra is meghívod magad, majd figyelmesen tanulmányozni kezded az újságot. Tulajdonképpen semmi értelmes filmet nem találsz, de mivel a többi program is fel van tüntetve, ami a városban vagy a környéken zajlik, tovább lapozol abban reménykedve, hogy hátha lesz valami, amivel lekötheted magad. Pár hét van még vissza a suliig, nem akarsz megőrülni.
Néhány haszontalan programajánló elolvasása után bukkan eléd egy nagyon is érdekes hirdetés. Egy nem messzi város nyár búcsúztató fesztivált szervez a jövőhéten, ahova diák munkásokat várnak természetesen fizetésért cserébe. Egyetlen pillanatig sem hezitálva tárcsázod a felhívás alatti telefonszámot, hogy lecsaphass erre a lehetőségre. Ingyen koncertek, amik a leírás alapján még csak nem is rosszak, emberekkel leszek körül véve és még fizetnek is érte?! Tökéletes párosítás. Szerencsédre még nem fogytak el a betöltendő helyek, így hatalmas vigyorral az arcodon és egy programmal a zsebedben indulsz haza, hogy elújságold a szüleidnek.
A fennmaradó napok rohamtempóban telnek el pakolással, vásárlással és persze álmodozással. Már csak azt veszed észre, hogy a vasútállomáson búcsúzkodsz a szüleidtől az éppen begördülő vonat előtt. Izgatottan indulsz el, ugyanis semmi konkrétat nem tudsz, hogy mi fog történni. Az alap dolgokat természetesen megtárgyaltátok, de hogy kikkel fogsz együtt dolgozni vagy, hogy milyen standot kaptok az majd csak a megérkezés után derül ki.
Az út hamar eltelik, mégis mire megérkezel, a többiek szinte már mind ott vannak. Nem vagytok sokan nagyjából tíz-tizenkét embert számolsz össze. Zömével fiúk, de akad pár lány is.
- Sziasztok! – köszönsz, ahogy belépsz a hatalmas apartmanba. – T/N vagyok!
- Szia, T/N! – érkezik a válasz kórusban, amin többen felkuncognak, te pedig velük együtt nevetsz. Ahogy végignézel a társaságon, megállapítod, hogy a nagy részük egész normálisnak tűnik. Rajtad kívül még négy lány van, akik közül mondjuk kettőt találsz így elsőre szimpatikusnak, akik épp feléd tartanak hatalmas mosollyal az arcukon.
- Szia! – lép eléd egy mosolygós szőke lány – Seojoo vagyok – hajol meg előtted. – Végre még egy normálisnak tűnő lány.
- Na köszi! – forgatja a szemeit a másik, de a mosolyát nem tudja eltüntetni az arcáról. – Egyébként Hwasa vagyok – hajol meg ő is.
- Sziasztok – köszönsz újra lelkesen és beszélgetésbe kezdesz a lányokkal, akik nagyon szimpatikusak és teljesen megnyugszol, hogy nem leszel egyedül az elkövetkezendő hetekben.
Nem sokkal később a főnök is befut és ismerteti a beosztásokat. Egy standra három ember kerül, és mivel kevés a lány, így egyértelmű, hogy nem kerülsz Sejooékkal egy helyre. Ennek annyira nem örülsz, de mivel nem lesztek messze egymástól és ráadásul egy szobában fogtok aludni, nem keseredsz el.
