𝙆-𝙥𝙤𝙥 𝙄𝙢𝙖𝙜𝙞𝙣𝙚𝙨 𝙄. |✔

𝐌𝐎𝐍𝐒𝐓𝐀 𝐗 ~ Jooheon

- Jó éjt – motyogod még félálomba, de a választ már nem hallod.

Reggel egy kellemes illatra és meleg érzésre kelsz. Lassan nyitogatod a szemeid, ám mikor feltűnik, hogy Jooheon mellkasába bújva fekszel, azonnal kipattannak a szemeid és gyorsan vetődsz hátra a mosolygó fiútól.

- Ne haragudj – motyogod pipacsvörös fejjel.

- Semmi baj – mosolyog továbbra is. – Édes vagy, amikor alszol – mondja, mire csak nyekkensz egyet, amin ő felnevet.

Végül nagy nehezen összekészülve indultok el a munkába. Gondoltad, hogy nem lesz egyszerű menet, de már az első nap nagyon kifáradsz. Az egész napos hajtás és szaladgálás kissé megvisel. Jooheon és Minah próbálták benned tartani a lelket, ám Soojintől csak a megjegyzéseket és a beszólogatásokat kapod az első naptól kezdve folyamatosan.

-Soojin miért utál engem ennyire? – kérdezed egyik nap Minaht, mikor épp együtt mosogattok a vacsora után.

- Ő mindenkit utál, akire Jooheon csak ránéz.

- Téged nem? – érdeklődsz. – Téged sosem csesztet... sőt.

- Jooheon az unokatestvérem – kacag fel a lány. – Tőlem nem félti. Te viszont láthatóan bejössz neki, ez pedig zavarja Soojint.

- Szerintem csak rémeket lát – vonod meg a vállad, bár egyáltalán nem lennél ellene a dolognak.

- Nem hinném – mosolyodik el Minah. – Ismerem Honeyt, látom, hogy hogyan néz rád – kacsint egyet és az említett éppen ekkor lép be a konyhába.

- Mit csinálnak Hölgyeim? – kérdezi mosolyogva, mire te csak elvörösödve hajtod le a fejed.

- Mosogatunk – mondja neki Minah –, és nagyon jó, hogy jössz. Fel kellene váltanod. Össze kell pakolnom az alapanyag pótlást holnapra.

- Okés – feleli a szőke fiú nem túl lelkesen.

- Hagyd csak – szólalsz meg, miután Minah kilép a konyhából. – Befejezem egyedül.

- Dehogyis – tiltakozik. – Így is fáradt vagy – simít végig az arcodon gyengéden, mire borzongás fut végig a testeden és újra vörös arccal szenteled a figyelmed a mosogatóban lévő tányérokra.

Miután végeztetek hullafáradtan dőlsz végig a kanapén. Kitaláltátok, hogy néztek valami filmet még este. Jooheon melletted foglal helyet, Soojin mellé ül, Minah pedig az egyik fotelt célozza meg. Az elején még sikerül a filmre koncentrálni, de egy idő után győz a fáradság és a szemeid maguktól csukódnak le. Nem sokkal később érzed, hogy valaki a karjaiba vesz és elindul veled az emelet felé. Letesz egy puha matracra, majd nem sokkal később egy erős kar fonódik a derekad köré és présel egy izmos mellkasnak.

Reggel finom cirógatásra ébredsz.

- Jó reggelt, Királylány – mosolyog rád Jooheon, ahogy kinyitod a szemeid.

- Szia – nyöszörgöd és visszafúrod a fejed a mellkasába.

- Ilyenkor olyan vagy, mint egy álmos kiscica – kuncog fel és finoman cirógatni kezdi a nyakad.

- Álmosnak álmos vagyok – motyogod a mellkasába.

Végül nehezen, de elindítjátok a napot. Belejőve ritmusba már minden gond nélkül megy. Jooheonnal tökéletes párost alkottok annak ellenére is, hogy mérhetetlenül zavarban vagy a közelébe, hála a cselekedeteinek. Sokszor ölel magához csak úgy vagy nyom egy puszit a homlokodra, arcodra, nyakadra, mire te általában csak elvörösödsz a gesztusra, amit ő csak vigyorogva élvez.

- Na, fiatalok – lép be egyik este Minah a nappaliba. – Elmegyek bevásárolni és Soojin, kérlek gyere velem – néz a lányra, akinek láthatóan ez nem tetszik. – Ti pedig – fordul felétek – lehetőleg hagyjátok egyben a házat – mondja, majd sarkon fordul és kilép az ajtón. Pár perc és némi morgolódás után Soojin is követi, így kettesben maradtok.

- Van kedved csobbanni? – kérdezi Jooheon vigyorogva.

- Miért is ne – vonod meg a vállad és gyorsan felszaladsz a fürdőruhádért. A fürdőben átveszed és a medence felé veszed az irányt. Épp csak megállsz a szélén, hogy gyönyörködj egy kicsit a naplementében, mikor hirtelen ölelő karokat érzel meg a derekad köré fonódni.

- Azt hittem, sosem hagynak már minket kettesben – morogja Jooheon a nyakadba, miközben a hasadat cirógatja, te pedig megborzongva bújsz hozzá közelebb. Óvatosan szembe fordít magával, te pedig a nyaka köré fonod a karjaid. – Annyira régóta meg akarom tenni – suttogja, egyre közelebb hajolva hozzád.

- Mit? – kérdezed halkan, nehogy megtörjön a pillanat varázsa. A szíved eszeveszett iramban ver és alig várod, hogy történjen valami.

- Ezt – sóhajtja az ajkaidra és a következő pillanatban birtokba veszi őket. Szenvedélyesen csókol, olyan mintha már hosszú ideje várna erre. Szorosabban ölel magához, majd pedig combjaidra fogva emel fel. Lábaiddal körbeöleled a derekát egyetlen pillanatra sem szakítva meg a csókot. Amikor néhány perc után levegő után kapkodva elváltok, Jooheon arcára egy pimasz mosoly költözik, majd veled együtt hirtelen belefordul a medencébe.

- Jooheon! – visítasz fel nevetve szorosan kapaszkodva belé.

- Azt mondtuk, hogy csobbanunk – rántja meg a vállát vigyorogva és újabb szenvedélyes csókba hív.