𝙆-𝙥𝙤𝙥 𝙄𝙢𝙖𝙜𝙞𝙣𝙚𝙨 𝙄. |✔

𝐁𝐓𝐒 ~ Taehyung

- Te pedig ügyes legyél – öleled meg egy pár pillanatra.

Nem sokkal azután, hogy Hoseok magadra hagy, te is szedelőzködni kezdesz. Kint már sötét van, pedig alig múlt hat óra, de hát ilyen ez a tél. Magadra veszed a kabátod és egy kis félelemmel, de elindulsz haza felé.

Nem laksz messze a cégtől, sőt a környék sem rossz, egyszerűen csak a kinézeteddel vonzod a fura alakokat. Viszonylag gyorsan haladsz. Nem akarsz feltűnést kelteni azzal, hogy rohansz, de minél hamarabb otthon akarsz lenni. Bátorság ide vagy oda, hiányzik az a biztonság, amit a Hoseok jelenléte nyújt.

Mélyen gondolataidba merülsz és véletlenül neki mész valakinek.

- Sajnálom – hajolsz meg azonnal az idegen felé és már mennél is tovább, amikor utánad kap.

- Ne olyan sietősen, Cicuskám – húz magához, mire hirtelen átjár a félelem. – Egy sajnálomnál többet érdemlek. Főleg egy ilyen helyes is cicától, mint te – simít végig az arcodon.

A torkodat a sírás fojtogatja és képtelen vagy megszólalni. De még arra is, hogy ellökd magadtól. Egyszerűen csak rettegsz és várod, hogy valami csoda történjen, miközben átkozod magad, amiért nem kerestél mégiscsak valakit. De hát te sem élhetsz rettegésben egész életedben. Amikor megérzed a férfi kutakodó ujjait a kabátod alatt, a könnyeid is utat találnak maguknak, miközben a félelem lebénít. Apró csókokkal kezdi behinteni az arcod, ami csak fokozza a félelmed és felkavarja a gyomrod. A belőle áradó alkohol szagától felfordul a gyomrod, de a bénító rettegéstől még mindig képtelen vagy mozdulni. Mikor már a nadrágodat gombolná ki, valahonnan mégis megszáll valami és hatalmas erővel taszítod el magadtól a férfit. Egyetlen másodpercig élvezheted a szabadságot, mert amint magához tér, egy hatalmas pofont kever le neked, amitől a földre esel.

- Pont jó helyen vagy, Cicus – ragadja meg a hajad és a fejed az ágyéka felé rántja. Megpróbálsz küzdeni, de láthatóan erősebb nálad. Egyik kezével a nadrágját csatolja ki, a másikkal a fejedet tartja szorosan, hogy ne menekülhess.

- Engedd el! – érkezik mögüled hirtelen egy ismeretlen, mély hang, mire megkönnyebbülsz.

- Hogyisne, az én játékszerem – markol a hajadba, mire felvisítasz a fájdalomtól. – Keress magadnak sajátot.

- Azt mondtam, engedd el – érkezik mellétek az idegen és a férfit megragadva taszítja el tőled jó messzire, aki végül a kukának csapódva ér földet. – Jól vagy? – térdel azonnal melléd és ujjait a hajadba vezetve kezdi simogatni a fejed, hogy enyhítse a fájdalmat. – Bántott? – kérdezi, mire csak megrázod a fejed, de megszólalni képtelen vagy.

A férfi időközben felkel és felétek sétál, mire védelmeződ feláll és megüti a férfit. A reccsenésből ítélve eltört az orra.

- Takarodj innen – ripakodik rá, majd melléd lépve segít fel. – Haza kísérlek – mondja mosolyogva. Még csak most veszed szemügyre az arcát. Jóképű, markáns kinézetű egy édes mosollyal az ajkain.

- Köszönöm – motyogod halkan, de még mindig remegsz a félelemtől, amit ő is észrevesz.

- Megölelhetlek? – kérdezi, mire csak a mellkasára dőlsz és pillanatok alatt tör elő belőled a zokogás. Szorosan fonja köréd a karjait és kezd el ringatni. – Semmi baj – ismételgeti – ,semmi baj.

Néhány perccel később sikerül magad annyira összeszedni, hogy el tudjatok indulni.

- A nevem Taehyung – mutatkozik be megtörve a csendet.