Már egészen kicsi korod óta rajongsz a motorokért. A benzin illatáért, a határtalan őrült sebességért, amitől azt érzi az ember, hogy szinte repül. Az egyenes útszakaszokért, amiken az ember próbára teheti a határait. A végtelen szabadságért, amit akkor érzel, amikor lehetőséged van végigszáguldani valahol eszméletlen sebességgel. A felbőgő motor hangjáért, ami minden alkalommal megdobogtatja a szívedet.
És úgy egyben mindenért, ami ehhez a szubkultúrához köthető. A hatalmas kétkerekű járgányok, a veszélyesnek, de minden kétséget kizáróan izgalmasnak tűnő emberek, akik irányítják a gyönyörű gépeket. Egyszerűen leírhatatlan, hogy mit érzel, mikor lehetőséged van, ha csak egy kis időre is, de a közelükbe kerülni.
Neked sajnos nem adatott meg, hogy saját motorod legyen. Ennek egyik oka a pénz, a másik pedig a motorozáshoz szükséges szabályok. Túl alacsony és vékony vagy ahhoz, hogy képes legyél megtartani egy nagy motort, amiken szívesen száguldoznál. A kicsi robogók meg nyilván szóba se jöhetnek. Onnan már csak egy lépés visszafelé a gyerekkori rózsaszín műanyag motor, amivel a játszótéren száguldoztál három éves korodban.
De most, hogy végre magad mögött hagyod a szülővárosod és a fővárosba költözöl az egyetem miatt, reménykedsz, hogy valahogy sikerül szeret tenni először egy jogosítványra, majd idővel egy motorra is. Kikerülve a szüleid féltő figyelme alól mindez még lehetségesnek is tűnik.
Első körben munkát kell keresned, ami csodával határos módon sikerül is. Bár a kinézett motoros bolti eladó meló nem jött össze, de a közvetlenül mellette lévő pubba téged választott a tulaj az új pultos lánynak, így aztán teljesen elégedett vagy.
A hetek gyorsan telnek. Sikerült beilleszkedned az egyetemi csoportodba is és a munkahelyedet is egyre jobban szereted. A munkatársaid jó fejek, illetve az állandó vendégkörre sem lehet panaszod. Többségük motoros, így szinte ok nélkül szívhatod magadba az újabbnál újabb információkat és olykor olykor egy nagyobb körre is elvisznek a városban, hogy újra és újra megtapasztald a szabadság ízét. A betérő vendégekről már nem mondható el ugyanez. Sokszor provokálnak balhékat és verekedéseket, így a pultos mellett alkalmi ápolónőnek is kénytelen vagy olykor felcsapni.
Van köztük egy fiatal, veled egykorú fiú, aki talán mindnél veszélyesebb és szeszélyesebb. Olykor csak édesen mosolyog rád, amikor kiszolgálod, máskor pedig olyan balhét provokál, hogy egyszerűen szóhoz sem jutsz a döbbenettől. Magas, fekete haja mindig be van lőve, fekete motoros ruháit pedig mintha egyenesen rászabták volna. A szája szegletében mindig ül egy aprócska mosoly, ami hol édes, hol pedig már bicskanyitogatóan arrogáns. Mindenezek ellenére tagadhatatlanul kellemes látvány, ami talán a legrosszabb benne, hogy ezzel teljesen tisztában is van és minden szégyenérzet nélkül ki is használja. Van, amikor téged szédít és van, amikor mást. Ezek az alkalmak kevésbé esnek jól, de te magad is látod, hogy nem igazán vagytok egy súlycsoport. Sosem lenne arra esélyed, hogy több legyél számára, mint holmi esti flörtölés.
Ez a nap is ugyanúgy indul, bár veszélyes herceged vagy ahogy mindenki ismeri, JB ma egy édes mosollyal az ajkain sétál be a bárba és foglal helyet a pult előtt.
- Hello, Királylány – üdvözöl széles mosollyal az ajkain.
- Szia, JB – viszonozod a gesztusát. – A szokásost? – kérdezed, mire csak bólint egyet. Majd miután megkapja a rendelését egy nem messzi asztalt vesz célba, ahol a barátai várnak rá.
Az egész nap csendesen telik. Néha-néha betér egy-két ember, amíg a szomszédban a motorjukat javítják. Isznak egy kört, kedvesen elcsevegnek veled vagy épp a bent ülő rég nem látott ismerősökkel, majd tovább állnak. Tényleg minden nyugis egészen addig, amíg egy hangosan randalírozó társaság nem lép be a pub ajtaján. Már első látásra is feltűnik, hogy nagyon nincsenek képben és, ha csak részegek, az a jobbik eset. De valószínű, hogy nem az alkohol az egyetlen tudatmódosító szer, amit használtak a nap folyamán.
