𝙆-𝙥𝙤𝙥 𝙄𝙢𝙖𝙜𝙞𝙣𝙚𝙨 𝙄. |✔

𝐁.𝐀.𝐏 ~ Jongup

- T/N, ő Jongup – lép eléd Zelo hirtelen, egy nagyon helyes fiú társaságában. A srác alacsonyabb, mint Junhong, mondjuk tőle nem nehezebb, szőkés haja kissé a szemébe lóg és valószínűleg a világ legédesebb mosolyának a tulajdonosa.

- Szia, T/N! – nyújt át neked kedvesen egy piros poharat.

- Na jó, ti ismerkedjetek én addig beengedem a többieket – mondja Zelo, mikor meghallja, hogy újabb adag vendég tenyerel rá a csengőre.

Az egész bulit gyakorlatilag Jonguppal töltöd. Rengeteget beszélgettek, táncoltok és bár sokan nem nézik jó szemmel a párosotokat, el sem lehet titeket szakítani egymástól.

- Az a lány vajon nekem ugrik még ma vagy csak simán a szemeivel fog felnyársalni? – fordulsz Jongup felé, miközben a veletek szemben lévő sarokban álló lány felé mutatsz, aki nagyon-nagyon dühösen méreget titeket.

- Ő Sunji. Nyugi, ártalmatlan – nevet rád a fiú csillogó szemekkel.

- Én azért erről annyira nem vagyok meggyőzve – pillantasz újra aggodalmasan a lány felé.

- Akkor majd megvédelek, ha ez megnyugtat – fonja köréd a karjait, amitől hirtelen rákvörös leszel és a nyakába fúrod a fejed.

- Meg fog ölni – nyivákolod, mire csak felnevet és a hátadat cirógatja.

Az este további részében sem nagyon hagyjátok el egymás társaságát, ami Zelonak is feltűnik és előszeretettel szórakozik is rajtatok.

- Lehetek majd keresztapa? – szegődik melléd egy olyan pillanatban, amikor Jongup épp nincs melletted.

- Vicces vagy, Hong – küldesz felé egy megsemmisítő pillantást.

- Ugyan már, odavan érted – kacsint rád. – És a fejed vörösségi szintjéből könnyen megállapítható, hogy neked sem közömbös – vigyorog leplezetlenül élvezve a helyzetet. – Jaj, annyira tudtam, hogy őt kell neked bemutatnom.

- Örülök, hogy ilyen elégedett vagy magaddal – morgod.

- Jaj már, T/N! Szeress! – ölel magához nevetve és egyszerűen képtelen vagy nem visszaölelni.

- Annyira hülye vagy – kacagsz.

- Áh, egy köszi is elég – kacsint rád és magadra hagy, ahogy meglátja Jongupot közeledni.

- Van kedved sétálni egyet? – lép melléd egy édes mosollyal a szőke fiú, amitől a szíved eszeveszett iramban kezd el dobogni és még a lábaid is beleremegnek.

- Szívesen – bólintasz mosolyogva, a szíved pedig még az előbbinél is gyorsabb iramra vált, amikor Jongup kezed után nyúlva fűzi össze az ujjaitokat.

- Már nagyon sokat hallottam rólad – szólal meg néhány csendes perc után. Felemelő, hogy a hallgatás sem volt kínos. Olyan természetesen érzed magad mellette, mintha legalább évek és nem órák óta ismernéd. – Zelo rengeteget mesélt rólad.

- Úristen! – nevetsz fel. – Csak a fele igaz! Nem is, inkább csak a negyede – kezdesz védekezni kacagva.

- Hát, például a szépségedre vonatkozó részekben szerintem még nem is mondott el mindent – kacsint rád, amitől szinte lángra kap az arcod és ezt ő is észreveszi. – Még paradicsomnak is gyönyörű vagy – simít a bőrödre.

- Jongup! – csattansz fel nevetve, mire ő is csatlakozik hozzád és egymásba karolva, egymásra borulva kacarásztok az utca közepén. – Lassan haza kéne mennem – töröd meg ezúttal te a kellemes csendet.

- Elkísérhetlek? – kérdezi még mindig az ujjaiddal játszva.

- Azt hiszem, hős védelmező voltál ma, így megérdemled – kacsintasz rá.

- Bármikor, szépséges Hercegnőm, bármikor – hajol hozzád és egy apró puszit nyom az arcodra.

- Jongup! Fel fog gyulladni a fejem – nevetsz fel.

- Mondtam már, hogy paradicsomként is tetszel.

A haza felé vezető utat végig beszélgetitek mindenféléről, ami csak az eszetekbe jut. Kissé szomorúan gondolsz rá, hogy el kell válnotok, de magadban megjegyzed, hogy tényleg tartozol Zelonak egy hatalmas köszönömmel és néhány doboz pockyval.

- Arra gondoltam – fordul veled szembe Jongup már a kaputok előtt állva –, hogy elmehetnénk holnap egy randira – mondja, miközben két aprócska piros folt jelenik meg az arcán.

- Egy ilyen helyes paradicsommal szívesen – kacsintasz rá. Képtelen vagy kihagyni ezt a a beszólást.

- Délután négyre érted jövök – kapja el a derekad és egy apró csókot nyom a homlokodra –, Paradicsom Hercegnőm – viggyorog rád, majd nevetve hagy magadra az ismét vörös arcoddal.

- Jongup! – nyögsz fel, de már csak a kacagását hallod és te is  levakarhatatlan mosollyal az arcodon indulsz el befelé.