Tényleg létezik szerelem első látásra?
Vagy ez csak valami felkapott hülyeség, amire az ember ráfoghatja később ha hibázott?Amikor megismerve a másikat ráébred, hogy az nem is annyira tökéletes, mint ő azt gondolta. Vagy normális a rózsaszín köd, amin keresztül képtelenek vagyunk érzékelni a felénk irányított jeleket? Érkezzenek azok akár jó szándékkal, akár kissé nyers stílusban.
És mi van akkor, amikor dőlni látszik a kártya vár? Vajon tényleg onnan jön a segítség, ahonnan az ember a legkevésbé várná?
Hónapok óta élsz boldog kapcsolatban Jiminnel. Ha lehet ilyet mondani, tényleg szerelem volt első látásra. A gimi első osztályában történt és alig egy hónap alatt lettetek egy pár. Gyakorlatilag tökéletesnek látod a fiút. Okos, édes mosolyú, jól táncol és eszméletlen kedves is.
Kell ennél több?
Ugye, hogy nem.
Bár eleinte fura volt a többieknek, hogy együtt vagytok, de megszokták így nem tulajdonítanak neki túl nagy jelentőséget. Egyetlen ember van, akinek nem sikerül napirendre térni a dolgok fölött, ő pedig Hoseok. Amikor csak tud beszól vagy tesz valami megjegyzést. Általában Jiminre vagy úgy a kapcsolatotokra, de előfordul, hogy te magad vagy a rosszindulatának célpontja. Jimin sosem foglalkozik vele, de téged egyre jobban idegesít az állandó sértéseivel, amiknek semmi alapja sincs. Már csak azért is frusztrál a dolog, mert régóta ismered őt és tulajdonképpen addig, amíg Jimin nem került be a képbe, egész jól el is voltatok egymással. Ugyanazon a környéken laktok és sokszor mentetek is együtt iskolába. De mióta a fiú felbukkant, Hoseok egy nagyon érdekes stílust vett fel, amitől a falra mászol.
- Nicsak, nicsak, itt a gerle pár fele – kezdi szokásos reggeli sértegetését, amikor megérkezel a suliba... egyedül. – Nem is értem, hogy vagytok képesek egymás nélkül egy lépést is tenni. Bár, ha az én pasim járkálna narancssárga fejjel, én is elkerülném.
- Fogd be, Hoseok – morogsz rá. – A te rózsaszín fejed se szalonképesebb – vágsz oda neki egy sértést. Ha ő lehet gyerekes, te miért ne.
És ez így megy minden áldott nap. Van, amikor a külsődre tesz megjegyzést, bár azok furcsa módon szinte már bókoknak hatnak.
- Nem gondolkoztál még azon, hogy jobban érdemelnél, mint az a kerti törpe? – dől a szekrényednek az egyik szünetben.
- Hoseok – sóhajtasz egyet. – Ne nevezd kerti törpének Jimint.
- De hát, ha egyszer az?! – méltatlankodik. – És a helyedben azért utána néznék, hogy kivel randizom. A cuki pofa néha megtévesztő lehet.
- Ezzel mire akarsz utalni? – húzod fel a szemöldököd.
- Én? – teszi fel védekezően a kezeit maga elé. – Semmire. Én nem utalgatok, T/N, tényeket közlök, amikhez te túlságosan vak és ostoba vagy, hogy észrevedd.
- Nem vagyok ostoba! – csattansz fel. Kezd eleged lenni az állandó célozgatásaiból és érthetetlen utalásaiból, amiknek amúgy valószínűleg semmi alapjuk nincs.
- Jaj, Édesem, dehogynem – mondja, majd ellöki magát a szekrénytől és elsétál millió kérdést hagyva maga után megválaszolatlanul.
Lassan már te is arra jutsz, hogy egyszerűen nem érdemes vele foglalkozni. Abban reménykedsz, hogy talál magának valami lányt és akkor majd leszáll rólatok.
Közeleg a hónapfordulótok Jiminnel, így kitalálod, hogy megleped. Nem vagy egy nagy konyhatündér, de erre az alkalomra megtanulod elkészíteni a kedvenc ételét. Gyorsan véget ér a hét és bár nem tökéletes a dolog, azért sikerül ehetőre megcsinálni.
