Életem első smutja haha...
Minden a tavaszi JYP buliján kezdődik. Yugyeom és te már évek óta egy párt alkottok, amiről az ügynökség is tud. Bár kezdetben nem éppen voltak elragadtatva a dologtól, végül áldásukat adták rá, így már nyilvánosan is mutatkozhattok együtt. Ugyan a fanok elől azért még igyekeztek eltitkolni... bár már tudjatok, hogy sejtik a dolgot.
Minden tavasszal JYP tart egy nagyszabású bulit, amin minden idolja kieresztheti a gőzt és jól érezheti magát. Sajtó nincs, külsős ember nincs, csak az ügynökség tagjai és pár meghívott vendég. A buli fantasztikus. Sok jó barát, kedves ismerős találkozik újra, ami meglehetősen vidám hangulatot teremt az eseménynek. Te is sok emberrel találkozol, akiket ezer éve nem láttál és boldogan cseverészel velük, mikor egyszer csak egy nagyon ismerősen vigyorgó fej úszik a látókörödbe.
- Nocsak, Kisasszony, magácskát is látni? – vigyorog az idegen vidáman.
- Oppa! – veted magad a 2PM Chansungjának nyakába örömmel, aki nevetve fonja köréd a karjait. – Mi a helyzet veled? Olyan régen láttalak. Jól vagy? – hadarsz boldogan. Chansung olyan, mintha a testvéred lenne. Egy igazi, védelmező nagy tesó. Ő volt az, aki bemutatott Yugyeomnak, így gyakorlatilag kapcsolatotok Keresztapja.
- Jól vagyok, köszönöm – nevet ő is, mikor elváltok egymástól. – Kistökös hogy van? Jól megvagytok? – érdeklődik kedvesen.
- Jól van. Valahova eltűnt Bambam társaságában, de ez nem újdonság – legyintesz. – Na, de mesélj te, merre jártatok mostanában – kérdezed. Végül hosszúra nyúló beszélgetésbe kezdtek és nem is foglalkoztok mással egész este csak egymással.
- Ú, gyere! – ránt fel a kanapéról, ahol eddig ültetek. – Ez a kedvenc dalom – magyarázza és a táncparkettre ránt és nagy meglepetésedre valami pörgős nyugati dalra kezdtek táncolni. Ahogy telik az idő egyre több dal csendül fel, de ti csak tovább táncoltok. Végül egy lassú dal csendül fel, mire Chansung zavartalanul lép eléd – Hölgyem, szabad egy táncra? – nyújtja feléd a kezét.
- Hogyne, Uram, örömmel – nevetsz fel és megfogod a kezét. Vidáman dülöngéltek egymást ölelve és halkan beszélgetve. Mikor véget ér a dal és elváltok egymástól, meglátod a mögöttetek ácsorgó végtelenül dühös Yugyeomot.
- Azt hiszem, ideje mennünk – kapja el a karod. – Hyung – hajol meg az idősebb felé és maga után húzva indul haza.
Egész úton nem szól hozzád, de szinte pattognak körülötte a szikrák és már várod mikor robban ki belőle, de egyetlen árva szó nélkül parkol le a lakásotok előtt. Kezedet megfogva vezet fel a lakásba és amint beléptek, hirtelen a felken a falra erősen hozzád simulva, milliméterekről bámulva a szemeidbe mérgesen és kissé megbántottan.
- Yugyeom! Eressz el, ez fáj – nyöszörgöd, miközben a csuklóidat erősen fogva teljes testével a falnak nyom.
- Fáj? Szerinted nekem nem fájt a Chansung hyung karjaiban látni téged? – préseli magát még jobban hozzád. – Látni, hogy hogyan néz rád? Hogy legszívesebben azonnal leteperne? – suttog a füledbe finoman ráharapva a fülcimpádra. Néha még nehezen hiszed el, hogy ő a tiéd. Azt pedig végképp nem tudod, hogy miért féltékeny szinte mindenkire, aki mozog.
- Ah – szökik ki egy apró nyögés belőled. – Rémeket látsz, csak táncoltunk – mondod neki nagy nehezen, miközben ajkaival már a nyakadon garázdálkodik perzselő csókokat hagyva maga után.
- Te lehet, de ő már gondolatban a lábaid között feküdt – morogja nyakadba jól eső borzongást kiváltva belőled. Pontosan tudja, mik a gyenge pontjaid és egy pillanatig sem szégyelli kihasználni azokat.
