Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

Epilógus 4.

Csemer Lili szemszöge
————————————————

2021. december 24.

Eljött a karácsony. Az elmúlt napokban lázasan készülődtem az ünnepekre, pláne hogy a család is velünk ünnepel. Éppen az ebédet csináltam, amikor eszembe jutott az elmúlt 3 év.

Talán jobb nem is lehetne az életem. Sikerült elvégezni az egyetemet Varsóban, augusztus óta pedig a patronáló tanáromnak köszönhetően a varsói kézisek fotósa vagyok és volt szerencsém egyszer Dominikék meccsén is fotózni, mint beugró. Szerencsére fokozatosan feljebb-feljebb lépek a rangletrán és kezdenek elismerni, mint fotós. Dominikkal az életem pedig egyre jobban alakul. Azt hittem nem lehetek boldogabb, mint az esküvőnkön voltam, de rájöttem, hogy de. Napról napra még jobban beleszeretek és mára van egy különleges ajándékom is számára, ami még boldogabbá tesz.

Gondolataimból két izmos kar rántott ki.
-Kicsim lassa indulok a szüleinkért. - ölelt át hátulról Dominik.
-Rendben, megpróbálok kész lenni addigra.- csókoltam meg.
-Sietek, szeretlek.
-Vigyázz magadra! Szeretlek!

Míg Dominik elment a szüleinkért a vasútállomásra, én elkészítettem a bejglit is. Mivel már a hús sült, így csak ez maradt hátra. Remélem jól fog sikerülni, mert anya receptje alapján csináltam és nem szeretnék csalódást okozni. Pont befejeztem és betettem a sütőbe a süteményt, amikor Domiék beléptek az ajtón.

-Sziasztok! - pusziltam meg sorban mindenkit.
-Hm, mi ez a jó illat? - szimatolt körbe anya beérve a nappaliba.
-Bejglit sütök a te recepted alapján, remélem jól sikerül. - mosolyogtam boldogan anyára.
-Egy igazi konyhatündér feleséged van fiam, jobbat keresve sem találtál volna. - nézett mosolyogva fiára Dominik édesanyja.

Ebéd közben rengeteget beszélgettünk, jó formán mindenről, ugyanis a múlt hónapban nem sikerült hazamennünk, mert Dominiknak is őszi szezonzárás volt, illetve nekem is volt bőven dolgom, hisz így közelegve a karácsonyhoz a kézisek a szezonzárás mellett sok családi programot is rendeztek, ahol rendszeresen én voltam a fotós. Anya túl feltűnően bámult végig az ebéd alatt, remélem nem sejti az én kis titkom.

-És veled mi van kislányom, olyan jó ízűen eszel és mintha ki lennél virulva.
-Jaj anya tudod, hogy imádok enni és miért ne lennék kivirulva, hisz boldog vagyok, itt a családom és van egy szerető férjem. - néztem a mosolygó Dominikra, próbálva terelni a témát.
-Aha... - húzta selytelmes mosolyra száját anya, ajaj.

Ebéd után végre kész lett a bejgli is, ami ahogy végignéztem a társaságon, láttam, hogy szerencsére mindenkinek ízlett. Miután mindenki dugig ette magát, közösen kezdtük feldíszíteni a fát.

-Felrakhatom a csúcsdíszt? - néztem kiskutyaszemekkel a többiekre.
-Feléred? - nevetett Dominik.
-Hé, nem is vagyok olyan kicsi. - próbálkoztam a dísszel.
-Vagy mégis? - nevetett - Na gyere! - nevetett Dominik, majd nyakába kapott.
-Viii Domi, nehéz vagyok, tegyél le.
-Nem is vagy nehéz, na rakd felfelé!- fogta meg combom, hogy le ne essek.
-Köszönöm. - csókoltam meg.
-Olyan aranyosak vagytok. - mosolygott ránk Domi anyukája - Emlékszel még, amikor mi voltunk ilyen fiatalok? - nézett férjére.
-Azt sose fogom elfelejteni. - mosolygott kedvesen feleségére.
-Tényleg ti hogy jöttetek össze? - kíváncsiskodtam - Annyira szeretem az ilyen történeteket.
-Nők... - forgatta meg szemeit Dominik.

Dominik szülei nagyon lelkesen beszéltek a megismerkedésükről, ami nagyon ritka hiszen a mai világban már nem valami tartósak a kapcsolatok. Azt is megtudtam, hogy nem is az apukája, hanem az anyukája udvarolt és ő volt az, aki felkérte táncolni egy buliban.