Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

26. rész

Csemer Lili szemszöge
--------------------------------------

Mivel Launak még a múltkor megígértem, hogy minden elméselek, így ezt hétfőn hazafelé menet már nem tudtam elkerülni. Mindent részletesen elmondtam neki, na persze csak ami rá tartozik.

Bőven tudtunk volna még miről beszélni, de sajnos ez esélytelen volt. Kicsivel több, mint egy hónapunk van érettségiig, így szinte minden szabadidőnket a tanulásnak kellett szentelni.
Sajnos a következő hetek is az iskola körül forogtak. Ennek csak egy pozitívuma volt, a közelgő ballagás. Normál esetben minden diák ezt várja a legjobban. Én is így voltam vele egy ideig. Mindenki nagyon izgatott volt az ünnepség miatt. Kivéve engem. Azután, hogy Dominik elment nagyon boldog voltam. Pár napig minden nap pontban 7-kor rátapadtam a képernyőre, hogy láthassam, ahogy eddig is tettük, kicsit kiszakítva a tanulásból. Múlt hét pénteken is ugyanígy vártam, hogy megcsörrenjena telefonom, de hiába. Azt gondoltam biztos valami közbe jött, majd később hív vagy legalább ír. De nem így történt. Lassan egy hete, hogy nem is keres. Nagyon fáj ez az egész. A legjobban viszont az fáj, hogy nem tudom mi történt. Miért nem hív? Ezer meg egy rossz gondolat átsuhant a fejemben. Laura egész héten próbált faggatni, de nem akartam róla beszélni.
Mint aki napok óta nem aludt. Valahogy, így éreztem és végülis volt is benne valami. Amióta nem beszélünk Dominikkal, egész este csak forgolódom egy jó pihentető alvás helyett.

Május 5.

A ballagás napja. El sem hiszem, hogy ez is eljött. Szinte még csak most kezdtük a középiskolát. Bár szomorú voltam Dominik miatt, megbeszéltem magammal, hogy ezt a napot még ő sem ronthatja el és csak előre fogok tekinteni.

Mint minden évben, idén is az alsóbb évesek díszitettek fel mindent. Gyönyörű lett a termünk és az egész iskola is. Nincs nagy családunk, így csak a nagyszüleim illetve a keresztszüleim és az unokatesvérem, plusz az ő barátja érkezett. Na és persze a szüleim. Sajnos ritkán találkozunk a rokonok nagy részével, ugyanis messze élnek, így jó volt végre látni őket is. Az uncsimat külön irigylem. Rengeteg nehézségen mentek át a barátjával, mégis lassan 3 éve együtt vannak. Remélem mi is túl leszünk ezen Dominikkal.
Még hogy nem fogok rá gondolni. Jó vicc. Minden második emberben őt látom. Fejemet megrázva indultam Lau keresésére.

Barátnőmet néhány osztálytársunk körében találtam meg, de ahogy meglátott, rögtön oda jött hozzám.
-Na mizu csajos?
-Mi lenne? - mosolyogtam.
-Jó végre mosolyogni látni.
-Most semmi más nem érdekel csak a ballagás.
-Nagyon helyes. - ölelt meg.

Miután a rokonok nagyjából rendeződtek a nekik kipakolt székeken, megjelent az osztályfőnök és szólt, hogy lassan ideje beállnunk a helyünkre, mert kezdődik az ünnepség.
A szokásos igazgatói, végzős és 11.-es beszédek után sor került a jutalomkönyvek átadására. Sokat dolgoztunk érte, így nagyon megkönnyebbültünk Lauval, hogy mindketten kitűnők lettünk.
Ezután következett a virágátádas.
Anyáéknak külön megmondtam, hogy 1 maximum 2 virágot szeretnék, többet semmiképpen. Boldogan fogadtam szüleim és rokonaim gratulációját és meglepetésemre Batik is megjelent egy csokor virággal.
-Szia Bence! - örültem meg.
-Szia Lili! - puszilt meg - Ezt neked hoztam.
-Köszönöm.
-Megyek gyorsan letámadom az én drágám is. - nevetett - Szia!
-Szia!
Amikor már az utolsó ember is végzett, automatikusan visszaindultam helyemre. Ám ekkor hirtelen valaki a kezem után nyúlt. Az állam a földet súrolta. Azt hittem rosszul látok.
-Há... Hát te? - dadogtam.
-Sajnálom. - hajtotta le bűnbánóan a fejét.

Nem tudtam rá haragudni, pedig kellett volna. Nagyon fájt, amit tett, de túlságosan szeretem ahhoz, hogy most elküldjem.

-Szeretlek. - döntöttem homlokom az övének.
-Én is téged és ne haragudj, hülye voltam. - csókolt meg végre.
-Nem tudok rád haragudni túl sokáig. - mosolyogtam
-Ezt neked hoztam. - vett elő egy csokor rózsát.
-Köszönöm. - csókoltam meg.