Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

1. rész

Csemer Lili

Szeptember 30.

--------------------------------------------------------------------------------------------

-Hallod Lili hol ünneplünk? - kérdezte legjobb barátnőm a szünetben.

-Lau mondtam már nem igazán akarok idén semmit, itt az érettségi, szalagavató, kellenek a jó jegyek nekem ehhez most nincs kedvem.

-Ne csináld már csajos!

Hála az égnek becsengettek törire, így egy kis időre sikerült megszabadulnom Laura kérdéseitől. Bár, ha jobban bele gondolok inkább hallgattam volna Laurát, mint Mándoki tanárnőt és a II.világháborút. Na mindegy, legalább már ez az utolsó év. Nem igazán vagyok oda a történelemért, inkább reál beállítottságú vagyok.

Na, de kezdjük az elején. Csemer Lili vagyok jelenleg egy debreceni középiskolában tanulok és idén végzek. Ha minden jól alakul jövőre az ELTE-n folytatom. Minden vágyam elismert fotóssá válni. Egyenlőre csak hobbi szinten űzöm a fotózást és egy-egy eseményen segítek be, ha szükség van rám.

Na, de térjünk vissza a jelenbe. Ugyanis annyira elgondolkodtam, hogy fel sem tünt már vége is az órának.

-Végre mehetünk haza, én komolyan már most nem bírom.  - nyavajgott barátnőm.

-És még hol van a vége...

-De Lili most komolyan nem akarsz semmit a szülinapodon?

-Komolyan. 

-Akkor legalább ketten menjünk el valahova. - akadékoskodott Laura.

-Jólvan, de kizárólag csak ketten, semmi buli! - parancsoltam barátnőmre.

-Oké-oké értettem. - tette fel kezét védekezés képpen.

-És mire gondoltál?

-Egy pizza a törzshelyünkön?

-Benne vagyok.

-Akkor 5-re itt vagyok. - köszönt el.

Amikor beléptem a házba még csak anya volt otthol.

-Szia anya, megjöttem.

-Szia kicsim, gyere enni, a kedvenced főztem.

-Mindjárt, csak lepakolok.

Ebéd után, ami egyszerüen isteni volt, mint minden amit anyukám főz, felmentem a szobámba és egy kis tanulás után elkezdtem készülődni. Egy egyszerű farmer, farmerkabát kombinációnál maradtam hisz csak pizzázni megyünk.

Pont kész lettem mire csengettek.

-Szia Laura, gyere beljebb! - hallottam anya hangját a földszintről.

-Csókolom Ildikó néni! - köszönt illedelmesen barátnőm is.

-Lili itt van Laura! - kiabált fel anya.

-Megyek!

-Hova mentek lányok amúgy?

-Csak pizzázni. - válaszoltam.

-Jólvan, vigyázzatok magatokra.

Szerencsére nem kellett sokat sétálni a kedvenc helyünkre és mivel már ezer éve ide járunk, így ismernek.

-Sziasztok lányok, a szokásosat hozhatom? - mosolygott ránk Marcsi néni.

Imádtuk a hölgyet mindig tudta mit akarunk.

-Igen. - mosolyogtunk rá barátnőmmel.

-Jaj, majdnem el is felejtettem az ajándékodat.

-Lau mondtam hogy nem kell semmi. 

-De ennek örülni fogsz, tessék. - adott a kezembe egy papírzacskót.

-Huh ez tényleg nagyon szuper, köszönöm. - vettem a kezembe a mezt.

-Fordítsd meg!

-Dzsudzsák?  Most komoly? Tudod hogy nem csípem a srácot...

-Jaj ne már, pedig egy tök cuki srác

Nem tudom elhinni mit van úgy oda érte barátnőm.

Közben a pizzáink is megérkeztek. Annyit beszélgettünk, hogy észre se vettem, hogy már 7 óra is elmúlt.

-Szerintem menjünk lassan.

-Ok, amúgy nem adnád kölcsön a könyvet amit a múltkor olvastál?

-Te meg az olvasás? Beteg vagy? - viccelődtem barátnőmmel.

-Jólvanna csak érdekel. - furcsa volt nekem mi ez a hirtelen érdeklődés.

Ahogy beléptem a házba, sötétség fogadott, ami furcsa volt, mert apa és anya se mondta, hogy mennének valahova. Na mindegy.

Ahogy felkapcsoltam a villanyt mindenki egyszerre énekelte a Happy Birthday számot.

-Ez mi Laura?

-Boldog Szülinapot barátném.

-Nem megmondtam hogy ne szervezz semmit? - vontam kérdőre

-Ez nem az én művem, de tetszik - mosolygott.

-Boldog Szülinapot kicsim - jött oda apu is.

-Apa! Igazán nem kellett volna... - öleltem meg.

-Anyukád ragaszkodott hozzá, úgyhogy inkább élvezd a bulit. Ez a te napod!

A következő fél órát a vendégek köszöntésével töltöttem. Minden barátom és közelebbi családtagom felköszöntött és meg kell mondjam, annak ellenére hogy nem akartam semmi ilyesmit, igazán élveztem hogy legalább ma minden rólam szól. Az este vége felé közeledett, már túl voltunk a tortán is, de egyvalami még hiányzott. Ekkor anya odahívott magához, felkeltve ezzel magunkra mindenki figyelmét.

-És most akkor következzen a mi ajándékunk. - mondta anya.

Kissé csalódottan vettem a kezembe a borítékot, amit apa tartott elém. Nagy meglepetés helyett valószínüleg idén is csak egy kis extra zsebpénzt kapok. Miután felnyitottam a borítékot és kezembe vettem a tartalmát nem tudtam szóhoz jutni, csak kikerekedett szemmel bámultam a papírlapokat.

-Föld Lilinek! Hahó?! -türelmetlenkedett Laura- Mit kaptál?

Miután továbbra sem reagált, elvette tőlem a lapokat. Egy pillantás elég volt és már ketten bámultunk szótlanul magunk elé. Pár másodperc után mindketten elkezdtünk nevetni, miközben megöleltem szüleimet. A többi vendég még mindig értetlenkedve figyelte az eseményeket, így Laura felmutatta a boríték tartalmát, hogy mindenki láthassa a két belépőjegyet.

Nem sokkal 10 előtt minden vendég elment, egyedül Laura maradt még.

-Na és kivel mész a meccsre? - kíváncsiskodott.

-Öhm szerintem apával.

-Ne már, apud nem is szereti a focit. - nyavajgott.

-Jaj ne légy már ilyen, tudod hogy veled.

-Imádlaaak! - visított.

-Tudom. - nevettem.

-Na jól van, mostmár tényleg megyek, hétfőn találkozunk.

-Szia, jóéjt! - köszöntem el.

Hatalmas mosollyal indultam lefeküdni. Életem legjobb ajándékát kaptam, azt hiszem nem lehetek elég hálás a szüleimnek. Mindenkinek van elképzelése arról, hogy mit szeretne a szülinapjára, de ez az ajándék minden képzeletemet felülmúlta. Alig várom, hogy péntek legyen.