Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

10. rész

Németh Laura szemszöge

---------------------------------------------------

A hetek csiga lassúsággal haladtak. Bencével minden nap beszéltünk, de elmondhatatlanul hiányzott az ölelése, a mosolya, a csókja és az egész lénye. A suli meg egyszerűen tönkretesz. Keményen tanulnom kell, ha az ELTE-t akarom és ezek a hetek igencsak meghatározóak. Vasárnap végre Lilivel is tudtam találkozni sulin kívül is.

Éppen matekoztunk, de Lili telefonja folyamatosan rezgett. Kezdetben nem különösebben zavart, de egy idő után meguntam és muszáj volt rákérdeznem.

Mint kiderült, megismerkedett egy sráccal és úgy látom nagyon összemelegedtek. Nem hagyhatom, hogy bármi is legyen köztük, valamit tennem kell. Neki Dominik mellett a helye. Szeretik egymást, csak túl makacsak hogy bevallják.

Elmélkedésem Ildikó néni zavarta meg, aki egy levelet hozott Lilinek. Mint kiderült, barátnőm megnyerte a versenyt, amire oly nagyon vágyott. Nagyon örültem Lili örömének és amikor meghallottam, hogy Varsó, felcsillant a szemem. Itt a lehetőség, hogy Lilit és Dominikot összehozzam, hiszen a focista januártól Varsóba fog játszani. Mostmár nincs kifogás. Minél hamarabb intézkednem kell.

Tanulás után még filmeztünk egy kicsit, de nem nagyon figyeltem. Végig Liliéken kattogott az agyam. 8 körül hazaindultam és első dolgom volt felhívni az én szerelmem.

-Szia kicsim, mi újság? - kérdezte mosolygós hangon.

-Szia, képzeld, adódott egy remek alkalom hogy összehozzuk Dominikot és Lilit. - lelkesültem be.

-Ajaj, akarom tudni? - nevetett fel.

-Még szép, képzeld Lili nyert egy fotópályázatot ,a nyereménye pedig egy éves öszöndíj Varsóba.

-Nem is tudtam hogy Lili fotózik, pláne hogy ennyire jól.

-Igen, a Debrecen meccsein is gyakaran segédkezik, de nem is ez most a lényeg.

-Hanem?

-Tegnap megismert egy srácot és úgy tűnik nagyon összemelegedtek... - sóhajtottam fel - Valamit sürgősen tennünk kell!

-Akkor én is beszélek Doma fejével.

-Köszönöm, nagyon szeretlek. - hálálkodtam.

-Én is kicsim.

Boldogan és gondolatokkal tele feküdtem le. Jó volt hallani Bence hangját, ugyanakkor elgondolkodtatott ez az egész Lilis dolog.

Egész héten ki sem láttam a tanulásból, közben pedig lassan gondolkodni is kellett a továbbtanuláson. Alig vártam, hogy péntek legyen és egy kicsit kikapcsolódjunk. Lili már tűkön ült. Megígértem neki, hogy elkísérem a városházára, aztán ezzel a bizonyos Marci gyerekkel is találkozunk.

Végre eljött a péntek. A délután csigalassúsággal telt, de aztán eljött az ideje a díjátadónak. Iszonyat büszke vagyok a barátnőmre hogy megnyerte élete első komoly versenyét. Az esemény gyorsan lezajlott, a szervezők átadták Lilinek a díjat és készült pár fotó is, majd az egyikük elmesélte a nyeremény részleteit.

Én tudom, amit Lili még nem. Ha elfogadja, szeptembertől Dominikkal egy városban fognak lakni. El kell mondanom neki és valahogy a meccsre is el kell rángassam.

-Lau, mit szólnál egy kávéhoz?  - kérdezte barátnőm, mikor végzett a megbeszélésen.

-Remek ötlet, annyira uncsi volt ez a nap, hogy koffein nélkül mindjárt elalszom. - vicceltem - Na meg valahogy csak meg kell ünnepelni a sikeredet. - teszem hozzá komolyabban.

-Rendben, akkor menjünk, Marci már vár minket, alig várom hogy megismerd. Remélem neked is szimpi lesz, de ha nem akkor is viselkedj Lau! - nevetett.

Végre felmérhetem hogy ki az a srác, aki konkurenciát jelenthet Dominikkal szemben. Bár ha rajtam múlik, esélye se lesz a fiúnak.

Pár perc alatt a kávézóba értünk, Lili pedig egész úton Marciról áradozott, ami miatt egyre jobban aggódtam. Mi lesz ha összejönnek mielőtt közbeléphetnék?

-Lili! - szólt egy fiatal srác, rögtön miután beléptünk az ajtón.

-Marci, szia! - köszöntötte barátnőm egy puszival. Nem lehetnek máris ennyire közel...

-Marci had mutasssm be a legjobb barátnőm, Németh Laurát.

-Örvendek Laura. - mosolygott nyálasan

-Lau, ő pedig itt Kovács Marci, a Debrecen új sajtósa.

-Én is örvendek. - húztam egy kénytelen félmosolyra a szám.

Miután megkaptuk amit rendeltünk, elkezdtünk mindenféléről beszélni.

-És Marci mesélj magadról! - kérem a fiút. Fel kell mérnem az ellenséget.

-Nos, az ELTE-n végeztem, azon a szakon ahol Lili is akar tanulni. És Laura, te hol szeretnél továbbtanulni?

-Szintén ELTE, keleti nyelvek szak.

-Wow ez érdekes, mégis hogy jött? - kérdezte.

-Hogy mindenkinek ez a reakciója... - motyogom magamban - Érdekel a koreai kultúra és a nyelv. Bár ez csak a hivatalos válasz, valójában a BTS-nek és a Day6-nek köszönhetem. - nevetek -Na de Lilit jöttünk ünnepelni. Mesélj csak szépen mindent el! - tereltem a témát barátnőmre.

-Lényegében egy éves ösztöndíjat kaptam Varsóba egy kimondottan fotós egyetemre és január végéig kell eldöntenem, hogy vállalom vagy nem, ugyanis ha kimegyek egy évet halasztanom kell itthon.

-Remélem igent fogsz mondani. - győzködtem.

-Figyelj Lau, ezt nagyon át kell gondolnom. Itt van a családom, ti és az ELTE, amit gyerekkorom óta várok, na meg persze Varsó egy teljesen új város, új nyelv...

-Szerintem nincs mit veszítened, az ELTE megvár és mi is. - győzködtem tovább.

-Szerintem menjünk lassan, mert a szüleim tuti tűkön ülnek már, hogy részleteket halljanak. -indult meg Lili.

Mivel csak egy utcára lakom Lilitől, hazafele már csak ketten mentünk. Itt a lehetőség hogy beszéljek vele.

-Figyelj Lili!

-Mondd! - nézett rám kíváncsian.

-10.-én lesz Dominik búcsú meccse a Fradiban és Bence elhívott minket.

-Búcsú meccs?

-Igen, nem tudtál róla?

-Öhm... Nem

-Varsóba igazolt, ott fog játszani januártól.

-Varsó? - szinte hallottam, hogy koppan az álla a földön.

-Igen.

-Nem tudom Lau, nem igazán van ehhez az egészhez kedvem, amúgy sincs semmi közöm hozzá, miért menjek?

-Ha nem is Dominik miatt, akkor miattam. Nem akarhatod hogy egyedül utazgassak. - nevettem.

-Ígérd meg, hogy most utoljára kell veled mennem!

-Rendben, ha ennyire szeretnéd. - mondtam. Ezután úgyse kell majd Pestre mennie, hiszen egy városban lesz Dominikkel.

Miután hazaértem, megpróbáltam fejben összegezni a dolgokat. Azt hiszem kezdem érteni hogy miért kedveli Marcit Lili. Kedves srác. Amit viszont nem lát a barátnőm, hogy túlságosan is az. Nem valók egymáshoz, amire előbb-utóbb magától is rájönne, de erre nincs időnk, közeleg a januári határidő.