Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

40. rész

Reggel az ébresztő keltett minket, ugyanis olyan korán kellett kelni, hogy képtelenek lettünk volna magunktól felébredni.

-Még csak most feküdtünk le aludni... - nyöszörgött Bence.
-Én is tudnék még aludni, de szedd össze magad Kicsim. - pusziltam meg.

Nagy nehezen felöltöztünk, összepakoltunk, majd elindultunk a konyhába.

-Fiatalok, hát ti?
-Megyünk anya, még Lilit hazaviszem és nekem még délután edzésem is lesz. - válaszolt Bence.
-Sajnálom, hogy ilyen hamar elmentek, gyertek máskor is. - ölelte meg mind a kettőnket .
-Üdvözlök mindenkit és köszönöm a vendéglátást. - hálálkodtam.
-Ugyan már, örülök neked és jó látni, hogy a fiam is ilyen boldog. Vigyázzatok magatokra az úton!
-Úgy lesz anya, szeretlek, szia! - puszilta meg Bence az édesanyját.
-Viszlát! - intettem én is.

A több mint 3 órás út csendben telt. Mind a ketten fáradtak voltunk és én az út felénél azt hiszem el is aludtam. Bence simogatására keltem.

-Kicsim, 10 perc és ott vagyunk. - mosolygott rám édesen.
-Már? Ennyire elaludtam? - dörzsöltem meg szemeim.

-Nincs kedved egy kicsit bejönni? - kérdeztem Bencét már a házunk előtt.
-Kedvem az lenne, csak sajnos oda kell érnem edzésre - vont ölelésébe.
-Nagyon vigyázz magadra és holnap aztán ügyes légy! - pusziltam meg.
-Hiányozni fogsz. - csókolt meg.
-Te is nagyon, de még valahogy találunk szünetet, amikor találkozhatunk - viszonoztam tettét.
-Szeretlek!
-Imádlak. - nyomtam egy utolsó csókot ajkaira.

Miután elbúcsúztam Bencétől, lassan indultam befelé a házunkban. A szüleimnek mindent elmeséltem, majd mivel még mindig iszonyat fáradt voltam, úgy döntöttem alszok egy picit.
Már 2 óra is elmúlt, amikor felelkeltem, végre kipihenten. Mivel már múlthéten elkezdtem a KRESZ-t, így kenytelen voltam már tanulni is és szombat révén jobb alkalom erre nem is lehetne. Annyira belemerültem a tanulásba, hogy egy gyors vacsora után vettem egy fürdőt és már aludtam is. Annak ellenére, hogy délután aludtam, most sem kellett sokat erőlködnöm az elalváshoz.

Július 16.

Reggel frissen és kipihenten keltem. Egész délelőtt jó formán nem csináltam semmit. Délutánra viszont megbeszéltük Lilivel, hogy együtt nézzük meg Bence meccsét, ahol, mint kiderült kezdő lesz. Elmondhatatlanul boldog voltam, hogy az edző bízik benne annyi kihagyás után is.

-És mivan Dominikkal? - érdeklődtem.
-Haverjaival van nyaralni, akiket még nem ismerek, de azt mondta még a nyáron bemutatja őket is.
-Na ez szuper.

A meccset végigizgultuk, ugyanis nagyon jól játszottak a fiúk, de mégsem tudtak nyerni a szezon első meccsén én viszont mindettől függetlenül büszke voltam Bencére és úgy döntöttem írok is neki egy SMS-t.

Laura: Elmondhatatlanul büszke vagyok rád Életem!! 💚❤️
Bence: Nagyon-nagyon szeretlek Kicsim!! ❤️💏

Július 26.

A ponthatárok kihirdetésének napja. Egész nap izgatott voltam. Nem tudtam már magammal mit kezdeni, így Lilit a megbeszéltnél hamarabb áthívtam, hogy terelje el a gondolataimat. Bár szinte biztos, hogy elég pontom van, hogy felvegyenek, de ennek ellenére sem tudtam nyugodt maradni.

-Mit szeretnél csinálni? - kérdezte Lili.
-Nem tudom, csak nem gondolni a felvételire. - nevettem.
-Nem tudom miért izgulsz annyira, ha téged nem vesznek fel akkor senkit. Mit szólnál egy kis romantikus vígjátékhoz?
-Ez jó ötlet.

Mikor véget ért a film, ránéztem a telefonomra és láttam hogy még mindig van egy óra az eredményekig.
-Hát ezt nem hiszem el...
-Lau, ha százszor nem mondtam el, akkor egyszer sem, nyugi!
-Könnyű azt mondani... Mit szólnál ha addig még megnéznék valami sorozatot?
-Nem bírom tovább bámulni a képernyőt. - nevet barátnőm.
-Akkor inkább szeretnél koreai zenét hallgatni? - vetem fel, előre tudva a választ.
-Milyen sorozatra gondoltál? - röhög Lili.

Végre már csak 5 perc volt az eredményekig.
-Liliiii, már csak 5! - kiáltom.
-Én is látom. - nevet.
Az utolsó pár percben közösen számoltunk vissza, majd a másodperceket is, míg át nem váltott az óra 20:00ra. Várakozva vettem kezembe a telefonomat, de nem jött SMS.
-Most akkor mi van? - érdeklődött Lili.
-Szerinted én tudom? - pánikoltam - Várj, megnézem neten, hátha már írják... ELTE... BTK és...
-Mondd már mi az! - türelmetlenkedett.
-Bent vagyok! Jóval a ponthatár felett vagyok. - mondom büszkén.
Hatalmas megkönnyebbülés volt végre tudni az eredményt.
Gyorsan lerohantam a nappaliba, hogy elújságoljam a jó hírt a szüleimnek is. Már sokszor mondták hogy büszkék rám, de úgy érzem, ez most volt a legőszintébb.

-Nem hívod fel Bencét? - kérdezi Lili, amikor visszaérek a szobámba.
-Persze, de inkább Skype-on. - nyúlok a laptopom felé.
-Akkor én inkább megyek is, nem akarok megzavarni semmit. - indul az ajtó felé nevetve - Holnap írj és kitalálunk valami közös programot! Szia!
-Rendben! Szia!

Miután Lili elment rögtön hívtam is Bencét, aki az első csörgés után fel is vette.

-Szia Kicsim!
-Sziaaa Bencee! - vigyorogtam mint a vadalma.
-Mondd már, komolyan megőritesz, már így is lassan fél órája várok.
-Szeptembertől új lakótársad lesz. - mondom végül.
-Komolyan? Én annyira büszke vagyok rád Kicsim, bár várható volt hogy felvesznek.
-El se hiszed, hogy ilyen okos barátnőd van, mi? - nevetek.
-Bármikor máskor először visszavágnék, de most túlságosan büszke vagyok. - mosolyog.
-Köszön... - mondanám, de megrezzen a telefonom - Nézd, 32 perces késéssel, de megjött az SMS is. - nevetek.
-Ezt majd megünnepeljük. - kacsintott - De mostmár menj pihenni, látom rajtad, hogy a nagy izgalom közepette elálmosodtál. - nevetett.
-Szeretlek és hiányzol. - küldtem egy puszit a képernyőn keresztül.
-Te is nekem és szeretlek, jó éjt kicsim!
-Jó éjt Bence!

Mostmár végre teljesen megnyugodhatok és élvezhetem a nyarat stressz nélkül. Remélem nyár végére a kresz vizsgám is meglesz és így lesz kerek ez a nyár.