Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

5. rész

Október 22.

Hosszas győzködés után, de anya rá tudta venni apát, hogy elengedjen a meccsre, így szombat délelőtt izgatottan pakolásztam a szobámban. Mivel már lassan november, az idő is lehűlt és azért több mint 90 percet végig kell űlni, így rétegesen öltöztem.

A vonat szerencsére most is időben odaért, így már 5-kor elfoglalhattuk múltkori szállásunkat. Tök jó fej apa munkatársa, hogy kölcsön adja már másdojára a helyet.

-Amúgy tök jó fej apud kollégája, hogy mindig ide jöhetünk. - említette meg Laura is.

-Igen, nem lenne rossz albérletnek sem, ha felvesznek Pestre. - váltam izgatottá.

Úgy döntöttünk most nem nézünk várost, hanem inkább pihenünk és 7 fele elindulunk a Groupama Arénába.

Németh Laura szemszöge

---------------------------------------------------

A stadionhoz érve már nagyon izgatottak voltunk, hiszen a fiúknak hála VIP szektorban kaptunk helyet. Amikor elfoglaltuk a székeinket, rögtön elkezdtem kémlelni a kispadot Bence után, hiszen szegény még mindig nem játszhat. Szerencsére könnyen kiszúrtam a fiút és onnantól folyamatosan őt néztem, remélve hogy megfordul és észrevesz. Nem sokkal később hátrafordult és rögtön észrevett minket, amit mutatott széles mosolya is. Integettünk egymásnak, majd egyik csaparttársa elvonta a figyelmét.

-Nem remek hogy itt vagyunk? - kérdeztem Lilit.

-De igen, tényleg örülök hogy eljöttünk. - válaszolta, és most tényleg őszintének tűnt.

Ahogy Lilit figyeltem, hirtelen elkomorult az arca. Tekintetét követve megpillantottam Dominikot, aki szintén kiszúrt minket és integetett. Én gyorsan visszaintegettem, de barátnőm csak egy gyors oldalba bökés után reagált. Megint elbambult, gondoltam. Méghogy nincs köztük semmi.

Izgalmas mérkőzés volt. Nem volt könnyű, de nyertek a fiúk.

A vége felé közeledve egyre izgatottabb lettem, hiszen már csak percek választottak el attól hogy újra szemtől szembe beszélhessek Bencével. Miután lefújták a meccset, hirtelen rezgést éreztem. Lenéztem a kezemben lévő telefonomra és láttam hogy Bence írt: "Találkozzunk az öltözők előtt, hozdd Lilit is! B.".

A telót Lili felé fordítottam, aki csak röviden bólintott, majd elindultunk, hiszen nem akartam még tovább várakozni.

Az öltöző folyosójára érve gyorsan kiszúrtam Bencét, aki éppen akkor lépett ki egy ajtó mögül.

-Laura, Lili! Jó újra látni titeket! - köszöntött minket egy-egy öleléssel - a többiek is mindjárt jönnek, csak átöltöznek.

-Többiek? - kérdezte kicsit talán túlságosan gyorsan Lili.