Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

54. rész

Még mindig nem tudtam mit akar Dominik, de tettem azt amit kért. Ahogy beléptünk a szobába, a szám is tátva maradt. Gyönyörű volt az egész, az ágy pedig hatalmas volt.

-Tetszik Gyönyörűm? - karolta át derekam hátulról Domi.
-Ez gyönyörű. - ámuldoztam - De még mindig nem értem miért...
-Mert megérdemeljük. - puszilt nyakamba.
-Szeretlek. - fordultam meg karjaiban.
-Én is téged, de irány öltözni! - puszilt meg, majd a kezembe nyomott egy táskát, benne egy ruhával és cipővel.
-Nekem nincs is ilyen szinű ruhám. - csodálkoztam.
-Tudom, én vettem, úgyhogy remélem tetszik. - néz rám büszkén.
-Nagyon. - mosolygok rá - De mégis honnan tudtad a méretem?
-Nem tudtam. - ismeri be nevetve - Már a boltban voltam, amikor eszembe jutott hogy ezt is kellene tudni, ezért haza kellett mennem megnézni, majd vissza.
-Valahogy gondoltam hogy nem ment olyan könnyen ez a vásárlás dolog. - nevetek én is.

-Akkor sietek. - indultam el a fürdő irányába.
-Addig én is átöltözök.

Ahogy kibontottam a táskát és rendesen szemügyre vettem a tartalmát, az állam ma már másodjára koppant. Egy bordó színű, gyönyörű két részes ruhát tartalmazott a zacskó. Kicsit szokatlan volt a stílusomtól ez a szűk ruha, de nagyon tetszett.

A táskámból elővettem a smink készletem, majd a hajamon igazitottam egy kicsit és kész is voltam.

-Én kész vagyok. - léptem az ablakon kifelé bámuló Dominik mögé.
-Akkor me...? - fordult volna meg, de ahogy meglátott eltátotta száját.
-Huh tudtam, hogy jól fog állni ez a ruha, de hogy ennyire... - nyelt nagyot -Gyönyörű vagy. - csókolt meg.
-Te sem vagy éppen csúnya. - kuncogtam.
-Mehetünk Szépségem? - kulcsolta össze kezeinket.
-Nem tudom hova, de mehetünk. - nevettem.

Újra beültünk a kocsiba, majd elindultunk a számomra ismeretlen helyre.
Alig 5 perc kocsikázás után meg is érkeztünk egy nagyon szép étteremhez.

-Ide jöttünk? - tátottam el a szám.
-Igen. - mosolygott azzal az imádnivaló kisfiús mosolyával - Boldog Szülinapot Szerelmem! - nyomott egy csókot az ajkaimra, majd kézen fogva húzott a bejárat felé.

-Jó napot Nagy néven foglaltam asztalt 9 órára. - lépett oda Dominik egy kicsit idősebb férfihoz
-Igen, már vártuk önöket, erre parancsoljanak! - kísért minket egy asztalhoz.

A nap folyamán harmadszor tudott meglepni az én drága szerelmem. Egy gyönyörű gyertyákkal kivilágított asztal fogadott minket, kicsit elzárva a nagyobb tömegtől.

-Virágot a virágnak. - adta a kezembe az asztalon lévő rózsát.
-Elkényeztetsz. - pirultam el - Köszönöm.
-Amíg tehetem, el is foglak - csókolt meg.

Nagy nehezen sikerült kiválasztani, hogy mit fogunk rendelni. Miután a pincér felvette a rendelést és meghozta az italainkat, nagy csendbe merültünk. Persze nem volt kínos, sokkal inkább meghitt.

-Miért pont én? - szólaltam meg hirtelen.
-Ezt hogy érted?
-Aznap amikor először láttuk egymást a meccsen. Több száz másik lány is volt ott, miért pont engem szúrtál ki?
-Őszintén fogalmam sincs. - nevetett Dominik, majd ismét komolyra fordította a szót - Egyszerűen ahogy átsuhant a tekintetem a tömegen, rajtad ragadt meg. Olyan sugárzó volt a tekinteted, hogy egyszerűen képtelen voltam levenni rólad a szememet. A szemed csillogása teljesen megfogott, a mosoly ami bár nem nekem szólt, de teljesen elvarázsolt. Azóta is, ha rossz kedvem van az arcodra, a mosolyodra nézek és minden problémám elillan. Már akkor tudtam hogy nem olyan vagy mint a többi lány, attól sokkal több, nem érdekelt a pénzem, a hírnevem, pedig akkor te is csak rajongóként voltál ott.

Dominik beszéde teljesen meghatott. Nem akartam elkenni a sminkem, de nem bírtam ki könnyek nélkül.

-Hé ne sírj, nem szeretem ha sírsz, pláne ha miattam. - mondja Dominik, miközben megfogja az asztalon lévő kezemet.

-Ha már egyszer ennél a témánál tartunk, miért pont én? - néz rám komolyan - Tudom hogy sármos vagyok, de biztos nem ez volt az egyetlen indok. - poénkodja el a végét.
-Igazából engem is a mosolyod fogott meg. Az a kisfiús mosoly, amivel akkor rám néztél, teljesen levett a lábamról, még ha az elején nem is ismertem be. A legtöbb embernek az a véleménye a focistákról, hogy beképzeltek, de neked sikerült bebizonyítanod nekem hogy ez nem igaz. Legalábbis a te esetedben. - nevetek - Az csak egy bónusz volt hogy jóképű is vagy.

A beszélgetést a pincér szakította félbe, ahogy letette elénk az ételt. Evés közben újra csendbe merültünk. Mikor befejeztük és megrendeltük a desszertet is, Dominik ismét megszólalt.

-Mi a véleményed a gyerekekről? - kérdezte a semmiből.
-Ez meg hogy jött? - csodálkozom.
-Hát úgy tűnik ma este random kérdéseket teszünk fel, úgyhogy gondoltam ez is jöhet. - nevet.
-Szóval?
-Bár tesóm nincs, de imádom a gyerekeket. - mosolyogtam - Mindig fel tudják dobni az ember kedvét.
-És te hogy állsz a gyerekekkel? - néztem rá kíváncsian.
-Én is nagyon szeretem őket és szerencsére ők is engem. - nevetett - Majd egyszer egy egész foci csapatot szeretnék. - mosolygott - Meg természetesen egy kis hercegnőt, aki olyan elbűvölő, mint az édesanyja. - nézett mélyen a szemembe

Őszintén nem tudtam hogy kellene erre reagálnom. Milliónyi gondolat cikákott keresztül a fejemen.
-Föld Lilinek! - nevet Dominik, mire elpirulok.
-Bocsi...cs...csak elkalandoztam. - dadogtam.

Szerencsére megjelent a pincér, így nem kellett magyarázkodnom. Az este további részében még sok mindenről beszélgettünk, de komoly témák már nem jöttek elő.

-Mit szólnál még egy kis sétához? - nézett rám Dominik, miután kiléptünk az étteremből.
-Jó ötlet. - kulcsoltam össze kezeinket.

Hosszasan sétálgattunk a nyugodt éjszakában.

-Köszönök mindent Dominik - álltam meg hirtelen, majd fordultam vele szembe.
-Akkor vagyok boldog, ha téged is annak látlak. - mosolygott.
-Életem második legboldogabb szülinapja volt.
-Csak a második? - lepődik meg.
-Igen...mert az első az amikor megismertelek. - néztem mélyen szemeibe.
-Szeretlek Lili, nagyon szeretlek. - húzott még közelebb magához.
-Szeretlek Dominik. - csókoltam meg.

Nem tudom meddig csókolózhattunk, de óráknak tűnt. Csak a levegőhiány vetett neki véget.

-Menjünk, már biztos fáradt vagy - simítottam végig arcán.
-Rendben. - egyezett bele Domi is, így visszaindultunk az autóhoz, majd a szállodához.

Mivel már nagyon késő volt, miután megérkeztünk a hotelhez, rögtön a szobánk felé vettük az irányt.
Egy gyors közös zuhany után Dominik karjaiban nyomott el az álom.