Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

27. rész

Reggel megint apró puszikra ébredtem.
-Jó reggel Hercegnőm! - puszilgatta tovább nyakam.
-Csináld még. - kérleltem nevetve.
-Kis telhetetlen. - tapadt ajkaimra.

Kezeivel feljebb-feljebb tolta mezét, ami rajtam volt, majd combom kezdte el simogatni, ami hatására megremegtem. A csókot egy percre sem szakította meg. Hogy ne csak ő élvezkedjen, fedetlen mellkasát kezdtem el gyengéden simogatni, aminek hatására belemorgott csókunkba. Büszkén vettem tudomásul, hogy nem csak ő van rám ilyen hatással, hanem én is rá.
-Mennyi az idő? - szakadtam el ajkaitól.
-Fél 10. - támaszkodott meg fejem fölött, hogy elérje telefonját.
-Nem reggelizünk? - nevettem.
-Te állandóan éhes vagy? - kötekedett.
-Ne kötekedj Nagy, mert megbánod! - csaptam vállon nevetve.

Mind a ketten magunkra kaptunk valami elfogadható ruhát, majd lesétáltunk a konyhába.
Meglepődtve vettem észre, hogy szüleim nincsennek itthon. Bár apa gyakran dolgozik szombaton is, de anya sosem. Biztos elment a boltba, gondoltam..
-Mit szeretnél enni? - nyitottam ki a hűtőt
-Mindegy. - ölelt át hátulról.

Miután megreggeliztünk és összepakoltunk, lassan el kellett újra búcsúznom Dominiktól.
-Köszönöm, hogy eljöttél, remélem az edződ nem lesz mérges. - öleltem meg.
-Ne aggódj, őt elintéztem. - mosolygott rám - Mit szólnál, ha az írásbelik után elvinnélek bemutatni a szüleimnek?
-Öhm... Oké.
-Ne aggódj, nem fognak bántani. - nevetett.
-Lassan tényleg mennem kell. - nézett az órára.
-Szeretlek! - csókoltam meg.
-Én is téged Picim, hamarosan találkozunk! - tapadt ajkaimra.
-Szia! - intettem.
-Szia!

Németh Laura szemszöge
--------------------------------------

Nagyon jól sikerült a ballagási ünnepség és ahogy láttam, a tervem is jól sült el.Lili és Dominik kibékültek. Barátnőm igencsak meglepődött, amikor meglátta a fiút. Boldog voltam, hogy segíteni tudtam és ami még boldogabbá tett, hogy az én drága szerelmem is itt volt.
Az ünnepség után csináltunk még jó pár képet, majd a szüleim által lefoglalt étterembe mentünk. Ahogy a Lili rokonsága, az enyém sem olyan nagy, így szűk családi körben ünnepelhettünk.
A rokonaim nagy részétől pénzt kaptam, amit ha felvesznek az egyetemre, lesz is mire költeni. A szüleim, ahogy megígérték, befizettek egy autós iskolába, Bencétől pedig egy gyönyörű nyakláncot kaptam.
-Köszönök mindent. - érzékenyültem el.
Miután véget ért a családi ünneplés, közös megegyezés alapján a szüleimmel és Bencével elindultunk haza.
Egész délután csak beszélgettünk vagy filmeztünk. A lényeg, hogy kettesben voltunk. Örülök, hogy a szüleim ilyen könnyen elfogadták Bencét, így nagyon jól elvoltunk négyen is.

Mivel a várost már korábban megmutattam Bencének, így inkább élveztük a szoba nyújtotta megnyugtató csendet. Majdnem sikerült Bence mellkasán elbóbiskolnom, amikor egy kopogást követtően anya lépett be a szobámba.
-Gyerekek nem akartok vacsorázni?
-Huh én tele vagyok. - néztem anyára.
-Most én sem vagyok éhes. - mosolygott Bence.
-Akkor legalább egy kis sütit egyetek!
-Na jó, az még belefér. - álltam fel - Bence?
-Én is megenném, de akkor sokat kell majd ledolgoznom. - nevetett.
-Majd ledolgozod. - pusziltam meg.
-Meghiszem azt. - kacsintott rám kacéran.

-Tényleg duplán edzhetek majd... - dőlt le az ágyamra nevetve Bence.
-Most mondd, hogy nem volt finom. - dőltem mellé.
-Azt soha.
-Azt hiszem elindulok fürdeni.
-Utánad én is megyek.

Vettem egy gyors fürdőt, majd egy mezben indultam vissza a szobámba.

-Mehetsz. - cirógattam meg az elbóbiskoló szerelmem arcát.
-Oké, sietek. - nyomott puszit homlokomra.

Amíg Bence fürdött, próbáltam valamit keresni a tv-ben, de nem igazán volt semmi, így egy meccs ismétlésénél állapodtam meg.

-Mit nézel? - jelent meg egy szál boxerben.
-Öhm... Ismétlést. - nyeltem nagyot a látvány hatására.
-Tetszik amit látsz? - tornyosult felém.
-M..mi? - makogtam, mint aki először találkozik férfival.
-Imádom, amikor zavarban vagy. - tapadt ajkaimra.
-Szeretlek. - váltam el lihegve ajkaitól.
-Én is Kicsim. - csókolt meg újra, majd húzott mellkasára.

Karjaiban hamar elnyomott az álom.

Reggel korábban keltem, mint a mellettem fekvő fiú, így gondoltam felkeltem. Apró puszikkal kezdtem behinteni fedetlen vállát, aminek hatására hamar megremegett.
-Örülök, hogy ilyen hatással vagyok rád. - suttogtam fülébe, ám ekkor hirtelen fordított helyzetünkön és könnyedén fölém kerekedett.
-Meg tudnám szokni, ha rendszeresen így keltenél. - kezdte el csókolgatni nyakam - Szeretlek. - tapadt újra ajkaimra.
-Én is nagyon, de éhes vagyok. - nevettem.
-Na szép, a kaja fontosabb, mint én. - nevetett ő is - Na gyere, te éhenkórász! - húzott fel az ágyról.

Egy gyors reggeli után Bence pakolni kezdett, ugyanis neki vissza kellett mennie Pestre.
-Valamikor én is szeretnélek bemutani a szüleimnek, már nagyon kiváncsiak rád. - döntötte homlokát az enyémnek.
-Oké. - pusziltam meg - Vigyázz magadra!
-Vigyázok és te is! - csókolt meg.
-Szeretlek. - mélyítettem el.
-Szeretlek, szia Kicsim!
-Szia Bence! - intettem.

A szombat fennmaradó részét és a vasárnapot a tanulásnak szenteltem. Bár azt mondják ilyenkor már felesleges tanulni, mégis úgy gondoltam engem megnyugtat, ha még párszor átfutom az anyagot.

Hétfőn rendesen gyomorgörccsel és egy rakat csokival indultam meg a magyar érettségire. Ahogy láttam. Lili sem volt jobb helyzetben, ráadásul ő meg emeltezik is. Hát nem irigylem.

Szerencsére nagyon jól sikerült a magyar, ahogy a matek és a töri is. Barátnőmmel és Bencével is minden nap megbeszéltem, hogy sikerült zárnom a napot. Lili, amilyen ideges volt a magyar miatt, olyan boldogan beszélt róla. Ellenben a töriről. Sosem szerette, de rossz sem volt belőle, ennek ellenére csalódottan beszélt róla.
Én a csütörtöktől paráztam a legjobban, ugyanis angolból választottam emelt érettségit, ami bátor döntésnek számít.

-Nyugi már! - nyugtatott barátnőm csütörtök reggel - Ha nekem sikerült a magyar, neked is fog az angol.

Lilinek végül igaza lett és tényleg nagyon jól ment az emelt, úgyhogy egy lépéssel közelebb kerültem az egyetemhez.
A következő hétre már csak a választott tárgyak maradtak. Szerencsére ezek jóval egyszerűbbek voltak mint az előzőek, így Lili és én is jól teljesítettünk.
Egy hatalmas kő esett le a szívünkről miután letudtuk az írásbelit. Mostmár jöhetnek a tételek.