Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

33. rész

Június 28.

Reggel boldogan, de iszonyat fáradtan keltünk Dominikkal. Valószínüleg meg is látszott rajtunk, ugyanis kaptuk Lauéktól a beszólásokat.
-Úgy látom nem aludtatok valami sokat este. Vajon miért? - nevet Bence.
-Vicces vagy Batik... - húztam gúnyis mosolyra a szám.
-Vékonyak ám a falak. - nevetett Lau is.

Sikerült megreggeliznünk több beszólás nélkül és újra időben útra kelni.

-Akkor ma hajókázunk. - csillant fel a szemem.
-Igen. - nevette el magát Domi.

A hajókázást vártam a legjobban. Kislány korom óta imádtam. Olyan szabadnak érzi ilyenkor magát az ember.
Mivel a kikötő kicsit messze van, így autóval indultunk útnak.

-Siessünk, hamarosan indul a hajó és még a jegyeket se vettük meg! - sürget minket Lau, amiért csak lassan szálltunk ki a kocsiból.
-Akkor addig te menj és állj sorba a pénztárnál. - mondom.
Mire Launak végül sikerült megvennie a jegyeket, már megkezdődött a beszállás a hajóba.
-Ugye a felső szintre ülünk? - kérdezem -Onnan sokkal jobb a kilátás.
-Egyetértek, menjünk! - húz maga után Lau, majd a fiúk is követnek minket.

Az út a Badacsonyig közel két órás volt, így kicsit fáradtan érkeztünk meg a kikötőbe.
-Azt hittem több mindent fogunk látni. -panaszkodik Lau.
-Mégis mit vártál, delfineket? - neveti ki Bence, mire barátnőm erősen megüti a karját.
-Nagyon vicces...
-Ne veszekedjetek már, inkább induljunk! Ha nem érjük el visszafelé a hajót, akkor lecsúszunk a koncertről. - szól közbe Domi.
-Igaza van. Akkor mit is akartatok megnézni?Ha jól emlékszem, Bence, neked volt valami ötleted. - mondom.
-Igen, ha jól tudom, van itt valahol egy kilátó. Túrázhatnánk egy kicsit.
-Tegnap is annyit sétáltunk... Nem lenne jobb csak beülni valahova egy kis borra? Híres borvidéken vagyunk, használjuk ki. - válaszolta Lau.
-Nem rossz ötlet, de Dominiknak még vezetnie kell délután, nem ihat. - magyarázom.
-Attól még igazán beülhetünk valahova, max én nem rendelek semmi alkoholosat.
-Nem hagyunk magadra, akkor inkább menjünk túrázni. - egyezik végül bele Lau -Tudod, hogy merre kell menni? - kérdezi Bencét, aki erre felemeli a telefonját, jelezve hogy gondoskodott róla.

Utálok túrázni, pláne ekkora melegben.
-Remélem hogy megéri ennyit gyalogolni, Batik. - motyogom.
-Én se gondoltam hogy ennyit kell majd jönni. - magyarázza - De elvileg nagyon szép a kilátás.
Végül Bencének igaza lett. A kilátó tetejéből csodálatos panoráma nyílt a környező hegyekre. Mivel a napunk nagy része ráment erre a helyre, mire nagy nehezen visszaértünk a kikötőhöz, hamarosan indult a hajó, így csak egy gyors hamburgert tudtunk venni a közeli büfében.
A visszaúton már a hajó belsejében ültünk és pihentünk.
-Mire visszaérünk Keszthelyre, már késő délután lesz. Szerintem menjünk be abba az étterembe, amit a kikötő felé láttunk, aztán vissza a szállásra készülődni. - ajánlotta Domi.
-Nem lesz kicsit korai akkor vacsorázni? -kérdezem.
-Lilinek igaza van, hajnalig úton leszünk, addig meg fogunk éhezni. - ért egyet Bence.
-Akkor még bemehetünk egy boltba is és veszünk valami kekszet vagy akármit, hogy a kocsiban legyen mit enni. - ajánlja Domi.

Később tehát felkerestük az idefele látott éttermet, majd a gyors vacsora után mindenki elkezdett készülődni.
Laurával már délelőtt megbeszéltük, hogy a közösen vásárolt "fesztivál" ruháinkat vesszük fel.