Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

49. rész

A rész során 18+!!!
----------------------------

Németh Laura szemszöge
-------------------------------------

Miután hazaértem, pár nap alatt sikerült mindent összepakolnom, így csütörtökön már indultam is vissza Pestre.

-Nagyon vigyázz magadra Kicsim! - búcsúzkodott apa már a peronon.
-Minden nap hívj és azért amikor csak tudsz, gyere haza. - puszilt meg anya még utoljára.
-Ne aggódjatok, minden rendben lesz és ha tudok, kéthetente jövök. - mosolyogtam szüleimre, majd egy utolsó ölelés után el is indultam a vonatomhoz.

A vonaton sikerült elaludnom, de szerencsére még időben felébredtem, így hála az égnek jó helyen szálltam le. Jót mosolyogtam saját magamon. Olyen mázlim is csak nekem lehetne, hogy esetleg nem jó helyen szállok le, na mindegy. Nagy nehezen minden cuccom lerángattam a vonatról és Bence keresésére indultam. Annyira belemerültem a keresgélésbe, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy két kar fonódik derekam köré.

-Hiányoztál. - suttogta fülembe.
-Te is nekem. - fordultam meg karjaiban, majd adtam egy lágy csókot ajkaira.
-Mit vihetek?
-Ezt. - mutattam a legnagyobb bőröndre - Rohadt nehéz.
-Uh basszus ezt hogy bírtad el? Mondtam hogy szólj.
-Szerencsére volt egy kedves úr, aki segített leszedni a vonatról.

Hazaérve Bence lakására, alig vártam, hogy ledőlhessek egy kicsit.

-Csak nem elfáradtál? - nevetett.
-De képzeld... - húztam el gúnyosan szám.

Egy kis szieszta után kénytelen voltam neki állni kipakolni legalább a ruháimat.

-Ezeket hova rakhatom? - néztem Bencére.
-Nézd, itt csináltam neked helyet. - mutatott egy félig üres gardróbra.
-Uh imádlak. - csillantak fel szemeim.
-Mennyire? - kérdezte huncut mosollyal .
-Nagyooon-nagyooon. - adtam egy puszit ajkaira, de ő ennyivel nem érte be és rögtön elmélyítette, nyelvével bebocsátást kért, amit természetesen meg is adtam neki.
-Szeretlek. - nézett szemeimbe.
-Én is Bence, nagyon szeretlek. - adtam még egy puszit neki.

Szerencsére sikerült hamar kipakolnom, utána pedig rendeltünk egy pizzát, mivel főzni már nem volt kedvünk.

Az este további részében szinte semmit sem csináltunk, csupán élveztük az együtt töltött időt. Este nagyon hamar elnyomott minket az álom, hiába aludtam valamennyit a vonaton.

Másnap izgatottan keltem hiszen talán most megismerkedhetek néhány csoporttársammal. A beiratkozas hamar lezajlott, így szerencsére Bencének sem kellet sokat rám várnia.

-Na milyen volt? Találtál csoporttársakat? - érdeklődött Bence már a kocsiban.
-Rengeteg papírmunka volt, de kész van végre, az egyetem egyszerűen hihetetlen belülről és igen néhány csoporttárssal is találkoztam, akik így elsőre nagyon kedvesnek tűnnek. - meséltem.
-És mit szeretne enni az én angyalom? - tette kezeit combomra.
-Mi lenne, ha együtt főznénk valamit?
-Remek ötlet. - csillantak fel szemei.

-És mit főzünk? - kiváncsiskodtam már konyhájában.
-Egy kis sült húsra gondoltam, pürével és paradicsom szósszal, esetleg egy kis zöldség köret?
-Uh remekül hangzik. - nyalta meg száját - És mit tudok segíteni?
-Szerintem maradj a zöldségek pucolásánál. -nevettem.
-Ennyire nem bízol bennem? - kérdezi Bence a sértődöttet játszva.
-Benned igen, a főzőtudásodban már kevésbé. - nevetek meg jobban.
-Kikérem magamnak, igenis jól főzök - háborodott fel játékosan.
-Jól van drágám. - hagytam rá és egy csók kíséretében kezébe nyomtam a kést - Köszi. -mosolyogtam rá kislányosan.