Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

30. rész

Június 24.

Szombat reggel felpakolva indultam el Liliékhez, ugyanis az apukája visz ki minket az állomásra, mert az enyém épp dolgozik.

-Sziaa csajos! - örültem meg barátnőmnek - Csókolom! - köszöntem az apukájának is.
-Izgulsz már? - nevetett.
-Nagyon. - vigyorogtam.
-Induljunk lassan lányok! - szólt Lili apukája.
-Indulhatunk. - pattantunk be a kocsiba.

Közel 10 perces kocsikázás után meg is érkeztünk.
-Nagyon vigyázzatok magatokra! - ölelt meg mindkettőnket.
-Nyugi apa!
-És azért néha hívj is! - rótta meg lányát.
-Jól van. - sóhajtott Lili.

Felszáltunk a vonatra, ami amilyen a mi szerencsénk 20 percet késett, így közel 3 órás vonatozás után érkeztünk meg Budapestre. A fiúk elvileg az állomáson várnak ránk, de egyenlőre sehol sem látjuk őket.
-Te sem látod őket? - érdeklődtem barátnőmtől.
-Nem...

Hirtelen valaki befogta a szemem.
-Na ki vagyok? - vékonyította el hangját.
-Öhm... Nem tudom... Valami idióta pszichopata? - játszottam a hülyét.
-Na jó, ez fájt. - fordított magával szembe Bence.
-Végre. - csókoltam meg.
-Szeretlek. - mélyítette el.
-Én is téged. - döntöttem homlokom az övének.

-Szia Laura! - köszöntött Dominik is két puszival .
-Szia Dominik! - viszonoztam tettét.
-Haver, akkor hogy legyen?
-Mi? - kérdeztük Lilivel egyszerre.
-Azon gondolkodtunk Domával, hogy mindenki menjen a maga lakásába erre a 2 napra vagy egyikünkébe gyűljünk össze?
-Nekem mindegy. - húztam meg a vállam.
-Nekem is. - értett egyet velem Lili is.
-Akkor menjünk hozzám. - ajánlotta fel Bence.
-Miért hozzás? - háborodott fel Dominik.
-Össze ne vesszetek! - nevettem.
-Jó akkor menjünk Batikhoz. - engedett Dominik.
-Szuper, akkor induljunk!

Miután megérkeztünk Bencéhez és lecuccoltunk, a fiúk felvetették, hogy áthívnának pár embert estére.
-Remek ötlet! - mondja barátnőm.
-Már úgyis régen találkoztunk velük, jó lenne újra beszélni. - értek egyet Lilivel.
-Oké, akkor gyorsan felhívom a srácokat. - veszi a kezébe telefonját Bence.
-Szerintem addig rendeljünk valamit enni. -hozza fel Dominik.
-Egyetértek. Ki mit szeretne? - nézek körbe. Hosszas egyezkedés után végül pizza mellett döntöttünk.
Miközben megettük a kiszállított pizzát, a nyaralás részeleteit tervezgettük.

Akkor elnézünk majd a Volt fesztiválra is? -kérdezett rá Bence
-Részemről oké. - egyezett bele Dominik.
-Csajok?
-Nekünk is jó, úgysem voltunk még ilyenen, igaz Lili?
-Igen.
-A programokat néztétek? - érdeklődött Lili.
-Igen, szerintem szerdától hamarabb nem érdemes menni. - reagált Bence.
-Mik lesznek? - kérdezősködtem.
-Szerdán Ellie Goulding, csütörtök Martin Garrix, szombat Imagine Dragons.
-Uu Martin Garrixet nagyon szeretem. - szólalt meg Lili.
-Én Imagine Dragons rajongó vagyok. - nevetett Dominik.
-Én mindet kedvelem. - húztam meg a vállam.
-Na akkor megegyeztünk. - csapta össze kezeit Bence.

Annyira elbeszéltük az időt, hogy csak a csengőre kaptuk fel a fejünket.

-Csá haver! - hallottam meg Varga Rolit.
-Sziasztok! - örültünk meg Petrának.
-Hogy vagytok? Hogy sikerült az érettségi? -érdeklődött tőlem és Lilitől.
-Hála az égnek nagyon jól. - mosolyogtunk.
-Ügyesek vagytok.
-És veled mizu? Jó színed van. - érdeklődtem.
-Voltunk Olaszországban. - mosolygott.
-Uh az szuper, én még sosem voltam külföldön. - nevettem.
-Ez komoly? - hallotta meg Bence is.
-Komoly. - nevettem.
-Egyszer akkor elviszlek. - ígérte meg.

Petrával még egy ideig beszélgettünk, majd sorra érkeztek a fiúk, Dibusz, Dzsudzsák, Nagyi, Szalai és a többiek. Olyan sokan azért nem voltunk, de ez a sok dörmögő férfi megadta az alapzajt.