Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

3. rész

Németh Laura szemszöge

-----------------------------------------------------

A kimerítő pénteki nap után újult erővel ébredtem. Lili még aludt, úgyhogy miután elkészültem, úgy gondoltam csinálok valami reggelit. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy teljesen üresen találtam a hűtőt. Sajnos kénytelen voltam elmenni a boltba. Miután hagytam Lilinek egy cetlit, hogy tudja hova megyek és nem tűntem el, elindultam a tegnap látott bevásárlóközpontba.

Mivel csak pár napra maradunk a városban nincs szükségünk sok dologra, így gyorsan végezni fogok. A sorok között haladva éppen Lili kedvenc csokiját keresem, amikor hirtelen egy nagy akadályba ütközök. Sűrű bocsánatkérések közepette felnézek, hogy mégis kinek mentem neki és abban a pillanatban amikor meglátom az arcát, rögtön megállok a mondatom közepén.

-Tudom, hogy jól nézek ki, de azért annyira nem, hogy beszélni is elfelejts. - mondja nevetve az illető. - Várj csak, azt hiszem mi már találkoztunk, nem?

-Öhm, igen, tegnap a mérkőzésen...

-Pár sorral előttem ültél. - mondja mosolyogva - Batik Bence vagyok.

-Németh Laura.

-Laura... Figyel, nem szokásom egy teljesen ismeretlen lányt úgy csak elhívni valahova, de nem lenne esetleg kedved? - vakargatta a tarkóját.

-Hát nem is tudom...

-Na, káprótlásul amiért nekem jöttél. - nevet.

-De hiszen nem csak az én hibám volt.

-Tudom, de kellet egy indok, hogy elhívjalak.

-Nem tudom Bence, rendes srácnak tűnsz, de igazából egy barátnőmmel vagyok itt és vele terveztünk programot.

-Hozdd el őt is, valaki nagyon fog neki örülni - kacsintott sejtelmesen.

-Végülis, úgysem ismerjük a várost.

-Akkor este 7-re elétek megyek a...hova is?

-Találkozzunk itt.

-Okés, szia Laura, este találkozunk! - majd elment.

Miután megtaláltam minden szükséges dolgot és fizettem, visszamentem a lakásba, ahol Lili már biztosan várt.

-Jó reggelt Lau! - köszöntött, ahogy beléptem az ajtón.

-Reggelt. Hoztam kaját.

-Uh imádlak.

-Képzeld kivel találkoztam...

-Na kivel? - kérdezte a szemét dörzsölgetve. A mázlista eddig aludhatott, gondoltam.

-Batik Bencével.

Erre rögtön éberebbé vált és egyszerre legalább húsz kérdést feltett, amiből viszont semmit nem értettem a hadarása miatt.

- Jól van nyugi, lepakolok és mindent elmesélek.

Nevetve elmeséltem neki mi történt.

-Ugye eljössz velem? Hátha ott lesz Dominik is. - noszogattam.

- És engem szerinted hol érdekel Dominik?

- Ne is próbáld tagadni, láttam hogy néztetek egymásra. - cukkoltam csak azért is.

-Rossz a szemed, vizsgáltasd ki!

-Oh az én szemem nagyon jó, pont azért tudom hogy te és Dominik...