Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

43. rész

Reggel, jobban mondva délben szokásunkhoz híven én keltem korábban. Mivel az idő lassacskán 1 fele járt, így Dominikot is elkezdtem ébresztgetni. Apró puszikkal hintettem be a hason alvó szerelmem vállát. Először nem reagált, majd hirtelen fordított maga alá.

-Szemét vagy Nagy, a frászt hoztad rám.
-Hogy tudnám helyre hozni? - játszotta meg magát.
-Hm nem is tudom... - húztam kacér mosolyra ajkaim.
-Ezen könnyen segítetünk. - kezdte el combom simogatni.

Dominik ténykedését kopogás szakította felbe.

-Nem szeretnék semmit sem megzavarni, de Lili nekünk lassan készülődni kellene, ha nem akarjuk lekésni a vonatot.
-Megyek! - kiabáltam vissza.

-Ezt máskor befejezzük. - nyomott egy csókot a számra .

Gyorsan összeszedtem magam és a cuccaimat, majd a konyhába vettük az irányt.

-Jó reggelt! - köszöntünk.
-Inkább délt. - nevettek.
-Csak nem megzavartunk valami? Remélem azért majd lehetek a keresztapa. - nevetett Batik kávéját szürcsölgetve.
-Nagyon vicces vagy... - vágta hátba Dominik Batikot, aki ennek hatására majdnem magára borította kávéját.

A kései reggeli után rögtön indulunk is kellett a vonathoz. Bár Launak mondtam, hogy maradjon nyugodtan Bencével, ő minden áron ragaszkodott hozzá, hogy jön velem és segít még pakolni. Mondjuk van is mit.

Az egész szombat a pakolással telt, hogy mindenem meglegyen, hiszen lehet hogy csak 3 hetente tudok csak majd haza jönni.

Estére Lau átjött és holnap már innen indulunk. Mivel a buliról nem tudtam, így most alkalmam nyílt, hogy átadjam az ajándékom barátnőmnek.

-Oh mielőtt elfelejtem... Mivel a fiúk nem közölték előre hogy meglepetésbuli lesz, így nem vittem magammal az ajándékodat, úgyhogy tessék. - nyomok barátnőm kezébe egy csomagot.
-Már azt hittem hogy ajándék nélkül maradok. - nevet, miközben elkezdi kicsomagolni.
-Hogy felejtkezhetnék el a legjobb barátnőm ajándékáról? Már egy hónapja megrendeltem neked, bár így is csak épphogy érkezett meg időben.
-Várj, ha ilyen hosszú volt a szállítás... Csak nem?
-De bizony, a Day6 CD, amit szerettél volna. - mondom, mire Lau szinte a nyakamba ugorva ölel meg.
-Tudod hogy nagyon szeretlek, ugye? Pláne ha Brian-es photocard lesz benne.
-Nem tudom kiről beszélsz, de biztos... - nevetek.

Lau végül úgy döntött, mégis csak otthon alszik, hogy még egy kis időt együtt lehessek a szüleimmel, hiszen most lehet egy hónapig nem látom őket. Így majd csak holnap jön, hogy segítsen a cuccaimmal.

Mivel hosszú ideig nem lesz rá lehetőség, így most közösen vacsoráztunk a szüleimmel. Bár mindketten büszkék voltak rám az ösztöndíj miatt, természetesen aggódtak is.
-Még mindig nem tetszik nekem, hogy azzal a fiúval fogsz lakni... - mondja már sokadjára apa.
-Én inkább amiatt aggódok, hogy be fogsz-e tudni illeszkedni. Egy teljesen más nyelv és kultúra, ételek. Rendesen egyél nekem! És naponta telefonálj! - kezdi sorolni anya.
-Már annyiszor elmondtad ezeket a dolgokat. - nevetek - Ne aggódj!
-Az anyád vagyok, az a dolgom hogy aggódjak. - ölel meg.
Evés után még beszélgettünk egy kicsit, megegyeztünk például arról hogy mikor és hogy fogok hazajönni.
Már most is nagyon szomorú vagyok, hogy ilyen messzire kerülök a családomtól és a tényleges búcsúra még nem is került sor.

Kicsit nehezen tudtam elaludni, mert folyamatosan az járt a fejemben hogy mindent elpakoltam-e és mit fogok itthon hagyni, mert nálam ez könnyen megesik.

Miután reggel felkeltem, rögtön bepakoltam mindent, ami még eszemben volt. Jóformán az egész napom ezzel telt, illetve még hallgattam, hogy anyáék elmondják sokadszorra is, hogy mit tegyek még el.

Késő délelőtt szerencsére befutott Lau is, hogy segítsen az utolsó dolgokat is bepakolni. Anyáék felajánlották hogy kivisznek minket az állomásra, így miután végeztünk a pakolással, kivittük a dolgokat a kocsihoz, majd lassan el is kellett indulnunk, ha el akartuk érni a vonatot.
Az állomásra érkezve apa segített a bőröndök cipelésében, majd eljött a búcsú ideje.
-Nagyon vigyázz magadra Lili! - ölel meg anya. Bár arcát éppen nem látom, de hangja alapján könnyeivel kűzdhet.
-Anya, ne sírj! Minden rendben lesz. - ölelem meg még egyszer, majd apát is.
A háttárben egyszer csak szipogást hallok, így megfordulok.
-Bocsánat, de ez annyira szomorú... - törölgeti szemeit Lau.
-Inkább menjetek, mielőtt én is elkezdek sírni. - mondja apa, így egy utolsó búcsúzkodás után felszállunk az időközben megérkezett vonatra.

Nem sokkal 7 után, 10 perces késéssel sikerült megérkezünk Pestre, de Domit sehol sem láttuk.

-Hol van már? - nyavajogtam.
-Azt én is szeretném már tudni, igazán taníthatnál neki egy kis pontosságot. - nevetett Lau.
-Huh ne haragudjatok, de feltartottak. - lihegett.
-Pedig még késett is a vonatunk...
-Amúgy sziasztok! - mosolygott, majd kaptam egy csókot is.
-Szia Dominik! - nevetett Lau - Bence már a stadionban? - érdeklődött .
-Igen, próbál az edző kedvében járni, hátha bekerül a kezdőbe. - nevetett.
-Te most is kezdő vagy? - néztem szerelmemre.
-Sajnos most csak kispados. - húzta el a száját.

Gyorsan elvittük a cuccokat Dominik lakására, majd még gyorsabban indultunk vissza a stadionba, nehogy miattam leszedje az edző Domi fejét.

-Nagyon ügyes legyél! - csókoltam meg.
-Már ha pályára kerülök. - húzta el a száját.
-Na ne légy már ilyen, sokkal jobban szeretem amikor mosolyogsz és látom a kis gödröcskéid. - néztem szemeibe.
-Szeretlek Lili! - csókolt meg szenvedélyesen.
-Én is Dominik, de szerintem lassan menj mert ki fogsz kapni! - mosolyogtam.

Miután Laurának is sikerült elbúcsúzni és elég erőt önteni Bencébe, elindultunk elfoglalni helyeinket.

-Szia Zsóka! - köszöntünk Lauval egyszerre már a VIP szektorban.
-Sziasztok csajok! - üdvözölt minket.

-Izgulsz már? - érdeklődött Varsóra utalva.
-Hú nagyon, félek milyen lesz egy új országban, új emberek na és még a nyelvet sem tudom.
-Nyugi nem lesz gond, én is féltem, amikor Krisztián először Amerikába ment, de hamar megszoktam és úgy tudom a lengyel emberek kedvesek is.

-Meghoztam az innivalód. - jelent meg egy barnás hajú lány.
-Sziasztok Czifra Kinga vagyok, Stieber barátnője. - mosolygott ránk.
-Én Csemer Lili, Nagy Dominik barátnője. - mosolyogtam.
-Németh Laura, Batik Bence barátnője. - mugatkozott be Laura is.
-Ja hogy ti még nem is ismeritek egymást... - tudatosult Zsókában.

Nagyon szimpatikus lány Kinga is. Érdeklődött hogy ismerkedtünk meg a fiúkkal és mi is megtudtunk néhány aranyos sztorit az ők életéből. Annyira elbeszélgettünk, hogy csak a tömeg zúgására lettünk figyelmesek, ami azt jelezte, hogy megérkeztek a fiúk is a pályára.