Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

16. rész

Csemer Lili szemszöge
----------------------------------------------

Meglepett Lili SMS-e hogy, Batiknál alszik, de örültem, hogy boldog és végre kettesben lehetnek ők is és én sem ellenkezem, hogy Dominikkal maradtam. Igazából semmi különöset nem csináltunk, csak filmeztünk, de jól esett a karjaiban feküdni, hiszen holnaptól ezt már nem tehetem meg egy ideig. Olyan megnyugtató volt karjai közt, hogy a film felénél bealudtam.
-Kicsim ébredj! - simogatta arcom Dom.
-Mi? Mennyi az idő? Már vége a filmnek? - dörzsöltem szemeim.
-Bealudtál Kicsim. - nevetett fel.
-Mennyi az idő? - kérdeztem újra.
-Már majdnem 11, gyere menjünk aludni. -húzott fel a kanapéról.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd a Dominiktól mostmár örökbe kapott mezbe bújtam és lassan visszaindultam a fiúhoz.
-Végeztem. - pusziltam meg.
-Akkor sietek én is. - viszonozta tettem.

Amíg Dominik a fürdőben volt, addig úgy döntöttem olvasok egy kicsit. Annyira belemerültem, hogy csak azt vettem észre, hogy valaki a hátam puszilgatja.
-Mit olvasol? - kíváncsiskodott.
-Már semmit. - fordultam vele szembe.
Amint oldalra ragtam a könyvet, rögtön lecsapott ajkaimra, én pedig karom nyaka köré kulcsolva viszonoztam, amire egy mosollyal reagált. Nyakam kezdte el ostromolni, majd rajtam átmászva magára rántott. Egy szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira, majd elhelyezkedtem ölelésében és így tértem nyugovóra.

Egyszerre voltam boldog és szomorú, amikor reggel felkeltem. Boldog voltam, mert végre azt éreztem, hogy valaki igazán, teljes szívéből szeret, de ott volt a tudat is, hogy ma elmegy és lehet majd csak márciusban láthatom.
Dominik még nagyban szuszogott mellettem, így gondoltam felkeltem. Apró puszikkal hintettem be fedetlen melkasát.
-Ezt megtudnám szokni. - mosolygott, majd magára rántott egy csók erejéig - Gyere, keressünk valamit a hűtőben! Megéheztem.
-Te kis haspók. - paskoltam meg hasát.
-Na várjál csak, adok én neked olyan haspókot... - indult meg utánam a konyhába.

Éppen reggeliztünk, amikor hallottuk nyitódni a zárat.
-Már ennyi az idő? - kérdeztem Dominikot.
-Lassan dél, kicsit elaludtunk. - nevetett fel.
-Sziasztok! - köszöntem Lauéknak.
-Hát ti még csak most reggeliztek? - kérdezte barátnőm.
-Mit csináltatok eddig? - húzta perverz mosolyra száját Batik.

Miután megreggeliztünk, még közösen megnéztünk egy filmet, aztán lassan elkezdtünk készülődni. A fiúk visszavittek minket a lakásba, hogy összeszedjük cuccainkat.
-Én kész is vagyok. - vittem ki cuccom a nappaliba.
-Egy perc és én is.
-Na itt vagyok. - jelent meg pár perc múlva Lau is.
-Akkor indulhatunk? - kérdezte Bence.
-Igen. - sóhajtottam fel.

A fiúk, ahogy megígérték, kivittek minket az állomásra.
-Ígérd meg, hogy minden nap beszélünk! -néztem már könnyes szemekkel Dominikra.
-Megígérem. - csókolt meg.
Egyszerre volt édes és keserű ez a csók. Az utolsó csók. Könnyeim utat törtek arcomon.
-Kérlék ne sírj Drágám, annyira nehéz így.
-Már most hiányzol... - szipogtam.
-Te is Életem, nagyon szeretlek.
-Mindennél jobban szeretlek Dominik. -csókoltam meg.

-Lili, lassan mennünk kell! - szólt barátnőm.

-Vigyázz magadra! Szeretlek! - nyomott egy utolsó mély csókot ajkaimra Dominik.
-Te is! Szeretlek! - öleltem meg.

Nem beszéltünk túl sokat a vonaton. Egyikünk sem volt túl jó paszban. Bár Batik nem megy sehova, az érettségi miatt Lau sem nagyon fogja őt látni.
Miután leszálltunk a vonatról szomorúan ballagtam hazafelé.

-Megjöttem! - kiabáltam anyának.
-Mi a baj kincsem? - szomorodott el anya is amikor meglátott.
-Elment... - eredtek meg újra könnyeim.
-Dominik? - ölelt meg anya.
-Igen. - szipogtam.
-Jaj kislányom ne sírj, vissza fog jönni, addig pedig úgyis beszéltek.
-Olyan hosszú idő és olyan fantasztikus hétvége volt.
-Tudom, de gyere beljebb. Csináljak neked forrócsokit, hogy átmelegedj? Közben mindent elmesélhetsz.
-Igen az jól esne, addig lepakolok.

Egy jó forrócsoki társaságában mindent elmeséltem anyának.
-Nagyon szereted ezt a fiút. - állapította meg.
-Nagyon. - pirultam el.
-Egyszer be kell hogy mutasd nekünk is. Kíváncsi vagyok ki az a fiú,aki ennyire elrabolta a lányom szívét. - nevetett fel.

Órákig beszélgettünk anyával. Imádom, bármit meg lehet vele beszélni és ha szomorú vagyok mindig felvidít. De a valóság arcon csapott. Már 9 óra is elmúlt amikor eszembe jutott, hogy holnap iskola, így jobb, ha lassan elindulok fürdeni és aludni.
Lefekvés előtt még úgy döntöttem küldök egy sms-t Dominiknak.

Lili: Jóéjszakát Dominik! Szeretlek!!!💋💜

Egy percbe se telt és meg is jött a válasz.

Dominik: Jóéjt Picúr! Nagyon szeretlek!💜❤

Boldog mosollyal feküdtem le aludni.Remélem a kapcsolatunk a távolságot is ki fogja bírni.

A január szerencsére iszonyat gyorsan elment. Miután az ünnepek után visszatértünk a suliba sorra jöttek a szóbeli tételekből való számonkérések, na meg a félévi hajtás. Na és persze az egyetemi jelentkezés információit is mind ránk zúdították. A sok hajtás miatt nem sok mindenre volt időm. Dominikkal természetesen minden nap beszéltem, ennek ellenére egyre jobban hiányzott és ezen az sem segített, hogy ő maga sem tudta még most sem, hogy mikor jön egyáltalán Magyarországra. Lauval sulin kívűl nem nagyon találkoztam, kivéve, ha ritkán átjött tanulni. Marci pedig? A majdnem csók óta nem is láttam. Nekem nem volt időm őt keresni, de ő sem keresett engem,a fotózást pedig most egy kis időre félre kellett tennem.