Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

52. rész

A rész végén 18+!!!
----------------------------

Egyszerűen nem tudtam nem arra a levélre gondolni. Egész este ezen kattogott az agyam. Még vacsorázni sem mentem ki. Viszont döntésre jutottam. Holnap elmegyek az edzésre és beszélek vele.

A nagy gondolkodásban elnyomott az álom és legközelebb csak az ébresztő hangjára keltem fel.

Szerencsére nem volt sok órám, igazából koncentrálni se tudtam volna. Egész nap csak Bence járt a fejemben és hogy majd mit fogok neki mondani.

Alig vártam, hogy vége legyen az utolsó órának is és elindulhassak a pályára. Mire odaértem, már lassan vége is volt az edzésnek, így a lelátók takarásában állva várakoztam.

Mikor láttam, hogy a fiúk lassan végeznek az edzéssel, én is elindultam az öltözők felé.
Nem sokat kellett várnom, hogy a fiúk is megjelenjenek. Természetesen Bence most sem az elsők között érkezett. Mire mindenkinek sikerült köszönnöm, Ő is a látókörömbe került. Ahogy megláttam, hevesebben kezdett verni a szívem. Ahogy Ő is észrevett, felgyorsította lépteit és alig 2 lépéssel előttem termett.

-Örülök hogy itt vagy. - mondja Bence, kicsit talán reménykedve.
-Én is. - válaszolom, majd közelebb lépek felé.
-Figyelj Lau, én tényleg sajnálom... - folytatja, mire megfogom a kezét.
-Tudom. - mosolygok rá, miközben kissé megszorítom a kezét - Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban és bármennyire is mérges voltam, képtelen vagyok továbbra is távol lenni tőled. - vallom be könnyeimmel küszködve.
-Ez azt jelenti hogy megbocsátasz? - néz a szemembe kérlelve.
-Igen, de ez mostmár tényleg az utolsó esélyed Batik, úgyhogy ne cseszd el. - nevetek.
-Megígérem. - döntötte homlokát enyémnek - Soha többet nem engedlek el. - szánkat már csak centik választották el.
-Hiányoztál.
-Te is nekem. - ekkor már neki is kibuggyant pár könnycseppje - Nagyon szeretlek. - súrolta ajkai enyémeket.
-Én is szeretlek Bence.

Kezeimet lassan nyaka köré fontam, míg ő derekamnál fogva még közelebb húzott magához. Lasssan, érzékien tapadt ajkaimra. Annyira hiányzott már. Majdnem egy hét nélküle. Nem bírtam tovább. Könnyeimnek utat engedve csókoltam vissza. Ebben a csókban benne volt minden. Szerelem, szenvedély, bánat, öröm és a külön töltött idő hatása.

A levegőhiány miatt azonban hamar külön kellett válnunk. Mielőtt újra megcsókolhattam volna, a háttérből hangos kiabálás zavart meg minket.
-Na végre! - mondja Roli - Szeretnék beszólni, amiért a folyosó közepén csináljátok ezt, de most inkább békén hagylak titeket. - nevet, majd visszaindul az öltözőbe.
-Azt hiszem ki kellene cuccolnom Roliéktól, már biztos vissza akarják kapni a lakást.
-Gyere, hazaviszlek. - ajánlja.

A rövid autóút során beszámoltam az elmúlt pár napon történtekről. Mikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból, elindultam az épület felé, de Bence megállt.
-Mit szólnál, ha 6-ra jönnék érted?
-Csak pár perc és összepakolok, nem kell annyi idő. - értetlenkedem.
-Addig el kell intéznem valamit. - mosolyog sokat sejtetően.
-Mégis mit? - kíváncsiskodom.
-Meglepetés. - mondja nevetve, majd egy gyors puszi után visszaül az autóba.