Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

32. rész

A rész végén 18+!!!
------------------------

Boldogan ébredtem, ami az elmúlt félévben nálam már megszokott volt és ezt csak is a mellettem szuszogó férfinak köszönhetem. Ahogy gondolataimba merültem, Dominik is mocorogni kezdett mellettem.
-Jó reggel Kicsim! - nyomott puszit a homlokomra.
-Soha rosszabbat. - pusziltam meg.
Mind a ketten magunkra kaptuk ruháinkat, majd elindultunk reggelizni a szálloda ebédlőjébe. Meglepetésünkre Lau és Bence még sehol sem volt.
-Csak nem az életben először időben keltetek? -nevetett Lau.
-Mi van Batik? Talán valaki kielégítetlen maradt? - nevetett Dominik Bence fejét meglátva.
-Haha, vicces vagy, Nagy...

Reggeli után mind a négyen visszamentünk szobáinkba, majd a begbeszéltek szerint pontban 11-kor az ajtó előtt találkoztunk.
-Akkor, hova megyünk először? - kérdezi Dominik.
-Mit szólnátok a Festetics-kastélyhoz? - vetem fel -Ebédidőig szétnézünk és ott tuti van valami kis vendéglő is, ahol ehetünk.
-Jó ötlet! Kicsit messze van innen, úgyhogy szerintem menjünk autóval. - válaszolja, amibe a többiek is beleegyeznek.

Pár perc alatt odaértünk és nagy nehezen parkolóhelyet is találtunk.
-Nézzünk szét először a parkban. - mondom, amikor meglátom mennyien várnak a pénztárnál.
-Egyszer úgyis sorba kell állnunk, szerintem tök mindegy ha most ácsorgunk vagy később. - válaszolja Lau.
-Van benne valami. Fiúk, vélemény?
-Nekem mindegy. - húzzák a vállukat.
-Akkor küzdjünk meg a sorral. - indulunk el. Közel 20 percig álltunk a sorban, mire megszereztük a jegyeket.
-Én mondtam, hogy először a parkba menjünk. -nevetek barátnőm fáradt tekintetét látva.
-Nézz csak mögénk, most még nagyobb a sor. Mázli hogy csak ennyit kellett várni. Na de menjünk mostmár be.
A kastély belülről is gyönyörű volt, nem csak kívülről. Kicsivel több mint egy óra alatt körbejártuk az épületet.
-Ez nagyon szép volt! Annyira szeretem az ilyen helyeket, olyanok mint egy mesebeli palota. - áradozik Lau.
-Ha most azt fogod mondani, hogy azért szereted a kastélyokat, mert hercegnőnek érzed magad bennük... - nevetem ki.
-Nos, hercege már van hozzá. - nevet magára mutatva Bence, majd magához öleli barátnőmet.
-Ugye mi nem vagyunk ilyen... Ilyenek?! -kérdezi fejét rázva Doninik.
-Ti még ennél is rosszabbak vagytok. -állítja Lau..
-Tiltakoznék, de túlságosan éhes vagyok. Remélem tényleg lehet itt enni valahol. -indulok el.

Szerencsére gyorsan találtunk egy kis éttermet, ahova beültünk. Bár az előbb még nagyon éhes voltam, mostanra ez elmúlt, így csak egy könnyű spagettit rendeltem. Ebéd közben megbeszéltük a további programot.
-Ha végeztünk a kajával, szerintem először tegyünk egy sétát a parkban, aztán menjünk vissza kocsival a szállásra és onnan induljunk el gyalog. Itt is alig tudtunk parkolni, a kis utcácskákban még nehezebben menne. -veti fel Bence.
-Rendben. Szétnézek neten, hátha találok valami érdekes helyet. - ajánlom és előveszem a telefonomat.
-Oh a telefonról jut eszembe... A parkban majd csinálhatnánk néhány közös képet. -lelkendezik Lau, amivel mi is egyetértettünk.
-Na szóval, van néhány érdekesnek tűnő múzeum és panoptikum a környéken, amit megnézhetnénk. - mondom.
-Mint például? - kérdezi Dominik.
-Öhm... Játékmúzeum, babamúzeum, van egy cukrászdával összekötött marcipánmúzeum is. Akkor történelmi panoptikum...
-Jó sok lehetőség. - gondolkozik el Lau.
-Szerintem mindenki egyetért azzal, hogy a cukrászdába mindenképpen menjünk el. - nevet Bence.
-Uh, akkor nem kellett volna még fagyit is rendelni. - teszi hasára kezét Lau.
-Ne aggódj, most úgyis lesétáljuk az ebédet a parkban. - nyugtatom.

Miután megettük a desszertet is és fizettünk, visszamentünk a kastély parkjához, ahol eltöltöttünk körülbelül egy órát sétálgatva és beszélgetve.
-Én elfáradtam... Nem indulunk vissza a kocsihoz? - kérdezem.
-Inkább menjünk, mielőtt Lili megkér hogy cipeljem. - nevet Dominik, mire megütöm a vállát, ő pedig futva menekül előllem, én pedig nevetve rohanok utána.

Gyorsan visszaértünk a szállásra, majd az autót ott hagyva indultunk tovább a cukrászda felé.
-Wow, mennyi édesség! - tátotta el a száját Lau, ahogy belépett a helyre.
-Még mázli, hogy az edző nem látja mit tervezek most magamba tömni. - nevet Batik, amihez megértően csatlakozik Domi is.
-Na gyertek, nézzünk körbe és aztán ehetünk! -mondja barátnőm.
A múzeum részében rengeteg különlegesebbnél különlegesebb alkotás volt marcipánból létrehozva, mint például a Festetics-kastély miniatűr mása. Már a látvány is remek volt, de sokkal jobban vártuk, hogy végre megkóstolhassuk az édességet.
Végül többféle ízt is vettünk, valamint 3 dobozt is a szüleinknek ajándékba.

A délután további részében megnéztünk még pár kiállítást, majd ahogy kezdett esteledni, kerestünk egy éttermet, ahol megvacsoráztunk.
Ezután Lauék úgy döntöttek elvonulnak kettesben, míg mi Dominikkal kimentünk a tópartra. Miközben sétáltunk, eszembe jutott hogy megígértem szüleimnek hogy hazatelefonálok, így azt is megejtettem.
Elmeséltem anyának, hogy miket láttunk ma, na meg megnyugtattam apát, hogy Dominik nem próbálkozik semmivel. Úgy tűnik még mindig nem bízik teljesen a fiúban.

Mikor leértünk a parti sétányra, már kezdett sötétedni.
-Oh várjuk meg a naplementét! - kérem Domit. -Rendben, akkor üljünk le ide. - húz közvetlenül a tó közelébe, így szinte karnyújtásnyira van a víz.
-Ez olyan romantikus. - hajtom fejemet vállára. -Egy fiúnak ne mondj olyat hogy a naplemente romantikus. - nevet.
-Na, ne rontsd el a pillanatot. - szólok rá, mire nyom egy puszit a fejemre.

Már rég lement a nap, mire visszaindultunk a szállásra, kéz a kézben.
-Nagyon jó volt ez a nap. - mondom.
-Szerintem is. Kár hogy csak pár napot tudunk csak maradni. - szomorodik el.
-Erre most ne gondolj, csak élvezzük ki az együtt töltött időt. - húzom magamhoz közelebb.
Nyakát kezdtem csókolni, amit egy morgással fogadott. Lassan kezdett hátrálni velem, miközben próbáltam felsőjétől megszabadítani. Nem tudom mi ütött belém, hogy én kezdeményeztem, de olyan fantasztikusan és romantikusan alakult az egész nap, hogy nem tudtam magam türtőztetni. A gondolat nyomán el is pirultam, amit Dominik is észrevett.
-Ilyenkor kiváncsi vagyok mi járhat a buksidban. - tapadt ajkaimra.
Lassan ő is megszabadított felsőmtől, majd nadrágomtól.
-Szeretlek. - döntött el az ágyon.
-Szeretlek. - próbáltam kikapcsolni nadrágját. Amint sikerült nadrágjától is megszabadítanom, elkezdtem egész testét puszikkal behinteni egészen a boxere vonaláig. -Édes ez így nem lesz jó. - nyögött fel és rántott vissza magához.
Lassan kezdte el csókolgatni az arcom, a nyakam, majd az egész testem, amit egy nagy sóhajjal díjaztam. Újra fordítottam helyzetünkön és ölébe ültem, ahol rögtön megéreztem, hogy ő is ugyanúgy kíván engem, mint ahogy én őt.
Még egy ideig kényesztettük egymást, aztán mind a kettőnket megszabadított a felesleges ruhadaraboktól. Kezeit enyémekre kulcsolta fejem felett, majd lassan belémhatolt, ami hatására hangos nyögés szakadt ki belőlem. Lassan kezdett mozogni, majd fokozatosan gyorsított a tempón, közben folyamatosan csókoltuk egymást. Egy-két gyorsabb lökét után minkettőnket elérte a felemelő érzés és lihegve dőltünk egymás ölébe.
-Nem gondoltam, hogy ilyen is tudsz lenni.-nevetett.
-Én sem. - pirultam el.
-Szeretlek Kincsem. - nyomott egy csókott a számra.
-Mindennél jobban. - viszonoztam tettét.
Egy gyors zuhany után hullaként dőltünk be az ágyba, már javában éjfél után.