Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

12. rész

Csemer Lili szemszöge
--------------------------------------------

Nem hiszem el, hogy Laura megint a tudtom nélkül szervezkedett. Amíg a srácok átöltöztek, én és Lau kint vártunk Bence autójánál. Szerencsémre Dominik most nem jön velünk, így megúszom a napot egy kínos kocsikázás nélkül. Miután Batik megjelent és elindultunk, gyorsan a helyszínre értünk.
-Mindenki szolgálja ki magát! - közölte Bence, a mai házigazda.
A csapat nagy része már meg is indult a kipakolt kaja és innivaló felé, de én csak ott álldogáltam a bejáratnál.
Tudom hogy kénytelen leszek bemenni, de próbálom minél tovább húzni a dolgot. Lassan állandó beszélgetőpartnerem, Dibi megjelenésével azonban erőt vettem magamon és vele együtt beljebb léptem.
-Jaj tényleg kicsi lány ti még nem ismeritek egymást. - mutatott a mellete álló lányra - Lili ő itt Kinga a barátnőm, Kinga ő itt Lili.
-Örülök, hogy megismerhettelek. - mosolyogtam rá.
-Én is. - viszonozta tettemet.
Miután beszéltem pár sort Kingáékkal, inkább magára hagytam a párt, nem akartam zavarni.
Utam a konyhába vezetett, azaz csak vezetett volna, de hirtelen megpillantottam Dominikot, aki éppen túlságosan közel került egy lányhoz. Nem hiszem el hogy ennyire simán túllépett rajtam. Én már hetek óta örlődök miatta, ő pedig csak úgy figyelmen kívül hagy... Csalódott tekintetemet Roli is észre vette és nem hagyta szótlanul.
-Ugye tudod hogy nincs köztük semmi? -kérdezte mosolyogva.
-Tessék? - értetlenkedtem.
-A csaj, aki Dominikkal beszélget. Ő az egyik csapattag barátnője. - nevet.
-Oh, értem... - mondom. Miért érzek ekkora megkönnyebbülést? Nem is kellene hogy érdekeljen.
-Figyelj Lili... Lehet hogy nem különösebben érdekel a véleményem, de azért hallgass meg. Mióta találkoztatok, Dominikot nem érdekli más, csak te. Mindenki látja hogy néz rád és amikor nem vagy itt, akkor se bóklászik mások után. Pedig lennének jelentkezők, hidd el. -vicceli el a végét - A lényeg, hogy igazán adhatnátok egymásnak egy esélyt. - veszi újra komolyabbra a hangnemet.
-Miért gondolja mindenki ezt? - motyogom már csak magamnak, hiszen Roli már le is lépett.

Teljesen kikészített ez az egész. Nem lehetett nem Dominikra gondolni hisz ez az ő bulija és mindenki őt ünnepli. Úgy döntöttem kimegyek a teraszra, hiszen egyszerűen már fájt a fejem. Szükségem van egy kis levegőre. Egyszercsak beszélgetések zaja csapta meg a fülem.
- Még szép haver. - röhögött Batik és Dominik.
-Mindjárt jövök csak hozok inni. - mondta Bence.

-Oh Lili... - motyogta Dominik, amikor a teraszra kisétálva meglátott - Nem tudtam hogy itt vagy.
-Csak pár percre jöttem ki, kicsit fullasztó volt már bent a légkör.
-Igen, mi is azért jöttünk ki Bencével, csak ő még elment innivalóért.
-Hallottam. - fogom rövidre - Nem is akarok tovább zavarni, inkább bemegyek.
Mikor elérek az ajtóhoz és a kilincshez nyúlok, meglepődve tapasztalom, hogy nem tudom kinyitni. Nem lehetsz ilyen gyenge Lili! Bár a tesitanár mást mondana, de mindegy. Újrapróbálkozom, majd megint és megint, majd amikor még mindig sikertelenül állok ott, dühömben ököllel nekicsapok az ajtónak.
-Hé, mit csinálsz? - kérdezi értetlenkedve Dominik.
-Minek tűnik? Próbálok bejutni. - válaszolom ingerülten.
-Várj segítek. - ajánlja.
-Mintha neked jobban menne.
-Éppen segíteni próbálok, lehetnél egy kicsit kedvesebb is. - mondja és hangjából érzem, hogy ő is kezd ideges lenni.
-Hogy kedvesebb? Pont te beszélsz itt kedvességről? - nevetek keserűen.
-Ezt meg hogy érted? - értetlenkedik.
-Jól tudod hogy értem. - mondom és sarkon fordulva elindulok a terasz másik vége felé, hátha megszabadulok tőle, de nem volt akkora mázlim.
-Nem, egyáltalán nem tudom. - jön utánam.
-Ugye csak viccelsz? Először megcsókolsz, majd megígéred hogy hívsz. aztán úgy bánsz velem mint a legutolsó ellenségeddel. - mászkáltam fel-alá.
-Lili én... - magyarázkodna, de félbeszakítom.
-Ne Lilizz itt nekem, megbántottál és...
-Lili, ne haragudj...
-Egy szimpla bocsánatkéréssel nem fogod csak úgy elintézni. Komolyan azt hittem hogy lehet valami köztünk, de te elcseszted. Igazából én vagyok a hülye. Ugyanolyan vagy mint a többi focista. De mostmár mindegy, továbblépek és kész. Jövőre úgyis máshova költözöm, nem fog semmi se emlékeztetni rád.
-Elköltözöl? De mégis hova? - kérdezi meglepetten.
-Hát tudod... - hezitálok - Varsóba, oda nyertem ösztöndíjat. - vallom be végül.
-Ez komoly? Pont Varsó? - kezd el hirtelen mosolyogni.
Kérdésére csak bólintok, mire ő még szélesebb mosolyra húzza a száját és elkezd közeledni felém. Mégis mi történik? Nem tudok hogy reagálni, így csak állok megmerevedve, ahogy lassan nullára csökkenti a kettőnk közötti távolságot.
Hírtelen ránt magához és szenvedélyesen tapad ajkaimra. Habozás nélkül csókolok vissza. Kezeimet nyaka köré fonom. Addig hátrálunk, míg a falnak nyom, így teljesen berekesztve engem.
Nem tudom meddig csókolózhattunk, de ha tehetném megállítanám az időt.
-Szeretlek Lili, szeretlek azóta, hogy megláttalak a lelátón, de féltem. - döntötte homlokát enyémnek.
-Mégis mitől? - értetlenkedtem
-Féltem, hogy túlságosan megszeretlek és nekem el kell mennem soha többet nem látlak.
-Meg sem próbáltad és az sem érdekelt, hogy én mit gondolok. - fordítottam el a fejem.
-Sajnálom. - horgasztotta le fejét.
Ezúttal én kezdeményeztem és lassan ajkaira támadtam. Mint az éhes ragadozó úgy kapott utánam. Csípőmnél fogva húzott még közelebb magához, már ha ez lehetséges.
-Én is szeretlek Dominik. - váltunk el lihegve.
Már éppen újra megcsókolt volna, amikor kattant a zár.

-Tudtam hogy ez beválik. - hallom meg Lau hangját. Mikor megfordulok, éppen összepacsizik Bencével. Hát persze hogy ők zártak ki minket.
Mikor visszamentük a lakásba, kéz a kézben, csodálkozó tekintetek, majd különböző beszólások fogadtak minket.
-Éppen ideje volt!
-Na végre!
-Mondtam én hogy összejönnek.

Még beszélgettünk pár emberrel, táncoltunk egy kicsit, aztán úgy gondoltam elég későre jár, még haza is kellene menni.
-Lassan induljunk szerintem. - mondtam Launak
-Okés, összeszedem a cuccaim.
-Várjatok lányok, késő van már hogy egyedül mászkáljatok,elvinni meg nem tudunk titeket, mert ittunk, van egy vendégszobám, maradjatok itt ma estére. - ajánlotta fel Bence.
-Jó ötlet! - vágta rá rögtön Lau.
-Szerintem... - kezdeném.
-Nincs kifogás Lili! - szól rám barátnőm.
-Egyet akartam érteni. - nevetek, amire Lau csak elismerően bólint.
A csapat maradéka is hamarosan elindult hazafelé, így már csak mi négyen maradtunk.
-Akkor, merre is van a vendégszoba? - kérdezi Lau.
-Öhm... Hát én azt gondoltam hogy a vendégszoba Lilié és Domáé lesz és akkor te meg én... - motyogja a szavakat Bence.
-Persze! - mosolyog Lau, bár én azért kevésbé tartom jó ötletnek a dolgot.
Miután bementünk a szobába, rá kellett jönnöm francia ágy van, miért mi más is lenne, tiszta hülye vagyok. A gondolat hogy egy ágyban fogunk aludni zavarba ejtett.
-Mi hozott ennyire zavarba? - röhögött Dom
-Öhm... Semmi, csak nem hoztam semmi alvós cuccot - vakartam a tarkóm.
-Keresünk valamit itt neked is és nekem is. -mosolygott a szekrény felé fordulva.
-Ez jó lesz? - adott a kezembe egy mezt.
-Persze, köszönöm.
Miután magának is talált egy felsőt szemrebbenés nélkül kezdett el vetkőzni.
-A... Azt hiszem én megkeresem a fürdőt -indultam el valamerre.
Nehezen, de megtaláltam a fürdőt. Bár nadrágot nem kaptam szerencsére a mez majdnem térdig ért nekem. Lassan visszaindultam a szobába. Mikor beléptem Dominik pont akkor vette fel felsőjét, így még éppen láttam kigyúrt felsőtestét. Nagyon kellett nyelnem a látványtól. Egy szál boxerben és egy fehér felsőben volt.
-Már kész is vagy? - mosolygott rám.
-I...Igen - dadogtam - Kimegyek, ha még nem vagy kész.
-Nem, én mindig így alszom.
Bemásztam az ágyba, nem sokkal később pedig éreztem, hogy besüpped mellettem. Egyszercsak két erős kar fonódott a derekam köré és húzott magához közelebb.
-Jó éjszakát szerelmem. - csókolta meg a nyakam, amitől a hideg is kirázott.
-Jó éjt Dominik.
Boldog mosollyal az arcomon aludtam el. Karjaiban hamar elnyomott az álom.

Reggel kipihenten és frissen keltem. Azt hittem a tegnap történtek csak egy álom volt, de a derekamat ölelő karok megerősítettek, hogy nem álmodom, ez a valóság. Lassan "kiszabadúltam" karjai fogságából és halkan kiosontam a szobából, hogy ne keltsem fel a még édesen szuszogó fiút.
A konyha felől halk csörömpölés csapta meg a fülem, így arra indultam meg. Bence és Laura éppen reggelit csinált vagy legalábbis próbált, de úgy tűnik egymást érdekesebbnek találták.
-Bocsi, hogy megzavarom ezt az idillt. - nevettem fel.
-Oh, szia Lili! - köszöntek egyszerre.
-Kérsz kávét? - kérdezte barátném.
-Igen, az nagyon jól esne - hálálkodtam - Amúgy bocsi Bence, hogy a mezed van rajtam, csak nem volt semmi amiben aludhattam volna.
-Semmi baj, reméltem, hogy Domának lesz annyi esze, hogy neked is ad valamit.
-Erről jut eszembe, merre van a lovagod? - kiváncsiskodott Laura
-Még aludt. - mosolyogtam az emlék hatására
-Itt a kávéd, parancsolj. - rakta elém a gőzölgő italt.
-Uh köszi, egy angyal vagy.

Annyira elgondolkodtam a kávé ivása közben, hogy felrezzentem amikor két kar ölelt át.
-Jó reggelt! - csókolt a nyakamba Dominik.
-Kávét? - kérdeztem az igencsak szemét dörzsölgető focistától.
-Az jól esne, köszi. - csókolt meg.

Jelenetünket Lau és Bence mosolyogva figyelte.
-Olyan jó végre titeket együtt és boldognak látni.
-Egyet értek. - mosolygott Bence is.
-Köszönjük. - pirultam el.
-Olyan aranyos vagy, amikor elpirulsz. - cukkolt Dom.
-Hé! - csaptam vállon.

A reggeli után sajnos készülődnünk kellet, mivel még a lakásba is el kellett mennünk a cuccainkért. A fiúk felajánlották, hogy kivisznek az állomásra, amit ezúttal boldogan fogadtunk el. Dél előtt nem sokkal már a pályaudvaron voltunk.
-Vigyázz magadra kicsim! - ölelt át Dominik.
-Te is!
-Szilveszterkor, akkor nálam várunk titeket, de ha tudod, hogy hamarabb is szívesen látunk.
-Mindenképp jövünk!
-Szeretlek. - csókolt meg szenvedélyesen.
-Én is szeretlek. - adtam egy utolsó csókot.
-Sziasztok! Szia Bence! - köszöntem el a házigazdától is.

Hosszú lesz ez a 3 hét nélküle, de ki kell bírni, hiszen után még több ideig nem tudunk majd találkozni.